Alma a kerítésen

Mix Online - Alma a kerítésen - Nyomtatható változat

főoldal - Vélemény
Regös István | 2018. 10. 07. 8:00:00
Alma a kerítésen A magyar argóban, ha valamire azt mondjuk, alma, az gyakran nem gyümölcsöt jelent, hanem hogy valami nem ér sokat, nem érdekes, vagyis lényegtelen. Még a nincs jelentése sem elvetendő. Ezért kapta fel a fejét sok ezer néző a televízió képernyője előtt, amelyen azt látták, hogy egy asszony zacskókba rakta a fölösleges almatermését és kiakasztotta a háza kerítésére. Ezzel jelezte, hogy akinek megtetszik a pirospozsgás gyümölcs, az nyugodtan elvihet belőle egy zacskóval.
Sok embernek ugyanis arra sincs pénze, hogy akár egyetlen almát is megvegyen. Az ő almáskertjébe nem kell bemászni, nem kell gyümölcsöt lopni, mert szívesen megosztja a felesleges termést olyan emberekkel, akiknek ezzel örömet szerez.

Nem alma az alma

Tehát az ő cselekedetére senki ne mondja, hogy az egész alma! Ez a történet elgondolkodtatott egy pillanatra, még ha ez néha elég fárasztó is számomra. Az ország mintha kezdene átalakulni valamiféle jótékonysági birodalommá, és egyre többen várják el embertársaiktól, hogy támogassák őket pénzzel, ruhaneművel, élelemmel. Néha úgy érzem, kezd idegesíteni, amikor azt hallom, hogy például egy rádió, egy újság rendszeresen - bocsánat a kifejezésért - szinte kikoldulja az emberek zsebéből a forintokat. Gyűjtőnapokat, heteket rendeznek és a megajándékozottak büszkén számolnak be sikereikről. Ha pedig nekik szabad, miért ne tehetné ezt meg bármelyik szűkölködő magyar család? Hányszor látjuk a televíziókban, hogy egyedülálló asszony hat-hét gyereket nevel férfitámasz nélkül és a közvélemény megmozdul, telepakolnak autókat és mindenféle adományt összegyűjtve lerakják azt a szegény család portáján. Gyakran kérnek még segítséget különböző tüzelőanyagok beszerzéséhez is. Nem áll szándékomban senkit sem megsérteni, amikor a „koldulni” szót használom. Tudom, a szükség nagy úr, és ha másként nem jutnak élelemhez, ruházathoz, csak az adományokból, akkor ez mégiscsak nagy segítség.


A harangszó elnyomja a gyomor korgását

Az egyik kisváros templomterén élelmiszerpolcokat szereltek fel, ahonnan bárki elvihetett egy csomagot, akinek nem jutott élelmiszer. Ámde összevesztek az adományokon, olykor verekedéssé fajult a helyzet, mert sajnos, sokan voltak, akik az ott elhelyezett összes élelmiszercsomagot haza akarták vinni. A történet érdekes véget ért. A polcokat leszerelték, a papnak ugyanis elege lett a zsivajból, a rendetlenségből. A tudósításból nem derült ki, hogy ugyanez a plébános vajon megelégelte-e az éhezést, a nyomorgást is a reá bízott nyájban? Remélem, ha már nincs élelmiszerpolc, a templom majd pótolja valamilyen formában. Működnek az ingyenkonyhák, és lassan, de biztosan elkezdődik a karácsonyi időszak is, amikor ezerrel dúl majd az ajándékgyűjtés. Lesz szegények karácsonyfája, cipősdoboz akció, Mikulásgyár is. A krisnásoktól a máltai szeretetszolgálatig beindul az adakozás és megint nagyon sokan fogják úgy érezni, hogy milyen nagyszívűek vagyunk, hiszen évente egyszer-kétszer enni adunk az éhezőknek.
A semminél ez is sokkal több

Ez az almaügy megint csak arra utal, hogy valami nincs rendjén. Hogy hiába mondjuk, minden ember csak egyszer tud vacsorázni, mégis vannak, akik kétszer is tudnak. Az éhezők száma pedig csak növekszik. Azt mondják, az adórendszer többek között azért van, hogy jusson a rászorulóknak élelem, fedél, ruha, ellátás. Valamiért ez mégsem működik. Úgy alakul minden, ahogyan a kapitalizmus törvényei diktálják, a gazdag naponta gazdagabb lesz, a szegény szegényebb és végül nem marad semmije. Miként József Attila írta: „Aki szegény, az a legszegényebb, fázósságát odaadja a télnek.” Hiszen már a fázóssága sem az övé. Jön a tél. Mert a tél mindig jön. Már előre félek azoktól a hírektől, amelyek arról szólnak, hányan fagytak meg az utcán és hányan a fűtetlen otthonukban? Valamit tenni kell! Nem elég az almát kiakasztani a kerítésre, bár jegyezzük meg, ez is nagyszerű dolog. Annyi mindennel foglalkozik a politika, annyi mindent helyez a szegénység gondjának megoldása elé, hogy nem marad már mód, idő megszüntetni ezt az általános népnemzeti koldulást. Nagyon szép dolog a jótékonyság, de csak toldoz-foldoz, nem old meg semmit. Mint tudjuk, egy fecske nem csinál nyarat.