RSS Feed

A zene csodája

Regös István - 2020. 01. 21. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A zene csodája

Ha a világban zaj van, márpedig most nagyon nagy a zaj, menekülj a zenéhez! A zene örök és szép, mint a tavasz, nyugtat, mint forró nyárban a szél. Az a művészeti ág, amit zenének hívnak, olyan nyelven beszél, amit mindenki megérthet. Nincsenek határai és mégis a jó zene a lélekhez jut el. Mindig irigyeltem a zeneszerzőket, mert olyat tudtak adni az emberiségnek, ami elűzte a gonoszt és fáklyát gyújtott a tisztaság, a fény felé.

Akik a zenét szeretik, értik, másként gondolkodnak, mint akikhez nem jut el a muzsika. Az emberiség történetében a barlangrajzok után vagy talán azzal együtt, a zene, a dal teremtette meg az embert, hogy az ember megteremthesse rajtuk keresztül a művészetet.

Bécsben csoda történt

Bécsben csoda történt. Ebbe a csodába keveredtem bele, és mint a forgószél, lenyűgözött a világ jelenleg élő, talán legnagyobb zeneszerzőjének teljesítménye. John Williams olyat alkotott életében, amire nincs példa. Neki például valószínűleg nem lenne szüksége a filmekre, hogy csodálhassuk szerzeményeit, a filmeknek azonban nagyon is szüksége van az ő zenéjére. Bár ő ezt nem mondja, annál sokkal szerényebb, nem egyszer az ő zenéje mentett meg egy-egy filmet, hogy finom legyek, a gyengébb fogadtatástól. Nem akarom felsorolni az összes filmet, melynek zenéjét ő komponálta, de a számomra kedvesek közül hadd idézzek ide néhányat: Csillagok háborúja, Egy gésa emlékiratai, Schindler listája, A cápa, az Indiana Jones-filmek vagy E. T., a földönkívüli. Ezekhez olyan zenét írt, hogy már az első taktusnál tudjuk, senki más nem tud ilyet, csak a mester, John Williams. Bécsben a Musikverein csodálatos koncerttermében beköszöntött a boldogság, amikor az idén februárban 88 éves zeneszerző belépett a színpadra a több mint kétezer őt imádó néző talpra ugrott és eget verő tapsviharral köszöntötte az ősz férfiút.


Az örökifjú varázsló

Bécsben beköszöntött a szépség és elképzelhetjük, hogy ez az örökifjú zeneszerző műveivel összekötő láncot sző az évszázadokra, és ha élne Beethoven vagy Mozart, ők hárman imádnák egymást. A mester, aki nemcsak zenét szerez, de virtuózan zongorázik is, akár együtt játszhatott volna a fiatal Mozarttal. Bár Mozartnak nem adatott meg a hosszú élet, a 88 éves John Williams ma is ugyanolyan korú fiatalembert képviselhetne. Azt mondjuk, és sokan mondják, hogy John Williams a zene élő Mozartja. Ő minden ilyen összehasonlítást visszautasít és csak azt vállalja, hogy a zenészek szerencséjére óriások vállán állhatnak és írhatják a mának, a jövőnek csodálatos zenedarabjaikat. Bécs nagy ajándékot kapott, a fél világ képviselői elzarándokoltak a Musikvereinhez. A sok százezer embert, akik rajongók, John Williams zenéjét képviselve jutottak be a koncertterembe, angyali boldogsággal hallgatták végig vörösre tapsolt tenyérrel, felforrósodott vérrel, tisztuló lelkiismerettel.


Bakancslista kipipálva

Bécs mindig is a zene fővárosa volt, ma is az. Egymást érik a koncerttermek, a csodálatos opera, a leghíresebb szólisták és karmesterek boldogan utaznak Bécsbe. Legalább kétszeres ünnep volt John Williams koncertje. Az egyik, bármilyen furcsa, úgy gondolom, számára is egy olyan bakancslista volt, amit most sikeresen kipipálhatott. A mester, aki lélekben, fizikumában ma is fiatal, végre eljutott Bécsbe és életében először, a legszebb munkái között válogatva vezényelte a világ egyik leghíresebb szimfonikus zenekarát, a Bécsi Filharmonikusokat. Bécsben így megszületett a csoda, és akik élőben ott lehettek, megéltek egy magasabb szintű szépséget. Az az igazi zene, ami az ember bensőjéből fakad. A világ hajoljon meg és köszönje meg, hogy egy bolygón élhet John Williamssel, a jelenkor legnagyobb komponistájával. 


Fotó: Németh András Péter
Lap tetejére