Északi fény

Mix Online - Északi fény - Nyomtatható változat

főoldal - Vélemény
Mogyorósi Géza | 2019. 01. 23. 8:00:33
Északi fény Németország legforgalmasabb vasúti főpályaudvaráról, a Hamburger Hauptbahnhofról indultam januárban vissza Berlinbe, éppen azon a napon, amikor a nemzetközi reptereken a szolgáltató szektor szakszervezeti szövetsége (Verdi) sztrájkot tartott. Tumultusra számítottam, ám mintha nem sokan nyergeltek volna át vonatra a repcsiről.
A latyakos, havas télből 2019-ben is milliók menekülnek a napsütötte régiókba. Szilveszter és húsvét között is zsúfolt az NSZK másféltucat nagy légikikötője. Az üzletemberek belföldön ugyancsak előszeretettel repkednek, mert az - első-/második világháborús területvesztés ellenére is - négy magyarországnyi „telken” fekszik Európa szívében dr. Angela Merkel jóléti birodalma. Apropó jólét! Azért ott is rengetegen gürcölnek alacsony bérért. S ha a reptéri biztonsági személyzet nem is tartozik a rosszul fizetett munkásosztály soraiba, érdekképviseletük az elmúlt hónapokban már többször bénította meg a repterek forgalmát. Legutóbb január derekán, amikor én (fillérekért) busszal utaztam Berlin és a Hanza-metropolisz között – retúr!
Mint emlékezetes, 2019 elején nyolc németországi nemzetközi repülőtéren sztrájkoltak a biztonsági szolgálatok dolgozói, 20 eurós {kb. 6.500 forintos} órabért követelve. Frankfurt és Hamburg mellett Münchenben, Hannoverben, Brémában, Drezdában, Lipcsében és Erfurtban is megtorpant az élet a légikikötőkben. Ki törökországi temetésre nem jutott el, ki dél-európai, karibi, távolkeleti vakációra – hallhattuk, láthattuk a tévében az élő közvetítéseket. Mások üzleti tárgyalásokról, szakkiállításokról, kéjes randevúkról maradtak le azon a kedden.

Mint említettem, én az 1906-ban megnyílt Hamburger Hauptbahnhofnál lévő nemzetközi autóbusz állomásnál tapasztaltam, hogy a sajtó által beharangozott tumultus elmaradt. Pedig a közlekedési sztrájkhoz szokott németeknél jól bevált szokás, hogy a légiutasokat – főleg belföldön – sínre „terelik”. S ha a vasutasok szüntetik be a melót, akkor a közösen bérelt kocsi, avagy a busz, netán a repülő lehet a megoldás a problémára. Nem átmeneti gond viszont az NSZK-ban a bérfeszültség. Az autógyári menedzserek gyakran ötven-százszorosát keresik annak, amit a futószalagnál dolgozók havonta hazavisznek. Jártam már újságíróként néhány korszerű németországi üzemben, ahol a melósok robot „kollégákkal” versenyezve kapnak kostolót a 21. század várható trendjéből. Amikor a  „környezetbarát” elektro-járgányokba már csupán pár száz alkatrész kerül, a mostani néhány ezer helyett és lassan már sofőrökre sem lesz szükség, mert „autonóm” közlekednek majd az autók. Sőt a teherjárművek és a konténereket szállító tengerjáró hajók is. 

A védenceiknél jobban fizetett szakszervezeti vezetők, akik most a pár hetes oktatás után bevethető reptéri „motozó” embereknek annyi, vagy még magasabb órabért követelnek, mint amennyit a három éves képzésen átesett szakmunkások, rendőrök stb. kapnak, még organizálhatnak néhány forgalom bénító-bosszantó sztrájkot, ám a robotoknak már a Verdire sem lesz szükségük. És akkor a szakszervezet majd a saját farkába harap. Jó étvágyat!