A szeretetről

Mix Online - A szeretetről - Nyomtatható változat

főoldal - Vélemény
Regös István | 2019. 03. 06. 8:00:00
A szeretetről A színház különleges, varázslatos csendje elbűvöli a nézőközönséget. Itt minden más. Élesebbek a képek, a környezet, a hatalmas, vörös bársonyfüggöny izgatott bizsergése is odafigyelésre késztet. Élményre vágyunk és a mesék szépségére. A varázspálca intésére felmegy a függöny és egy színésznő, egy igazán nagy színésznő, Eszenyi Enikő előrelép a rivaldához, tekintetével magához öleli a több száz embert.
A csend még nagyobb lesz, a pisszenés is zajnak hat, amikor megszólal: „Az ember szeretetre vágyik és én is! Van itt valaki, aki ellentmond most nekem? Van valaki, aki tagadja?” Látom és hallom, mint e sorok írója, ebben a kérdésben teljes az egyetértés. Ha itt most megállna a művésznő, nem mondana egyetlen szóval sem többet és akár haza is mehetnénk. Kezet fogunk a szomszédunkkal, megköszönjük az okos szavakat és irány az otthon melege, a paplan simasága, a párna puhasága. 

A szó és a tett

Egészen máshogy cselekszünk, mint ahogyan a szeretetről szavakban megnyilatkozunk. Tényleg létezik olyan valaki, aki meg merné határozni, mit is jelent ez a szó: szeretet? Próbáljuk meg együtt megragadni e szó jelentését! Ha egyszer születésünk óta mindannyian vágyunk a szeretetre, miért szenved a fél világ szeretethiányban? Már a kezdet is nagyon ellenmondásos: alighogy dühödten átküzdjük magunkat a szülőcsatornán, máris ordítva jelezzük, kérem szépen, tessenek engem szeretni, gyengéden pátyolgatni! Majd miután a lábunknál fogva hoznak, visznek, mosdatnak, ütögetnek, törülközőbe csavarnak, dörzsölnek, szemünkbe csöppentenek, ez a világ nem is tűnik vágyálomnak. Szinte mennénk vissza a jó melegbe, de hamar kiderül, hogy nincs visszaút.


Márpedig csodák vannak

De ha van Isten, megtörténik a csoda. Gondos kezek két, tejtől duzzadó mell közé tesznek, és mint az éhező, szomjazó a sivatagban, rávetjük magunkat az anyatejet adó bimbókra. Aztán csak iszunk, eszünk és iszunk és eszünk. Ez a dolgunk. A szerető anyának pedig az, hogy minderről gondoskodjon. Béke száll reánk. Elalszunk és erről a meleg anyatejről álmodunk. Kedves Olvasóm, itt és ekkor kezdődik minden baj. Abban talán valamennyien egyetérthetünk, hogy vágyunk a szeretetre, de hogy mi is ez a szeretet, miként alakul ki, hányféle szeretet van, az már jóval nehezebb kérdés. Hiszen létezik anyai, apai szeretet, összefoglalva, szülői szeretet, mohó szeretet, birtokló szeretet, felebaráti szeretet, önzetlen szeretet. A szeretet egy további formája a megszelídített szerelem. Azt mondják, a szerelem öl, butít, nyomorba dönt, és rövid ideig tarthat. A szeretet pedig szelíd, felemel, elringat, és némi szerencsével kitarthat, amíg élünk.


Nincs pontos válasz

A kérdésre, hogy valójában mi a szeretet, azért is nehéz pontos választ adni, mert tényleg ezerféleképpen lehet szeretni. Nehéz megtalálni a választ, de ahhoz a boldog pillanathoz hasonlíthatunk majd mindent, ami összefügg a szeretettel. Minden bizonnyal az anyai simogatás, az anyai test melege jut eszünkbe, amikor kinyilvánítjuk, hogy az ember szeretetre vágyik. Hiába van a szeretetből korlátlan mennyiség, a magasságbeli hatalmak olykor igazságtalanul osztják. Lehet, hogy ez nem véletlen és így van jól? Hiszen amíg vágyunk valamire, addig teszünk is érte. És a színpadon ott áll a színésznő, aki áhítatosan, még a darab elején, mielőtt elkezdődik a nagy játék, azt mondja, újra és újra, hogy az ember szeretetre vágyik. Aki szeretve van, mindennel megbirkózik, ami nehéz, aki szeretve van, és aki szeret, az soha nincs egyedül. Az a mondás, mely szerint, ha barátot akarsz, vegyél egy kutyát, nem igaz, még ha jól is hangzik. A kutya szeretete, hűsége csak abban segít, hogy mi is képesek legyünk legalább annyira szeretni - jelzem nem könnyű -, mint ahogyan a kutya a gazdáját. Szóródjon szét a világban a tudat, hogy a szeretet képességét az anyatejjel szívjuk magunkba. Így lesz szebb a világ.