Tamás könyve
| Mix - 2010. 05. 03. 15:26:22 |
|
Tamás könyve. Egy zsidó kisfiú, aki Baján él a nagyszüleivel és onnan írja apjának, Olaszországba a leveleit, míg 1944-ben el nem viszik Auschwitzba. Féltestvére, Anna csak szülei halála után találja meg a leveleket és a fotókat, hiszen nem tudta, hogy apjának már volt egy családja, sőt neki azt sem árulták el, hogy apja után ő is zsidó származású.
Anna Maria Hábermann megtanul magyarul, egyre kevesebbet törődik az orvoslással, s egyre többet a múltjával. És megszületett a Tamás könyve.
- Úgy nőtt fel, hogy nem is tudott a testvéréről?
- Egyszer láttam Tamás fényképét, rákérdeztem, hogy ki ő, másnapra eltűnt a kép. A magyar gyökereimről sem tudtam és arról sem, hogy félig zsidó vagyok. Apám elrejtette előlem a múltat, az orvosi kartonjai között tartotta Tamás leveleit, amit szüleim halála után a páncélszekrényben találtam meg, a vöröskeresztes levelekkel együtt. Apám ugyanis a háború után kerestette a szüleit és Tamást. Engem nagyon vallásos, katolikus szellemben neveltek. Túl sok mindent el kellett volna mondania a szüleimnek. Anyám is hallgatott, mert hogy is magyarázta volna el, hogy egy elvált emberrel kötött házasságot. Apám sokáig bujkált Olaszországban, mert nem kapott tartózkodási engedélyt, a páciensei rejtegették. Anyám levelekkel bombázta a hatóságokat, a csendőrséget, a prefektúrát, minden kapcsolatát latba vetette, még Mussolini személyi titkárának is írt, hogy apámat ne utasítsák ki, mint más külföldieket. A háború után Olaszországban sem beszélték ki a múltat, ahogy Spanyolországban, Németországban, vagy Magyarországon sem. Apámat, mint orvost szerették és tisztelték, mégis többször bedobták az ablakunkat. Ahogy emlékszem, éppen egy ilyen eset után küldtek el engem kollégiumba.
- Tizenöt év múlva indult el felfedezni a családja múltját.
- Nagyon dühös voltam a szüleimre, sajnos több levelet is eltéptem. Eltelt vagy tizenöt év, amikor újra elővettem a dokumentumokat és elkezdtem magyarul tanulni, majd a római levéltárban is kutattam. Egyedül éltem, közben nyugdíjas orvos lettem, tehát volt rá időm. Szerencsén is volt, mert Milánóban találkoztam Tóth Ildikóval, aki segített megírni a könyvet és kiadót is talált, Kieselbach Tamás személyében.
Ha kíváncsi a történetre, keresse a Mix Magazin májusi számában.
Fotó: Mix
|