RSS Feed

A nyugdíjról, vagy amit akartok

Regös István - 2020. 01. 12. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A nyugdíjról, vagy amit akartok

Voltál már nyugdíjas? Nehogy rávágd, halált megvető bátorsággal, hogy nem, de leszek! Nehogy siettesd a nyugdíjba vonulást, mert már az első napon néhány érdekes dologgal találkozol majd! Egyáltalán, akarsz nyugdíjas lenni? Ha úgy döntenek, be kell fejezned aktív pályafutásodat és mehetsz nyugdíjba, hamar megdöbbensz, mert először a nevedet veszted el.

Professzor doktor Tarjáni Ödönből Ödön bácsivá válsz, Sekrestyés Bernadett egyetemi tanárból Berni nénivé leszel, minden addig elért címed megszűnik, bocsánat, megszűnt. Már nem vagy professzor úr, tudományos főmunkatárs, te már néni meg bácsi lettél.

Asszony vagy, úr vagy, nem néni és bácsi!

Voltál már nyugdíjas? Ne siess! Ha bárhol megkérdezik, mi a foglalkozásod, te pironkodva közlöd: Nyugdíjas vagyok. Látszik rajtad, hogy szinte szégyellni kell, mert professzorból, mérnökből, művészből, ácsból, kőművesből hirtelen egy társadalmilag eltartottnak tekintenek. Végignéznek a ruhádon, keresik rajtad a külső jeleket, a szerint ítélnek meg, hogy tudsz-e még járni, van-e még egy kis agyad. Belekerülsz egy új társadalmi rétegbe, melynek nyomán téged is így hívnak: nyugdíjas, nyugállományú, szépkorú. Ki az a marha, aki kitalálta ezt a szót életünk alkonyára, hogy szép?!


Valamire nem lehet felkészülni

Voltál már nyugdíjas? Ne siess! Nem sok öröm van benne. Bár megpróbálsz tervezni, azt hiszed, fel lehet rá készülni. Tegnap még céget vezettél, tanítottál, orvosként bejártál gyógyítani egykori kórházadba, és amelyik reggelen kiugrottál az ágyból, mint ötven éve mindig, visszahuppantál az ülepedre és szinte feljajdult benned a lélek, már nem várnak a munkahelyeden, már nem számítasz: nyugdíjas lettél. Hogy a fenébe tudsz erre felkészülni? Beiratkozol egy nyugdíjas óvodába? Megtanítanak papírrepülőt hajtogatni, ne adj’ isten, reggeltől estig sakkozol vagy malmozol. Ha van unokád, jársz vele az állatkertbe, ahová ő talán már nem is akarna menni. Rájössz, hogy már nem is őmiatta, hanem saját magad miatt nézel mesefilmeket és jársz az állatkertbe. Folyamatosan mondogattad magadnak, miközben közeledett a lassú kiszenvedés, hogy meg fogod találni a hasznosság nevű utat.


Nem alamizsna az államtól, kötelesség a nyugdíj

Voltál már nyugdíjas? Ne siess! Érted jön. Nagy szerencséje van annak, aki talál olyan munkáltatót, ahol valódi képességeinek megfelelő feladatokat kaphat. A nyugdíjas gyakran pironkodva ismeri fel, hogy ő már csak nyugdíjas. Eleinte harcol, szóvá teszi, ha néninek vagy bácsinak szólítják, az unokáitól is ahányszor csak hallja a Nagymama! vagy Nagypapa! kiáltásokat, szívesebben veszi, ha keresztnevén hívják. Na, persze, te kedves nyugdíjas, kivétel vagy! Veled nem éreztetik minden nap, hogy a fő feladatod várni a postást a nyugdíjjal és abból megélni a kis családoddal. Nem tudom, mit kellene tenni, mert az sem megoldás, hogy életed végéig dolgozol. Talán a társadalomnak kellene mindezen elgondolkozni. Ahelyett, hogy sokszor megalázzák azokat, akik egy életen át nemzedékeket neveltek fel, akik szorgalmasan dolgoztak és valami olyasmit várnának, ami számukra is élhető. Talán nem a nemzedékeket szétválasztó harc lenne a megfelelő, hanem a tisztelet, a szeretet és nem a szánakozás, mert te, leendő és már nyugdíjas nem ezt érdemled. Legyél büszke, emeld fel a fejed, és ha kérdezik, mi a foglalkozásod, képzettséged, feleld azt: mérnök, orvos, kőműves, tanár, villanyszerelő. Ezt azonban határozottan tedd, és ne engedd magad a jövőben Kis, Nagy, Kovács néninek, bácsinak szólítani, mert ezzel ellopják a múltadat! Jusson eszedbe, hány pofont kaptál már, amit nem adtál vissza, hát próbáld ki egyszer, hogy aki téged lenéniz és lebácsiz, kapna egy jó kis taslit, hogy megtanulja, a neved után dukál az asszonyom vagy az uram megszólítás. A társadalomnak pedig tudni kell, hogy az állam egy fillér ajándékot nem ad a nyugdíjasoknak, éppen csak valamit visszacsurgat nekik egy élet munkájáért cserébe.

Voltál már nyugdíjas? Ne siess!


Fotó: Iró Zoltán
Lap tetejére