Miért vidéki a debreceni reptér?

Mix Online - Miért vidéki a debreceni reptér? - Nyomtatható változat

főoldal - Vélemény
Árpási Zoltán | 2019. 05. 09. 8:00:50
Miért vidéki a debreceni reptér? Olvasom, hogy a felfutó debreceni repülőtéren jelentős, 1,6 milliárd forintos beruházást hajtanak végre, döntően pályázati pénzből. Továbbfejlesztik a műszeres leszállást segítő rendszert, felújítják a gurulóutakat, a biztonsági kerítést, és összekötik az új terminált a régivel.
Épp ideje – teszem hozzá, mint azon utasok egyike, akinek a közelmúltban volt szerencséje használni a vidék első nemzetközi repülőterét. A Tanú című film emlékezetes jelenete jutott eszembe róla, amikor Pelikán közli a magyar narancsot savanyúnak találó Bástya elvtárssal, hogy „Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk!”.
Hogy kicsi a terminál becsekkolás előtti várótermi része, az adottság kérdése. Kis ország, kis váróhelyiség – pláne ha vidéki. Az már kevésbé adottság kérdése, hogy délben, a gépek indulása előtti órában az egy szem büfé zárva (az italautomata meg fityiszt mutatva elnyeli a pénzt), s hogy ebben a büfének nevezett valamiben nincs szék, ahol a kedves vendég ülve elfogyaszthatná a papírpohárban(!) kapott kávéját. Mellesleg a várótermi részben se igen ülhet le, mert a székek mennyisége nagyjából egy gép utasszámának negyedére van méretezve. Ami azért problémás, mert a tágasabb belső váróba csak akkor lehet becsekkolni a szedett-vedett ruhás beszállókártya-ellenőröknél (kis ország, etc., ahol nem telik sötét nadrágra, fehér vagy világoskék ingre), amikor az előző gép felszívta az ottani utasokat.  
A debreceni repülőtér néhány héttel ezelőtt kiemelkedő minőségi tevékenysége elismeréseként Best of Budapest & Hungary díjat kapott. Feltételezem, a bíráló bizottság tagjainak ott jártakor puccba vágták a környezetet, s a kávét sem a büfében, hanem az igazgatói szobában tálalták fel.
Ha most azt hiszik, hogy nem kedvelem a debreceni a repülőteret, tévednek. Alföldiként, akinek egyszerűbb a civis városban gépre szállni, mint Ferihegyen azt szeretném, hogy ez a családias légikikötőcske életképes legyen. Nyilván kellenek a milliárdos beruházások hozzá, de az utasok komfortérzetének javítása nem feltétlenül pénz kérdése. Elegendő a gondos gazda szeme. Feltéve, ha van neki.