RSS Feed

Szeretet egy fröccsben

Csontos Tibor - 2020. 03. 24. 8:00:51 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Szeretet egy fröccsben

Élete nem volt más, mint egy makacsság története. Vértessy Sándort nem építették fel, ő magától, azzal a bizonyos makacsságával lett médiasztár, miközben annak idején ez a kifejezés sem létezett. Annak idején, amikor az egyetlen Magyar Televízió bemondói, riporterei, műsorvezetői nem csupán hiteles televíziósnak, hanem családtagnak is számítottak. Ma már olyan médiaidőket élünk, hogy olykor inkább kikapcsoljuk a készüléket, nehogy valamelyik mai celebriporter, celebműsorvezető családtagunknak számítson.

Nincs semmilyen évfordulója az 1929-ben született és 2012-ben elhunyt egykori televíziós újságírónak, műsorvezetőnek, szerkesztőnek, Vértessy Sándornak. Egyszerűen e karanténos időszakban találkoztam archív filmekkel, melyek őt is felidézték, megannyi kortársával - Kovalik Károllyal, Balogh Máriával, Molnár Margittal, Megyeri Károllyal,Vitray Tamással együtt -, akik mellett ő a hatvanas évek elején kapcsolódott be a kevéssel azelőtt indult televíziózásba és akikkel együtt szó szerint kitalálta ezt a műfajt. A magyar televíziózás rendszeres műsorsugárzása egy angol cég közvetítőkocsijának segítségével indulhatott meg, ezért cserébe a magyar állam csirkével és más élelmiszerekkel fizetett. 

Vértessy Sándor is maga volt a televíziózás - gyötrelmesen szép mesterségnek nevezte -  rajongással és hitelesen művelte a ma már hiánycikknek számító valóságfeltárást, minek köszönhetően nem csupán az egész ország ismerte őt, hanem ő is megismerte szinte az egész országot. Már nyugdíjasként kiszámolta, hogy riporteri, televíziós munkája során a háromezer-kétszáz településből mindössze száznégybe nem jutott el. A róla készült portréfilmben azt mondta, nagyon szerette ezt az országot, boldog volt, hogy megismerhette és a kortársaival együtt vonzotta, hogy fájdalmakról, örömökről, drámákról,boldogságokról,  egyszóval mindenről beszámolhattak, ami ebben az országban történt, beszámolhattak. S elmesélte az akkori népszerűség egyik akkori megnyilvánulását is: országjárása során az egyik út menti vendéglátóhelyen valaki így szólt hozzá: "Vértessykém, hozhatok egy fröccsöt?" Abban a fröccsös pohárban szeretet és  elismerés volt. 

Rendezőként, szerkesztőként, műsorvezetőként műsorait már nem számlálta meg, de otthon volt dokumentumfilmekben, a legnehezebb televíziós műfajnak tartott körkapcsolásos élő helyszíni közvetítésekben. Alapító riportere volt például a legendás Kék fény című bűnügyi műsornak, riporteri csúcsteljesítményként tartották számon az 1970-es tiszai árvíz idején végzett munkáját, műsorvezetőként brillírozott a Jó estét! című a különböző megyeszékhelyeket bemutató élő közvetítésekben, vagy éppen a különböző portré műsoraiban, az első magyar űrhajós útját követő programban. 1987 karácsonyán médiatörténeti eseménynek is részese lehetett: az osztrák köztelevízió és a Magyar Televízió közös ünnepi műsorának ötletadója és forgatókönyvírója is volt.  Az ő közreműködésével is élhették virágkorukat ekkoriban az élő televíziós közvetítések. Gyönyörű orgánumával, szép magyar beszédével - akkor még szépen, helyesen, magyarul beszéltek a riporterek, a tévébemondók, műsorvezetők - is sokakat megnyert, miként megnyerő képernyős külsővel is rendelkezett. A mai, az emberektől, a valóságtól jórészt eltávolodott celebtelevíziózásban mindez nemhogy kevésnek bizonyulna, de minderre nincs is szükség. 










Fotó: index.hu
Lap tetejére