Gyerekkorában Lilla is felment a színpadra, mégsem lett énekesnő. Marketinges a család cégben, és otthon is gyakran ad tanácsokat, hogy Éva például milyen ruhát vegyen fel a tévéinterjúhoz, vagy, hogy váltson imázst. Ez utóbbiban nem egyeztek, maradt a régi göndör hajú Fábián Éva, ahogy a rajongók már a Neotonban megismerték.
A Neotontól a gyerekszínpadig
Fábián Éva szerencsés alkat, semmit sem változott, mióta a Neotonban énekelt, pedig annak már harmincvalahány éve. Igaz, sokan mégis így emlékeznek rá, ám ő nem szeret nosztalgiázni, miközben a pincéjében, négy dobozban minden régi fotó, újságkivágás, plakát megvan, még ma is őt hívják fel, ha a Neoton történetéről film vagy könyv készül.
- Tényleg nem szeretek nosztalgiázni és olyan régen volt. Amikor az emlékkoncertet rendezték a Budapest Sportcsarnokban, remegett a lábam, úgy izgultam, mint egy elsős, pedig ennyi év után is hatalmas sikerünk volt. Persze nem volt minden a régi, Jakab Gyuri egy évvel korábban halt meg, a fia helyettesítette. Önálló blokkunk volt a Kócbabákkal, hiszen mi az 1972-es Ki Mit Tud-on tűntünk fel és csak később csatlakoztunk Csepregi Évával és Pál Évával a Neotonhoz.
- Más idők voltak, Lillát aligha engedték volna 16 évesen színpadra, sőt autót vezetni.
- A szüleim is féltettek, de amikor bekerültünk a Ki Mit Tud döntőjébe, végigturnéztuk a nyarat a Balatonon és olyan jól kerestünk, hogy vehettem egy kocka Wartburgot, s azon túl a sofőr is én voltam. Biztonságosabb világ volt, hiszen esténként a siófoki Pipacs bárban léptünk fel és testőrök nélkül sem ért bennünket semmilyen inzultus. Lillát nem nagyon engedtem volna el a siófoki éjszakába.
- És a Neoton után hogyan került a gyerekszínpadra?
- Két albumot, az Éjszakai repülést és az Édenkertet is elkészítettem a Neoton után, de már játszottam Janicsák István két mesejátékában, és találkoztam Schumeth Pistiékkal, akikkel eddig hat gyereklemezt vettünk fel. Egyik sem gügyögős, a legutóbbi, az Állati jó mesék, állati jó zenék tavaly karácsonykor jelent meg, s természetesen az Állatkertben volt a lemezbemutató.
- Hol találkozik a gyerekekkel?
- Régen főleg művházakban léptem fel, most plázákban, iskolákban, óvodában, gyereknapokon, magánpartikon. És az egyik utazási iroda külföldre is utaztat, többek között Törökországba és Egyiptomban, ahol Dino szállodákban léptem fel egy nemzetközi műsorban, legközelebb Tunéziába utazom. A gyerekek is változnak, régen 13-14 évesek is meghallgattak, ők ma már nem járnak gyerekműsorokra, a kisebbek viszont ugyanolyan lelkesek, ugyanúgy imádnak táncolni és énekelni, mint régen.
- És a konkurencia? Lassan nem lesz színész vagy énekes, aki ne próbálna gyerek műsorral színpadra állni?
- Egyszer mindenki megpróbálja, felvesznek egy lemezt, de aztán sokan ráunnak, mert a gyerekközönséget nehéz megfogni. Ha unják a műsort, ők nem udvariaskodnak. Én csak saját dalokkal lépek fel, és a gyerekek az első számtól az utolsóig fenn vannak a színpadon.
Együtt a színpadon
Már Oltványi Tamás megjósolta, hogy Lilla sportos lány lesz, hiszen Fábián Éva még végigkonferált terhesen egy Magyarország (népszerű hetilap a rendszerváltás előtt-a szerk.) turnét. És miután megszületett, gyakran magától is felment a színpadra.
Éva: Három éves volt, amikor a Vidámparkban léptem fel, az egyik dalnál kisétáltam a nézőtérre és hallom, hogy nevetnek. Hátranéztem és látom, hogy Lilla már a színpadon van. Később is, ha kedve volt, feljött a színpadra és több lemezen énekelt is. A közös pályafutásunk addig tartott, míg utolért magasságban, tehát azt hiszem 12 éves korában hagyta abba…
Lilla: Másfél éves voltam, álltam a színpadon, fogtam a szoknyám és billegtem. Ez volt az első fellépésem. És anyu harmadik gyereklemezén már én is énekeltem. Nagyon menőnek éreztem magam, mert néha koncert után tőlem is kértek autogramot.
- Nem volt hátrányos gyerekkora, nemcsak a nagyszínpadon látta az anyukáját?
Éva: Nem, mert a nagymama elhozta rendszeresen a koncertjeimre és bár voltak két-három napos vidéki turnék is, azért többnyire otthon voltam este. Nem aludt úgy el, hogy vagy én, vagy az apukája ne meséltünk volna és én énekeltem is.
Lilla: A Sakura volt az egyik kedvencem, az egy japán népdal a cseresznyefa virágzásról. Anyu még Japánban tanulta, amikor a rádió gyerekkórusával ott turnézott.
- Jó iskola volt a gyerekkórus?
Éva: nekem meghatározó élményem, ott tanultam meg fegyelmezettnek lenni, hiszen a próbák, zongora- és szolfézs órák határozták meg az életemet. Ugyanezt próbáltam Lillánál is, amikor elvittem művészi tornára, hogy tartása, jó alakja legyen, hiszen túl jókat evett a nagymamával. Aztán német iskolába járt és teniszezett a Vasasba. Annyira jól ment a tenisz, hogy 12 éves korában választania kellett, vagy heti ötször edzés, vasárnap verseny vagy az iskola. Az utóbbit választotta.
Lilla: Az egyik csoki kupát anyu még mindig őrzi. Nem bántam meg, hogy a teniszről lemondtam és anyuék is jól jártak, mert utazhattak volna velem körbe a világban. A német mellett angolul is megtanultam és aztán elvégeztem az IBS üzleti főiskolán, marketing szakon. Most a családi vállalkozásban dolgozom, a vendéglátásban, s azoknak az arculatát próbálom kialakítani, valamint a netes megjelenésüket frissíteni. Átterveztettem az étlapokat és itallapokat. Apukám hagyományos vendéglátós, nagyon ért az üzlethez, de ezeket rám hagyja. A múlt héten zenészeket felvételiztettem, mert szeretnénk visszahozni az élő zenét. A net szubjektív fegyver, de ha jól használjuk, a hasznunkra lehet. Az ottani kritikákat sosem becsüljük le, épp ezért bizonyos portálokat állandóan szemlézek.
Csajos bulik
Bár már évek óta nem együtt élnek, hetente egyszer csajos napot tartanak. Sütnek, főznek, vasalnak, sétálnak a városban, elintézik a számlákat, mobilt cserélnek, netet és beülnek egy étterembe. Ahogy ők mondják, nincsenek tabutémánk, még a fodrászuk és a nőgyógyászuk is ugyanaz.
Lilla: Egy éve saját lakásunk van. A párommal Tóvárosban béreltünk lakást, s annyira megszerettük a környéket, hogy ott vettünk lakást is. Hűvösvölgy odébb van, de ez sem lehet akadály, hogy hetente egyszer kibeszéljük magunkat. Már gyerekkoromban is szerettem öltözködni, s anyu megtanított egy-két fogásra, hogy ne keverjem a színeket, s esténkét együtt kikészítettük a ruháimat. Néha fordul a kocka, most én adok neki tanácsot tévéfelvétel vagy fogadás előtt és gyakran cserélgetjük a ruháinkat, mert olyan mázlisták vagyunk, hogy én felül S méretet hordok, derékon alul M méretet, míg anyu pont fordítva…
Éva: Többnyire ki is egyezünk, ahogy emlékszem, csak arról nem tudott meggyőzni, hogy legyen sima a hajam, vasaltassam ki. Kipróbáltam, de a barátiam sem ismertek meg…
Lilla: Pedig jól állt az is…
Éva: A konyhában viszont nincs vita, én főzni szeretek, Lilla sütni. Imádjuk az olaszos tésztákat, salátákat, főzeléket és a szárnyasokat valamint a lazacot. Lilla gyümölcskenyérben, mézeskalácsban és kuglófban erős.
Lilla: Egyetlen sérelmem volt, hogy anyu nem engedett korcsolyázni, mert attól félt, hogy megsérülök…
Éva: Gyerekkoromban versenyszerűen korcsolyáztam és egy sérülés miatt nem mertem ugrani. Aztán abba is hagytam, mert nem éreztem magam elég tehetségesnek.
Lilla: Én pedig elhatároztam, hogy most már tényleg megtanulok korcsolyázni, de azért megvárom a telet…
Fotó: Mix