Hofi

Mix Online - Hofi - Nyomtatható változat

főoldal - Vélemény
Csontos Tibor | 2017. 04. 19. 8:00:00
Hofi Sokféleképpen címkézték. Nevezték a plebejus humor professzorának, egyszemélyes színháznak, tipikus clown-nak, mondták, hogy ő volt őfelsége ellenzéke a Kádár-korszakban, a tizenharmadik havi fizetésünk, a napi betevőnk, az utca népének tiszta hangja, azt jelentette a magyar kabarénak, ami a filmtörténetnek Chaplin. A hetvenes-nyolcvanas és némileg a kilencvenes éveknek is az egyik legjelentősebb személyisége. Azt is írták, hogy tótágasra állította József Attilát: Hallgat a felszín, fecseg a mély.
Tavaly lett volna nyolcvan esztendős, az idén április tizedikén pedig tizenöt éve, hogy örökre elment Hofi Géza, akihez lapunknak, a MIX Magazinnak is sok köze volt. Olyannyira, hogy ő szerepelt a 2002 márciusában elindult MIX Magazin első címlapján ezzel a szöveggel: Bohóckirály - babérkoszorú nélkül. Köszönhetően annak, hogy nagyon jó baráti kapcsolatot ápolt a lap alapító főszerkesztőjével, Regös Istvánnal, akinek a magazin indulása alkalmából exkluzív interjút adott. Néhány héttel a halála előtt. Még az is lehet, hogy ez volt élete utolsó interjúja. Hoffmann Ildikó, Hofi özvegye elárulja, azóta is őrzi ezt a lapszámot. Meséli, azért volt ez az interjú nagy dolog, mert Hofi Géza korábban soha nem vállalkozott ilyesmire. Úgy vélte, egy lapnak előbb bizonyítania kell, s majd meglátja, nyilatkozik-e neki.  

És most újra "nyilatkozik", a róla készült harminc karikatúrán keresztül segít nekünk átélni mindazt az értelmi és érzelmi élményt, amit soha nem feledhetően kaptunk tőle. A tavalyi születésnaphoz időzítve ugyanis a Kőbányai és a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ karikatúra-pályázatot hirdetett, melynek legjobbjaiból készült kiállítással idézték meg Kőbánya híres szülöttjének emlékét. A kiállítás azóta vándorútra kelt, elsőként a zempléni Pácinban, a Mágócsi kastélyban kapott helyet, majd Pécsen is bemutatták. A napokban pedig a Madách Színház Tolnay Klári Szalonjában, a halála évfordulóján hozták tető alá. Abban a teátrumban, melynek Kamara Színházában húsz éven át hozta létre legendás produkcióit, köztük a Hoféliát, Az élelem bérét, utóbbi 1400 (!) előadást ért meg. - Tökéletesen megtalálta itt a tehetségéhez méltó színteret, fogalmat, intézményt teremtett önmagából - mondta a szalonbeli kiállítás megnyitóján Szirtes Tamás, a Madách ügyvezető igazgatója. Kovács Róbert, Kőbánya polgármestere pedig ezt a jellemző történetet is idézte megnyitójában, melyben Hofi a kőbányai porcelángyárban az ötvenes években porcelánfestőként az egyik nyuszi fenekére ráfestette Rákosi arcképét. 

E karikatúrák nézegetése közben azon is eltöprenghetünk, hogy mi tűnt el végleg Hofival, akiről azt is leírták, hogy nagyobb hatással lenne a társadalomra, mint az összes párt együttvéve. Úgy politizált és humorizált, hogy abba még az általa keményen megbíráltak sem köthettek bele, hiszen az igazsággal lehetetlen vitatkozni. Izgatták a közélet, a politika, a társadalom kérdései és mindig a közönség pártján állt. A Nagymező utcában van egy szobor, Hofi a saját koponyát tartja kezében, ahogyan Hamlet tartotta kezében a szegény Yorick koponyáját. A szobor címe Színház, de csak Hofi-szoborként emlegetjük. Beszédes, hogy ez a szobor nem magas talapzaton áll, hanem a járdán, mintha csak közöttünk járkálna. 
Mindent tudott a humorról. És rólunk. 

S hogy mi tűnt el vele? A szókimondás bátorsága, a kompromisszumra nem hajlás. Nem lenne hajlandó betagozódni és lefeküdni semmilyen hatalomnak. Lenne bőven muníciója, hálás dolog ma humoristának lenni, csak hát...  Sas József szerint nem tudni, vajon ki adnak neki helyet manapság? Hol mondhatná el a magáét? Vajon melyik, kényes kérdéseket kerülő televízióban, rádióban? Hol léphetne fel? Hol hagynák fellépni? Arra a kérdésre pedig, hogy jól érezné-e magát 2017 Magyarországán, a Madách-beli karikatúra-kiállításon Koós János pedig azt válaszolta, sokan örülhetnek, hogy nincs köztünk, érdekes dolgokat mondhatna róluk...