Alvilági almanach

Mix Online - Alvilági almanach - Nyomtatható változat

főoldal - Vélemény
Csontos Tibor | 2019. 06. 12. 8:00:51
Alvilági almanach Mi sem természetesebb annál, hogy a magyar alvilág legmélyebb bugyraiban turnézó könyv a toplisták élén landolt. Pedig ebben a világban nem voltak spagettin meghízott gyilkoló gépek, ahogyan a keresztapás Coppola-filmből megismert levágott lófejekkel sem üzentek egymásnak. A mi maffiózóink nem viseltek csíkos öltönyöket, elegáns kalapokat selyem nyakkendőket. Ezek a maffiózók, bármilyen furcsa is, jellemzően mackónadrágban jártak és többségük sérthetetlennek hitte magát.
Nem véletlenül ékesíti Dezső András kötetének borítóját az alliteráló Maffiózók mackónadrágban cím, amely a trendinek tartott melegítőviselettel újfent ennek a honi maffiózózásnak a kelet-európai ízét is hivatott jelezni. Kitűnő könyvében az Index újságírója a magyar szervezett bűnözés regényes történetét igyekezett feldolgozni a hetvenes évektől napjainkig. Különös alvilági történelemkönyv ez, amelyből kiderül, hogy a sokszor véres, robbantásos leszámolások ellenére az a magyar alvilág olyan volt, mint a magyar narancs: kicsi, zöld, savanyú, de a miénk. Ez a 'magyar narancsültetvény a magyar alvilág sokszereplős, olykor kibogozhatatlanul szövevényes labirintus, melynek históriája először jelent meg összefoglaló jelleggel. Nem lennék meglepve, ha az elmúlt évtizedek magyar alvilágának leszámolásos gyilokjait túlélők egyike-másika számára ez a kötet lenne a bédekker ahhoz,hogy legalább utólag megtudják, valójában mi is történt anno. 

Eleddig csupán egy-két legendás nyomozó kötetnyi visszaemlékezései próbálták felidézni az eredeti alvilágfelhalmozás korát, de azok is csupán egy-egy esetre figyelve. Dezső András viszont, a 21. Század Kiadónál megjelent kötetében összefüggéseket keresett és talált és úgy kutatta fel a a magyar szervezett alvilág létrejöttének, életben tartásának, működtetésének, majd csúcsra járatásának időszakait, ahogyan előtt még senki. A hetvenes évek nagy betöréssorozatát tartja a magyarországi szervezett bűnözést megteremtő ősrobbanásnak, amely részletesen taglalt módon idővel a Los Angeles-i magyar maffiához is kapcsolódott. 

Azt mondja, olyanra sikeredett ez a munka, hogy mintha a magyar alvilág almanachját állította volna össze. Prisztás, Rohac, Csontkezű, Seres, Szlávy, Szájmon, Portik, Boros, Csobolya, Markó és a többiek sorjáznak ebben a mackónadrágos alvilágban. Olykor szinte követhetetlenül, de hát a tárgyalt időszak egyébként is zűrzavaros volt a maga zűrzavaros magyar al- és felvilágában, amikor például azt sem lehetett tudni, hogy a rendőrnek volt bűnözője, vagy a bűnözőnek rendőre. 

Dezső András, aki akár a magyar alvilági Kánaán kutatója is lehetne, alapos munkát végzett levéltárakban, rendőrségi és titkosszolgálati archívumokban és persze az oral history alkalmait is bőséggel kihasználta. Ez a kötet a mi skandináv krimink, a maga izgalmaival, rejtelmeivel, s azzal az olvasmányossággal, ahogyan kirakják nekünk a magyar alvilági puzzle-t, melyből persze még azért hiányoznak  puzzle-darabkák, gondoljunk csak például a Fenyő-gyilkosságra. A hazai alvilág eme almanachjának szinte minden fejezete úgy kezdődik, mint egy kriminovella, hogy azután szinte riportként, dokumentumkötetként folytatódjon. És amelyhez persze újabb és újabb fejezeteket kapcsolhatnánk napjainkból is, de, miként mondani szokás, az már egy másik könyv lenne. 


l