RSS Feed

A parlamenti illemről

Móra Ferenc - 2020. 03. 13. 8:00:55 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A parlamenti illemről

A liberális időket az jellemezte a parlamentben, hogy az emberek még akkor is úrnak titulálták egymást, amikor tintatartókat dobáltak egymás felé. Általában az úgynevezett forrpontot az jelezte, hogy a politikai ellenfelek elkezdték egymást urazni. (...) Mert akkor az volt az elv, hogy a nemzet házában, ha már muszáj is összeveszni a haza üdvösségére, legalább a hanggal nem szabad megbotránkoztatni az országot. Ez liberális dogma volt, s aki ma liberális dogmát terjeszt, az hazaáruló.

Képviselői körökben, mint Budapestről jelentik, mozgalom indult meg a parlamenti modor és illendőség pártközi megmentésére. Híre jár, hogy több képviselő, kormánypárti és ellenzéki, nagyon szívén visel a dolgot és a mozgalom eredménnyel kecsegtet. Ha minden jól megy, még megérhetjük, hogy a parlamentben európai hangon és úri emberek módjára vitatkoznak egymással a nemzet képviselői. Ehhez csak az kell, hogy azon a pártközi értekezleten, ahol a parlamenti illemtant formába öntik, úgy le ne kutyateremtettézzék egymást, hogy arról kolduljon Sasku Károlytól Kalocsa Rózáig az összes magyar illemtanár. (...

Mi egészen őszintén megvalljuk, nekünk ez a mozgalom nem tetszik. Mi nem lelkesedünk azért a parlamenti csodabogárért, amelyet parlamenti illemnek és pártközi jó modornak neveznek, s ami a magyar parlamentet egy európai értelemben vett szalon nívójára süllyesztené vissza. ... Először is az egész törekvésben az átkozott liberális tradíciókhoz  való visszasóvárgást látunk, ami határozottan forradalmi tünet. (...) De nemcsak a liberális dogmákhoz akar visszatérni az a néhány eretnek, aki pártközi illemkódexért buzog, hanem az európai tradíciókhoz is, ami nem kisebb  bűn a liberalizmusnál. Mi haragban vagyunk Európával, tehát nem kérünk az európai illendőségi formákból sem. Tiltakozunk az ellen, hogy a magyar parlamentbe újra visszahozzák a rohadt angol parlamenti nívót! (...) Nem kérünk többet ebből a színtelen, pózos, nemzetközi sablonból! (...)

A parlamenti illemkódexben képtelenek vagyunk a szólásszabadság védelmét látni. Ki tilthatja azt meg egy hazafinak, aki a nemzetet képviseli, hogy ki ne mondhassa, ami a szívét nyomja? Minek mutassa az ember magát másformának, mint amilyen? Egy ostoba társadalmi babona nem engedi meg még a csikósok közt se, hogy férfiak a maguk férfiveszekedéseibe asszonyoknak a nevét belekeverjék. De egy országgyűlési képviselő nem csikós és nem nem tartozik gavallér lenni. (...)

Tisztelt Nemzetgyűlés! Felülírt indokoknál fogva, de még a tekintély szent nevében is, amelyen nagy csúfság esne azzal, ha a parlament önmagát tanítaná illendőségre, tisztelettel kérjük, hogy az illendőségakciót minél előbb leszerelni, a jövőben ilyennek még a hírétől is az ország nyugalmát megóvni méltóztassék. 

(A múlt század tízes éveiben hat esztendeig főszerkesztette a Szegedi Naplót Móra Ferenc, aki még azután is a lap munkatársa maradt. Fenti írása is a Szegedi Naplóban jelent meg 1922-ben, ennek közöltük a rövidített, szerkesztett változatát. Eme, a Tisztelt Nemzetgyűléshez címzett és kilencvennyolc éve született gondolatfutamra az egyik ódon lapban bukkantunk, s gondoltuk, újfent futnánk vele egy gondolatkört.) 

Fotó: -a-
Lap tetejére