RSS Feed

Mezey György emlékezik

Dalia László - 2020. 02. 25. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Mezey György emlékezik

A magyar foci egyik elméleti atyja, aki rendesen kivette a részét az oktatásból, tanított vagy tán még most is tanít a testnevelési egyetemen és kétségtelenül az utóbbi évtizedekben ő volt a legsikeresebb szövetségi kapitány, ismét megszólalt. A 78 éves szakember a minap vette át az MLSZ életmű díját, így a Nemzeti Sport is megszólaltatta a maga hiányos módján.

Nem nagyon értem Mezeyt. És a két újságíró, mert ketten is kérdezték, elfelejtett rákérdezni, mintha nem értenék, miről beszél. Mezey szerint ugyanis akkor volt jó a magyar foci, amikor a játékosok ösztönből játszottak. És, hogy ezt a képtelenséget még tovább fokozza, elmesélt egy történetet, miszerint Mészöly Kálmán szövetségi kapitány korában meccs előtt felrajzolta a táblára, hogy kinek, mi a feladata. Ott volt Puskás Öcsi is, s utána megkérdezte Öcsi bácsi véleményét, aki közölte, hogy  hagyja a fenébe a rajzolgatást, kettőt hagyjon hátul, a többit meg küldje fel spiccbe. Szegény Sebes Gusztáv és a többi hajdani remek edző, mint Baróti vagy Illovszky világgá menne, ha ezt hallaná. És mindezt egy olyan mesteredző állítja, aki a letámadásos, előremozgásos taktikával felépített egy jó kis csapatot, amely két év alatt végigverte a világot, hogy aztán két perc alatt tönkre zúzza, amit alkotott.

Hát, igen a szovjetek elleni 0:6. Egy nemzeti válogatott ritkán tud ekkorát égni. A két felkészült újságíró persze rá sem mert kérdezni. Illetve volt egy kemény kérdésük, hogy "Ha tehetné, melyik találkozót törölné ki az emlékezetéből?" És ekkor Mezey elmondta, hogy biztos mindenki azt a mexikói mecset emlegetné, de hát akkor nagy hőség volt és akkoriban még nem találták ki az ivó szünetet, így nem tudott tanácsot adni a játékosaink, hogy álljanak vissza, mert akkor csak 3:0-ra kaptak volna ki. És hozzátette, "van úgy, hogy az ember becsődöl". Gondolom, ezt a játékosokra értette, akik maguktól nem jöttek rá erre a megoldásra. Hogyan is tehették volna, amikor addig azért mehetett a szekér, mert ösztönből játszottak. 

Azon a 86-os világbajnokságon az égből a földre estek a magyar játékosok és azóta sem tudják, mi történt. Talán Mezey sem. Vagy tudja, csak 34 év múlva is szégyenli? Egyszer azért már illene őszintének lenni, s bármelyik verzió is igaz, el kéne mondani. Bár én már ezt a 3:0-át sem értem, hogy egy kisebb zakó kihúzta volna a csapatot a gödörből? Aligha hiszem, hiszen ott megsemmisült a válogatott, soha többé nem tudta felidézni a korábbi játékát. Több volt az, mint egy elszúrt tészta-vagy vitaminkúra vagy a körülmények, a hőség és a magasság lebecsülése. Mezey addig diktátorként viselkedett, de a megsemmisítő vereség őt is leterítette, elvesztette a varázspálcáját, már sose tudta visszanyerni a régi formáját. És így már mindegy is, miben tévedett, kapitálisat. És már sosem fog elszámolni. Talán, ha nekiszegezik az egyetlen kérdést, amit fel kellett volna tenni, akkor nincs ez a cikk sem?

Fotó: -a-
Lap tetejére