Évszázados figurák

Mix Online - Évszázados figurák - Nyomtatható változat

főoldal - Vélemény
Dalia László | 2019. 01. 11. 8:00:38
Évszázados figurák Manapság, amikor a műveltség lassan divatja múlt, egyre kevesebb könyvet olvasnak a népek. Magam vagyok a legjobb tanú rá, hogy egyre több antikvárium zár be, divatos boltok nyílnak a helyükön, s egy nagy antikvárius hálózat épült ki, amely futárral küldi fel egy pesti irodába vagy postán kézbesíti a megrendelt könyveket.
A kiadók még élnek, s a boltokban is roskadoznak a polcok, de ez maga a csoda vagy valami más. Aki ugyanis még ragaszkodik a könyvekhez, az sem győzi pénztárcával, hiszen 3-4-5 ezer forintos árakon árulják a papírfedelű (paperback) köteteket is. Nos, efféle időkben felértékelődnek azok a könyvek, amelyek többet ígérnek, legyen az egy látványos képekkel, rövid életrajzokkal megénekelt XX. századi hírességekről szóló vagy a Híres emberek, híres interjúk című kötet, amely épp a minap akadt a kezembe a Kossuth Kiadó jóvoltából. Az eredeti egy spanyol mű, amely a  világlapokból tallózott, s Abraham Lincontól  Al Caponéig a történelem fontos figurái szólalnak meg. És nem is mindegyik hagyományos interjú, némelyikben alig van kérdés, de válasz rengeteg. Ám ez így jó, hiszen ahogy kevesen tudják, a legelső interjút egy amerikai főszerkesztő készítette egy bordélyház matrónájával. És ugyan a rossz ízlése miatt támadtak is a The New York Herald főnökét, de mi ismerünk egy másik történetet, amikor egy prosti visszaszólt a miskolci rendőrkapitánynak, miszerint "Ön már régen nem lesz rendőrkapitány, amikor én még mindig kurvának mondhatom magam!".

Különleges pillanatoknak lehetünk tanúi, hiszen Marx a Párizsi kommünről  mesél, Edison az Eiffel toronyban reggelizik és a magánéletéről vall, Clemenceau a német művészetet, tudományt dicséri, miközben csődbe kergette az országukat, míg Tesla kivételesen beengedi az újságírót a Colorado Springsben felállított laborjába. Az utolsó interjú 1931-ben készült, és mégis átlátjuk a XX. századot, hiszen Churchiltől Mussoliniig, Chaplintől Freudig megszólalnak a főszereplők. És olvasnánk tovább, megannyi kérdésre keresnénk még választ, hiszen Nikolas Tesla nagyságát igazán mostanság fedezik fel, nem véletlenül viseli a nevét Musk autója és a belgrádi reptér. Mellesleg Budapesten is élt és dolgozott néhány évig. Clemenceau, akit máig sokra tartanak Franciaországban és Belgrádban is emeltek neki szobrot, a mi bánatunkra, az amerikai riporter szerint néha a 100 éves Puckra, máskor meg Lear királyra hajaz. A párizsiak egyszerűen csak Tigrisnek hívták, hiszen mindenkit lenyomott a francia politikában. Kár, hogy a Versaillesi békeszerződésnél is így tett, s a németekre kirótt megalázó béke később elhozta Hitlert, a világégéshez vezető revánsot. És mi is túl sokat veszítettünk, annyit sem tudtunk megtartani a régi országunkból, amely tényleg megilletett volna bennünket a magyar nemzetiség aránya alapján. A Tigris egyébként még 87 éves korában is méltó ellenfele volt az amúgy felkészült német-amerikai riporternek, de ez már csak szakmai csemege.