RSS Feed

Hernádi kultúrtortája

Csontos Tibor - 2020. 01. 18. 8:00:15 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Hernádi kultúrtortája

A napokban került a kezembe Hernádi Kriszta 2008-ban megjelent beszélgetőkönyve, melyet édesapjával, az író, forgatókönyvíró Hernádi Gyulával készített annak halála előtt három évvel. A többek között a Deszkakolostor, a Péntek lépcsőin, a Kiáltás és kiáltás, a Királyi vadászat, Az erőd írója, Jancsó Miklós állandó alkotótársa (egypetéjű ikrek vagyunk - mondták magukról), ebben a kötetben az életéről mesél, a krími hadifogságról, az ötvenes évekről, írói pályájáról, az irodalmi kánonon kívüli létezéséről. S egy Jancsóval, Gyurkó Lászlóval közösen Aczél Györgynek küldött tortáról is szó esik.

Hernádi Gyula a Magyar Televízió kulturális magazinjában, a Stúdió 81 egyik emlékezetes műsorában dobta be a köztudatba, hogy szerinte a kultúra áru, amivel nem kis felhördülést keltve sokáig tartó sajtópolémiát indított útjára. Álláspontját azzal magyarázta, hogy a cenzúrázott kultúra ellenében ki kellett találnia valamit. S miután a kultúra áru, a piaci viszonyok döntenek arról, mit fogyasszunk a kultúrából, nem pedig a kultúrpolitikát irányító Aczél György. Más kérdés persze, hogy a Hernádi által emlegetett piaci viszonyok Aczél termékkínálatára lehettek csak érvényesek. 

Idővel úgy módosította álláspontját, hogy a kultúra csupán "feles módon" áru, hiszen egyfelől valóban árunak tekinthető, másrészt állami támogatás nélkül csak nehezen - vagy egyáltalán nem - létezhet.  A szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban egy erős középosztály megengedheti magának a kultúra fogyasztását, ám egy elmaradott, középosztályt nélkülöző országban nincs vásárlóerő a kultúra számára. A Kádár-korszakban a kultúra kirakatjellege megkövetelte még a túlméretezett állami támogatást is, napjainkban ez utóbbi már nem jellemző, a kultúra minden ízében árucikké vált. 

A kultúrpápa - egyébként az ellenfelei által is műveltnek, kifinomult ízlésűnek tartott, hatalmas könyvtárral rendelkező  - Aczél György hatvanadik születésnapjára, 1977-ben Hernádi Gyula kitalálta, hogy küldeni kellene neki egy tortát. Annak ellenére, hogy Aczél eleinte nagyon nem kedvelte őt. Megkérdezett egy cukrászt, hogyan nézne ki a legnagyobb torta. - Úgy, ahogyan az, amit öt éve Liz Taylor kapott Budapesten a 42. születésnapjára Richard Burtontől, harminchat kilós volt - jött a válasz. Hernádi megrendelte egy ugyanolyan, harminchat kilós tortát, majd megbeszélte Jancsóval Miklóssal és írótársával, Gyurkó Lászlóval, hogy együtt elküldik Aczélnak. Így is történt, csakhogy olyan nagyra sikeredett, hogy nem fért be Aczél lakásának ajtaján. Ezért a címzett elvitette a Parlamentbe, és szétosztotta a képviselők között. - Ha valaki ebben nem látja a gogoli iróniát. akkor az nyalja ki a seggemet - fejezte be a sztorit Hernádi.

Miközben ezt a történetet olvastam, azon töprengtem, hogy ma az írók, mi több, a független színházak vajon kinek küldenének születésnapi tortát?  Amilyent Burton készíttetett és tálaltatott fel Liznek a Duna-parti Hotel Intercontinentalban? Olyan harminchat kilósat és gogoli iróniásat... 

Fotó: hu.wikipedia.org
Lap tetejére