Uniós tyúkok
| Csontos Tibor - 2012. 07. 22. 8:00:45 |
|
Hiába a karomkoptató kozmetikai eszközök, a homokozó, a befüggönyözött tojásfészek, az uniós ketrecekben a magyar tyúkok nagyobb társasági életet élnek, többet esznek. Panaszkodnak is a tyúktartók, hogy tyúkjaik a magasabb komfortfokozatban kevesebbet tojnak. Pedig néhányan már a Kukori és Kotkodát is megnézetnék velük kivetítőről.
Jól élnek az állatjóléti előírások bevezetése óta a magyar tyúkok,de vissza is élnek velük rendesen. Januártól a duplájára, hétszázötven négyzetcentiméter/fő-re kellett emelni a ketrecben rájuk jutó helyet, kötelező az ülőrúd használata, az egyelőre kislapát és vödörke nélküli homokozó kialakítása, körömkoptató, karomfenő kő kozmetikumok is szükségeltetnek nem beszélve az elsötétített, elfüggönyözött tojófészekről. Arról nem szól az uniós tyúkszabály, hogy e függönyöket uniós zászlókból kell-e megvarrni, ezt a rendelkezést jobbik helyeken úgysem tartanák be, másrészt a kormányos tájékoztatók is csak nemzeti szín előtt zajlanak, ugyebár. Ennek ellenére is all inclusive ellátást kapnak a tyúkjaink, baromfifarmerek nagy bánatára, akik közhírré tették, hogy e magasabb komfortfokozatban a tyúkok többet foglalkoznak egymással, a nagyobb térben többet mozognak, következésképpen többet is esznek. Ezért is drága a tojás, s persze azért, mert egyetlen tyúkhely komfortosítása négy-ötezer forintba kerül. Mert mi volt korábban? Ott szorongtak egy ültükben, szárnyfesztávolságon belül kuporogtak, sehol egy ülőrúd, függöny, kedves kis homokozó, kis pedikűr, a ketrec légköre is idegesebb volt, csoda, hogy stresszesen potyogtatták a tojásaikat? Egymillió tyúk még várja a megváltást, ennyien nem jutnak hozzá pedikűrhöz. Nem is titkolom, hogy minden tojásrántotta készítésekor igyekszem megsaccolni, uniós kompatibilis tyúk vagy a baromfiknak kijáró all inclusive ellátást nélkülözni kényszerülő stresszpipi tojása sül-e át kellően a teflonomban. Europeer tyúkok ide vagy oda, azért tanulhatnának a falusi portákon kapirgáló sorstársaiktól tojásminőséget illetően.
Igaz, egyre kevesebben vannak, ma már faluhelyen is szinte megsüvegelik, és előre köszönnek a csirkéknek, ha felfedezik őket egy-egy udvaron, de a luxustyúkok emlegetésekor nem illő aktuálpolitizálni a magyar vidék állapotát, a vidékfejlesztést illetően. Pedig hát a „politika” szóban is ott a tyúk népies elnevezése, a „tik”, úgyhogy mégis citálom Nagy Lajos 1920-ban született Képtelen természetrajzának A tyúkról szóló fejezetét: „ A tyúk búzaszemet, kukoricát, kendert és általában kis magvakat eszik, szóval, igen jól él, számos ember példát vehetne róla. Hogy némelyek mostanában mégsem vesznek róla példát, arról már én nem tehetek.”
S ha már szó esett rántottáról, a nemzeti együttműködésben emlegetett hozzájárulás és elkötelezettség közötti különbség érzékeltetésére itt egy klasszikus, tyúkokhoz is köthető magyarázat. A szalonnás rántottához a tyúk hozzájárul, a sertés elkötelezi magát.
Fotó: Mix
|