RSS Feed

Az ellenállók: feszült és pörgős kémjátszma

Molnár Krisztina - 2020. 02. 14. 11:28:52 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Az ellenállók: feszült és pörgős kémjátszma

Február 20-án mutatják be a mozik a Wasp Network-Az ellenállók című filmet. Olivier Assayas produkciója a kilencvenes években játszódik Kubában, Floridában és megtörtént eseményeken alapul.

René González (Edgar Ramírez) kubai pilóta, aki elhagyja feleségét és kislányát a kommunista nemzetállamban, hogy disszidáljon az Egyesült Államokba, és új, szabad életet kezdjen a kilencvenes évek elején. René azonban nem olyan jöttment törtető, akinek első ránézésre látszik. Miután Dél-Floridában belép egy kubai menekültekből álló csoportba, amelyet a Wasp Network néven ismernek – a társaságot a beépített ügynökként dolgozó Manuel Viramontez, más néven Gerardo Hernandez (Gael García Bernal) vezeti –, egy olyan Castro-párti kémszervezet tagja lesz, amelynek az a feladata, hogy beépüljön a szocialista köztársaságot megtámadni szándékozó kubai-amerikai terroristacsoportokba.

A Kubai Ötös igaz történetén alapuló film – a név Gonzálezt és más hírszerző tiszteket takarja, akiket 1998 szeptemberében tartóztattak le Floridában, és a későbbiek során kémkedés és más, illegális tevékenységek kapcsán ítéltek el –, a Wasp Network – Az ellenállók stílusos, vérfagyasztóan izgalmas és sokarcú politikai thriller, amelyben más-más habitusú kubai nacionalisták és kubai-amerikai menekültek szövevényes küzdelmének lehetünk szemtanúi, amelynek során különböző ideológiák feszülnek egymásnak.

A film alapjául Fernando Morais The Last Soldiers of the Cold War című könyve szolgált, a forgatókönyvíró-rendező Olivier Assayas (Sils Maria felhői, Carlos, A stylist) olyan neves színészek közreműködésével dolgozott, mint Penélope Cruz, Wagner Moura, Ana de Armas és Leonardo Sbaraglia. A Wasp Network – Az ellenállók egy feszült és pörgős kémjátszmát mutat be két szomszédos nemzetállam között, amelyek több évtizedes múltra visszatekintő szembenállása hosszú árnyékot vet a jelenre is. 
Történelmi háttér
1959-ben Fidel Castro magához ragadja az irányítást Kubában, kitaszítva a hatalmi pozícióból az amerikaiak által támogatott diktátort, Fulgencio Batistát. A szigetből „szocialista köztársaság” lesz. Washington azonnal megszakít minden kapcsolatot Havannával, és széles körű embargóval sújtja a kommunista országot és közvetlen környezetét.
A hatvanas évek elején az országukból elmenekült – nagyrészt Floridában kikötött – kubaiak megszervezik saját ellenállásukat a Castro-rezsimmel szemben, és támadást indítanak Kuba ellen. 2001-ben a kubai kormány őket vádolja közel 3500 ember, többek között a csúfos kudarccal végződő, 1961-es disznó-öbölbeli invázió áldozatainak haláláért.
Annak érdekében, hogy legyőzze amerikai ellenségeit, Kuba több hullámban kémeket küld Amerikába, hogy beépüljenek különböző szervezetekbe. A kilencvenes évek elején harminc ügynökük így alapítja meg a Wasp Networköt (spanyolul La Red Avispát), hogy – időnként bűnözőhálózatokkal is kapcsolatba lépve – belsős információkkal lássák el Havannát a különféle tevékenységekről (a kubai menekültek tengeren zajló megmentésétől kezdve sokkal veszélyesebb akciókig).
A szóban forgó kubai kémek általában az országukat elhagyó disszidenseknek adják ki magukat. Ilyen René González, aki egy kis géppel a floridai Key Westbe repül 1990 decemberében, és a szintén pilóta Juan Pablo Roque is, akit a Szovjetunióban képeztek ki. 1992-ben Roque hét órán át úszik az óceánon keresztül, hogy elérjen a Kuba déli csúcsán lévő guantanamói haditengerészeti támaszpontra (amely ekkor még nem fogolytáborként működik). Sok ügynök szó nélkül hagyja hátra a családját, hogy életveszélyes és magányos életet éljenek Floridában, miközben megpróbálnak beépülni Castro-ellenes szervezetekbe.
A Wasp Network a Manual Viramontez néven is ismert Gerardo Hernandez irányítása alatt sok éven át gyűjt érzékeny információkat. Kémei időnként együttműködnek az FBI-jal is, például annak érdekében, hogy semlegesítsék az amerikai PUND-ot – a spanyol mozaikszó a Nemzeti Egység Demokratikus Pártját takarja –, amely többek között drogkereskedelemmel is foglalkozik. Ezek a kémek a Berlini Fal leomlását és a Szovjetunió bukását követően a hidegháború utolsó katonái lesznek: innen jött a cím a brazil Fernando Morais könyvéhez, amely Olivier Assayas filmjét ihlette. A kémek háborúja valós. A Concilio Cubano néven ismert ernyőszervezet számos helyi, a demokratizálódásért dolgozó csoportot fog össze. 1996-ban a Castro-rezsim keményen lecsap rájuk: a kubai légierő lelő két kis méretű, nem felfegyverezett repülépet, amelyeket menekült pilóták irányítanak, akik szórólapokat akarnak ledobni Havannába. Négyen életüket veszítik.
Válaszként 1997 nyarán „a kubai menekültek keresztapja”-ként emlegetett Luis Posada Carriles havannai szállodákon végrehajtott bombatámadások sorozatát szervezi meg. Egy turista meghal, és több másik megsérül. Egy évvel később kiderül, hogy a támadásokat a Kubai Amerikai Nemzeti Alap rendelte meg, amelyet egy menekült kubai milliomos, Jorge Mas Canosa vezet.
1998 tavaszán Fidel Castro parancsára a regényíró Gabriel García Márquez találkozik Bill Clinton elnökkel a Fehér Házban, hogy átadja neki a kubai hírszerzés által összegyűjtött bizonyítékokat, amelyek igazolják, hogy amerikai földön Castro-ellenes erők végeztek „terrorista cselekményeket”. A kiengesztelő gesztus azonban rövid életű, és válaszként a CIA feloszlatja a Wasp Networköt. A letartóztatott kubai ügynökök közül öt nem hajlandó együttműködni az amerikai igazságszolgáltatási rendszerrel. Nem kötnek vádalkut, így hosszú börtönbüntetést kapnak, nemcsak kémkedésért, hanem gyilkosságért, miután megalapozatlanul azzal vádolják őket, hogy felelősek a két kis repülőgép 1996-os lelövéséért. Az elítélt férfiak Kubai Ötös néven hősökként kerülnek be hazájuk történelemkönyveibe.
A tizenöt év börtönbüntetésre ítélt René Gonzálezt 2011-ben, két évvel várható szabadulása előtt kiengedik. 2014-ben a bajtársai bekerülnek egy rabcsere-programba, amely az enyhülő amerikai-kubai feszültségnek köszönhetően indul el, és amelynek eredményeképpen 2016-ban Barack Obama elnök történelmi jelentőségű látogatást tesz Havannában. Az, hogy egy évvel később megválasztják Donald Trumpot elnöknek, a konfrontációhoz való visszatérést jelzi előre. 
Az FBI-ról
A Wasp Network – Az ellenállók történetében az FBI kulcsfontosságú szerepet tölt be, amely azonban az amerikai belpolitikában kevéssé járatosak számára meglehetősen ködös lehet.
Florida nem véletlenül tartozik az úgynevezett hintaállamok közé, amelyek az elnökválasztás idején eldönthetik, melyik oldal nyerjen, a republikánus vagy a demokrata. Floridában – akárcsak 47 másik államban az 50 közül – a „győztes mindent visz” rendszer működik. Továbbá Florida az a hintaállam, amely a legnagyobb számban delegál jelölteket (29 személyt) az elnökválasztó testületbe. Vagyis Florida minden elnöki választás kulcsfontosságú helyszíne.
Ezért olyan nagy a súlya a kubai-amerikai szavazatoknak több sűrűn lakott miamii választókörzetben, ahol rengeteg kubai menekült él. Ők jellemzően a maguk mögött hagyott szülőföldjükkel legkeményebben fellépő pártra szavaznak. Sem a republikánus, sem a demokrata párt nem engedheti meg magának, hogy megfeledkezzen erről a kicsi, de fontos választókörzetről. Ez a Clinton-adminisztrációra is igaz volt, függetlenül progresszív politikai programjától.
Az FBI szövetségi rendőri szervként felügyel minden Castro-ellenes szervezetet, amely illegális tevékenységeket folytathat: merényletet tervez, drog- és emberkereskedelemmel, kalózkodással, Kubával szembeni támadások szervezésével foglalkozik, és ezáltal potenciálisan negatív hatást gyakorol az Egyesült Államokra és diplomáciájára. Ugyanakkor az FBI-nak nem áll érdekében magára haragítani egy ilyen kulcsfontosságú választókörzetet. Amennyire lehetséges, szemet huny az amerikai földön zajló Castro-ellenes machinációk felett, és feltűnésmentesen szabadon ereszti az általa felügyelt kommunista rezsim menekült ellenségeit.
Hogy teljesíthesse ambivalens küldetését, az FBI-nak informátorokra van szüksége a kubai diaszpóra területén, mint amilyen a filmben Juan Pablo Roque kettősügynök. Azt is könnyű belátni, az FBI miért tartja megfigyelés alatt René Gonzálezt sok éven át, miért hallgatja le anélkül, hogy letartóztatná. Amíg ő és más kubai ügynökök semmi mást nem csinálnak, csak kémkednek Castro-ellenes szervezetek után, értékes információforrásnak bizonyulnak. Az FBI azonban ezzel a tevékenységével kockára teszi, hogy a felhasználni kívánt kubai ügynökei őt használják fel: amikor a Wasp Network tájékoztatja róla, hogy tudomást szerzett egy Fidel Castro elleni merénylet tervéről, az FBI kénytelen közbelépni, nehogy bűnrészes legyen.
Az FBI-nak nem csak ezt az árat kell fizetnie az amerikai belpolitika, az ellen-kémkedés és egy külföldi ország destabilizációjának összehangolásáért. Amikor Juan Pablo Roque nyilvánosságra hozza az FBI-nak végzett munkáját, és leleplezi a kapcsolattartóját, az ügynökség kubai ügynökökkel folytatott, kellemetlen interakcióira fény derül. A legnagyobb árat azonban a Wasp Network fizeti: a kémszervezet működésének vége, ügynökei hosszú évekre rács mögé kerülnek, amikor Fidel Castro bizonygatni kezdi Bill Clintonnak, milyen mértékű Kuba-ellenes tevékenység zajlik amerikai területen, menekült ellenségei menedékhelyén. Ezután beindul a reakció arra, ami felett már nem lehet szemet hunyni. Ezzel szemben az FBI továbbra sem kezd nyomozni a Kuba-ellenes terrorista cselekmények után, és változatlanul megkíméli az amerikai területen lévő elkövetőket és finanszírozókat... 
.
A rendező életrajza
Olivier Assayas 1955. január 25-én született Párizsban. Mintegy húsz film forgatókönyvírója és rendezője.
Művészettörténetet és irodalmat tanult, aztán rövidfilmeket készített, forgatókönyveket írt (többek között a neves André Téchinének), valamint filmelméleti és kritikai írásokkal közreműködött a francia Cahiers du Cinéma nevű szaklapban.
Mióta a Velencei Filmfesztiválon 1986-ban bemutatták élete első nagyjátékfilmjét, a Zűrzavart, filmjeivel széles körű nemzetközi elismertségre tett szert.
Több könyvet is írt, amelyek a mozival, illetve az önéletrajzisággal foglalkoznak. Legutóbbi, az Un Voyage – Marseille-Rio 1941 az apja háborús írásait tartalmazza, továbbá a Germaine Krull elveszettnek hitt fotóit tartalmazó gyűjteménye a rangos Rencontres Photographiques d’Arles kiállításán látható.

Filmográfia
2019 Wasp Network – Az ellenállók
2018 Kettős életek
2016 A stylist (Legjobb rendező díja, Cannes-i Filmfesztivál)
2014 Sils Maria felhői (Prix Louis-Delluc díj)
2012 Május után (Legjobb forgatókönyv díja, Velencei Filmfesztivál)
2010 Carlos (Golden Globe: Legjobb tévéfilm vagy minisorozat díja)
2008 Nyári időszámítás
2008 Eldorado (dokumentumfilm)
2007 Amatőr bérgyilkos
2005 Noise (dokumentumfilm)
2004 Tiszta (Legjobb színésznő díja, Maggie Cheung, Cannes-i Filmfesztivál)
2002 Démoni szerető
2000 Érzelmek útvesztői
1999 Augusztus elején, szeptember végén (Legjobb színésznő díja, Jeanne Balibar, San Sebastián Filmfesztivál)
1997 HHH – Un portrait de Hou Hsiao-hsien (dokumentumfilm)
1996 Irma Vep
1994 Üres lap
1993 Új élet
1991 Párizs ébred (Prix Jean Vigo-díj)
1989 L’Enfant de L’Hiver
1986 Zűrzavar (Fipresci-díj, Velencei Filmfesztivál) 
A színészekről 
Penélope Cruz (Olga Salanueva)
Az Oscar-díjas Penélope Cruz napjaink egyik legsokoldalúbb színésznője, aki hosszú karrierje során egészen különböző karaktereket formált meg, és a világ első spanyol színésznőjeként lett Oscar-jelölt és -nyertes.
Cruzzal először spanyol nyelvű filmjeiben találkozhatott az amerikai közönség, mint amilyen a Sonka, sonka és a Belle époque, aztán még többen ismerhették meg a Stephen Frears-féle Hi, Lo Countryban. Filmográfiáján a fentiek mellett olyan címeket találunk, mint a Fernando Trueba által rendezett Álomlány, a Billy Bob Thornton-féle Vad lovak, Fina Torres Terítéken a nője, Alejandro Amenábartól a Nyisd ki a szemed!, Maria Ripoll Vissza a jelenbe! című filmje, Nick Hammtól az Angyalok beszéde, a Pedro Almodóvar-féle Élő hús és a Legjobb külföldi film Oscar-díjával kitüntetett Mindent anyámról, Tedd Demmétől a Betépve, a Nicolas Cage-dzsel forgatott Corelli kapitány mandolinja, a Vanília égbolt erotikus thrillere Tom Cruise-zal, Az utolsó akkord, a Cannes-nyitó Tulipános Fanfan, a Sergio Castellitto által rendezett Ne menj el!, amelyért Cruz megnyerte az olasz Oscarként emlegetett David di Donatello-díjat és a Legjobb színésznőnek járó Európa-díjat. A megint csak Pedro Almodóvarral készített Volverért pedig újra megnyerte a Legjobb színésznőnek járó Európa-díjat, ugyanebben a kategóriában hazavihette a díjat a Goya-díjátadóról és a Cannes-i Filmfesztiválról is, továbbá Oscarra és Golden Globe-ra is jelölték a szerepért.
Cruz a fentiek mellett olyan filmeket készített, mint az Elégia Ben Kingsley-vel, a Woody Allen-féle Vicky Christina Barcelona, amelyért Oscart, BAFTÁ-t és NYFCC-díjat is kapott a Legjobb női mellékszereplő kategóriában; Almodóvartól a Megtört ölelések; Rob Marshalltól a Kilenc című musical, amelyért SAG-díjat, továbbá Golden Globe-ot nyert, és Oscarra jelölték; szerepelt a Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken című szuperprodukcióban; Woody Allen Rómából szeretettel című filmjében; Ridley Scott A jogászában; Sergio Castellitto Világra jőve című produkciójában; Ben Stillertől a Zoolander 2.-ben; Louis Leterriertől az Agyas és agyatlanban; Fernando Trueba Spanyolország királynője című munkájában; Kenneth Branagh Gyilkosság az Orient-expresszen című krimijében, valamint Fernando Leon de Aranoától az Escobarban.
A színésznő 2018-ban az amerikai televízióban is bemutatkozott Donatella Versace szerepében az FX-en látható American Crime Story: The Assassination of Gianni Versacében. Alakításáért Emmyre, SAG-re és Golden Globe-ra is jelölték. Filmes életművéért 2018 márciusában a francia Academy of Arts and Techniques of Cinemától megkapta a tiszteletbeli César-díjat, a 43. César-díjátadón Párizsban. Cruz legutóbb Asghar Farhadi Mindenki tudja című pszichológiai thrillerében játszott, és újra együtt dolgozott Antonio Banderasszal a Pedro Almodóvar által rendezett Fájdalom és dicsőségben. A közeljövőben Simon Kinberg nagyszabású kémfilmjében, a 355-ben találkozhatunk vele.

Edgar Ramírez (René González)
Edgar Ramírez a közelmúltban az amerikai televízióban is bemutatkozott a közönség előtt Gianni Versace szerepében az FX-en látható American Crime Story: The Assassination of Gianni Versacében, amelyért Emmyre és Golden Globe-ra is jelölték. A közeljövőben olyan produkciókban találkozhatunk vele, mint a The Last Days of American Crime, a Disney égisze alatt készült Dzsungeltúra, Simon Kinberg 355 című kémfilmje, valamint a Susanne Bier és David E. Kelley által jegyzett The Undoing című HBO-sorozat.
A színész filmográfiáján olyan címeket találunk, mint a Netflixnél készült Bright, David Ayers rendezésében, a Goya-díjas Pablo Trapero The Quietude-ja, a Stephen Gaghan által jegyzett Arany című thriller, a DreamWorks stúdióhoz tartozó A lány a vonaton, a Hands of Stone, a David O. Russell nevével is fémjelzett Joy, valamint a Warner Brothersnál készített Holtpont-remake.
Ramírez az olyan filmjeiért, mint a Zero Dark Thirty – A Bin Láden-hajsza, az Amerika embere és a Carlos, díjak egész garmadájában részesült, utóbbiért Golden Globe-ra, SAG-re, Emmyre és César-díjra is jelölték. A titánok haragja című 2012-es Warner-szuperprodukcióért Alma-díjat kapott a Legjobb férfi mellékszereplő kategóriában.
Ramírez színészi munkája mellett gyakran jótékonykodik is, és jelenleg Venezuelában az UNICEF nagykövete. Támogatja továbbá az ENSZ Nők szervezetet, egyik vezetője a He For She kezdeményezésnek, és részt vett Venezuela mellrák-kampányában, továbbá az Amnesty International Ne lőj! kampányában is, hogy felhívja a figyelmet a felelőtlen fegyverhasználatból kifolyólag megsérült és életüket vesztett áldozatokra.

Gael García Bernal (Manuel Viramontez)
Gael García Bernal korunk egyik legtehetségesebb színésze, aki a közelmúltban komoly közönség- és kritikai sikert aratott a Mozart in the Jungle című sorozattal, amelyért ő és maga a széria is Golden Globe-díjat kapott a Legjobb vígjáték kategóriában. A 2017-es második évadért jelölést gyűjtött be.
Bernal mexikói gyermekkora óta színészként dolgozik, és játékfilmes debütálása az Alejandro González Inarritu-féle Korcs szerelmekhez köthető, amelyért megkapta a mexikói Oscarként ismert Silver Ariel-díjat, továbbá neki adták a Silver Hugót a Chicagói Nemzetközi Filmfesztiválon. A színész a későbbiek során számtalan filmben vállalt szerepet, többek között Alfonso Cuarón Anyádat is című Oscar-jelölt mozijában és a Che Guevara – A motoros naplójában. Utóbbiért 2005-ben BAFTÁ-t és Satellite-díjat is kapott. A BAFTA bizottsága az ezután következő évben is elismerte: a Feltörekvő tehetség kategóriában jelölték díjra. Bernal további filmjei: a Rosewater, az El Ardor, a Desierto – Az ördög országútja, a Golden Globe-ra jelölt Neruda, a Pixar Oscar-díjas Cocója, a Museo és a The Accused. Hamarosan találkozhatunk vele a chilei Pablo Larraín által rendezett Emában, és nemrég készült el második, rendezőként jegyzett filmjével, a Chicuarotesszel.

Ana de Armas (Ana Margarita Martinez)
A Kubában született Ana de Armas már több mint egy évtizede építi mozis karrierjét a spanyolajkú és az angolszász közönség előtt, és lassan a filmipar egyik legkeresettebb tehetsége lett. A mindig izgalmas rendezőkkel dolgozó de Armas magával ragadó, melegséget és szenvedélyt sugárzó, sokoldalúságról árulkodó alakításokkal örvendeztette meg a nézőket.
Újabban a Rian Johnson által írt és rendezett Tőrbe ejtve című krimiben láthattuk, valamint a brazil diplomatáról, Sergio Vieira de Mellóról szóló Sergio című életrajzi filmben. Jelenleg az Andrew Dominik rendezésében készülő Blonde-ot forgatja, amelyben az ikonikus Marilyn Monroe-t alakítja. Hamarosan bemutatásra kerül a Cary Joji Fukunaga rendezte 25. James Bond-film, a Nincs idő meghalni, amelyben fontos szerepet kapott.
2018-ban számos elismerő kritikában részesült a John Hillcoat által rendezett Corazón című kisfilmért, amely a Tribecai Filmfesztiválon mutatkozott be a közönség előtt. Szintén sokak figyelmét magára vonta a Denis Vileneuve rendezte Szárnyas fejvadász 2049-cel, amelyben Ryan Gosling és Harrison Ford partnere volt. Szerepelt még a venezuelai Jonathan Jakubowicz Hands of Stone című filmjében is, Edgar Ramírez és Robert de Niro oldalán, valamint a Todd Phillips által rendezett Haverok fegyverben című filmben, Miles Teller és Jonah Hill társaságában.
De Armas eredetileg az Una Rosa De Francia című játékfilmben mutatkozott be a közönség előtt. További spanyol filmjei: Por un punado de besos, Faraday, Blind Alley és a Szex, party és hazugságok. A színésznő jelenleg Los Angelesben él.

Wagner Moura (Juan Pablo Roque)
Wagner Mourát széles körben Dél-Amerika egyik legnépszerűbb színészeként ismerik. Láthattuk a hírhedt Pablo Escobar szerepében a Netflix Narcos című sorozatában, amelyért Golden Globe-ra jelölték, és a szerepet eljátszotta a folytatást jelentő Narcos: Mexikóban is.
Moura filmográfiáján olyan további címeket találunk, mint a Walter Salles által rendezett Indíték: előítélet, a Berlini Filmfesztiválon Arany Medvével díjazott Elit halálosztag, a Neil Blomkamp rendezésében készült Elysium: Zárt világ, Heitor Dahliától a Bald Mountain, Karim Anouz Praio Do Futuro című filmje, a VIPs című vígjáték, a Stephen Daldry által rendezett Szeméttelep, amely a Rio de Janeiró-i nyomornegyedben játszódik. Moura a közelmúltban fejezte be a Sergio című életrajzi film forgatását, Greg Barker produkcióját a brazil Sergio Vieira de Mellóról, és jelenleg a Sweet Vengeance című thrillert forgatja Brian de Palma rendezésében.
Moura több mint egy évtizede kampányol Brazíliában a kényszerített munka gyakorlatának megszüntetéséért, az ENSZ Nemzetközi Munka Szervezete pedig három évre leszerződött Mourával, hogy a színész segítsen nekik tenni az ügy érdekében világszerte. Moura indította el a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 50 for Freedom című kampányát, amelyben arra kérik a különböző nemzeteket, hogy ratifikálják az 1930-as Forced Labor Convention protokollját.
A színész a fenti tevékenységei mellett a Sua Mae (“Anyád”) nevű rockbanda frontembere és dalszerzője is, és ebben a minőségében szerepelt a Rolling Stone magazin 2010 októberi számának címlapján.
Moura Rodelasban, a bahiai kisvárosban nőtt fel az édesanyjával, Alderivával, apjával, Joséval és húgával, Ledianéval. Tizenöt éve van együtt feleségével, Sandra Delgadóval, a neves brazil fotóssal és dokumentumfilm-készítővel. Kétlaki életet folytatnak, Rio de Janeiróban és Bahiában élnek három kisfiukkal, Bemmel, Salvadorral és Joséval.

Leonardo Sbaraglia (José Basulto)
Leonardo Sbaragliát Latin-Amerika egyik legismertebb és legnépszerűbb színészének tartják.
Karrierje során a spanyol és argentin mozi olyan kulcsfontosságú produkcióin dolgozott, mint a Fájdalom és dicsőség, az El otro hermano, a Nieve negra, az Eszeveszett mesék, a Carmen és az Intacto, amelyért megnyerte a Goya-díjat 2002-ben. Szerepelt továbbá a Füstbe ment pénz és a Wild Horses című filmekben is. Mozifilmes munkássága mellett a televízió területén is aktív, többek között a Movistar Plus legutóbbi sorozataiban láthattuk: a Félixben, A hipnotizőrben, valamint a Sírfeliratokban, a Dos Lunasban és a Farsantesben.
Sbaraglia a fentiek mellett a színházban is aktív, olyan produkciókból lehet ismerni, mint a The Territory of Power, a Closer és az In the Solitude of the Cotton Fields. A közeljövőben olyan előadásokban lehet majd látni, mint a Trilogía del Baztán, és az Amazon Studios Maradona Sueno Bendito című sorozatában is találkozhatunk majd vele.


Fotó: -a-
Lap tetejére