RSS Feed

Dorogházi disznóságok

Mohai Szilvia - 2009. 11. 07. 10:41:46 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Pirkadattól alkonyatig "disznólkodott" a Mix Magazin csapata Dorogházán. Egy kis ízelítő, hogy milyen is az a csapatmunka. Képgalériával.

A község polgármesterének vendégszeretetét élvezve és a helyi asszonykórus tagjainak segédkezve lelkesen kavargattuk a hurkának valót, töltöttük a kolbászt, és persze lakmároztunk az elkészült finomságokból.

Még sötétben indultunk útnak a Nógrád megyei ezerkétszáz lakosú zsákfalu, Dorogháza felé, egy igazi vidéki élményre szomjazva. A polgármester, Farkasházy András portájára belépve a helyi asszonykórus tagjai fogadtak népviseletben, pálinkával. Kifejezetten a mi tiszteletünkre csinosították ki magukat, nem a disznóéra - árulták el Bözsikéék -, ugyanis csak a kórus fellépéseire öltöznek népviseletbe, mert a településen ez egyébként már nem divat. A melengető kontyalávaló segítségével sikeresen megküzdöttünk a később hóeséssel kombinált zimankóval. Dezsőnek meg kellett halnia, amit végül Róbert, a böllér szakszerű intézkedésének nyomán meg is tett - a gyengébb idegzetűek a mangalica kimúlását csukott szemmel és füllel várták ki, hogy aztán mindannyian segédkezhessenek a hús feldolgozásában.

A böllérek és az asszonyok mellett persze nem nagyon rúghattunk labdába. Gyerekkoruk óta számtalan disznóölésen vettek már részt - mesélték - így az ő kezükben sokkal otthonosabban érezte magát a bárd, a kés és a fakanál. Róbert például már tizennégy éves kora óta műveli e tevékenységet, nem csoda tehát, hogy a disznót kíméletesen, fájdalom nélkül tudta elbúcsúztatni ettől a világtól. Csinos, a polgármester lova azonban megsínylette a műveletet: látszott rajta, pontosan tudja, mi is történt most itt. - Csak nyolc hónapja van nálam, így még sosem látott ilyesmit, de érzi, ezért ilyen riadt - simogatta meg a kanca nyakát Farkasházy András. Az udvar többi lakója azonban nem törődött a tragikus felhanggal: a kutya egyre csak futkározott körbe, a macska pedig odatelepedett az egyik üst alá melegedni. Közben a helyiek már javában elkezdték a hús feldolgozását: főzték a hurkának valót, pucolták a fokhagymát, töltötték a kolbászt. A kései reggeli előtt már teletömtük magunkat az asszonyok túrós és kókuszos csodáival, így a májas velőnek és a hagymás vérnek már alig maradt hely a gyomrokban, persze, azt a kicsit azért megtöltöttük vele. Ebédidőben a toros káposztával, tepsis krumplival és az elmaradhatatlan hurkával-kolbásszal folytatódott a sor, finom szalóki borban úsztattuk meg a malacot. Már sötétedett, mikor búcsúzkodni kezdtünk: az asszonyok néhány helyi népdalt előadva kívántak nekünk jó utat. A helyiek vendégszeretetével és az ajándékba kapott kóstolóval feltöltekezve tértünk vissza a fővárosba, melynek nyüzsgését a vidéki élmények kedvéért egy napra magunk mögött kellett hagynunk. De senki sem bánta.


Köszönjük Dorogháza polgármesterének, a helyi asszonykórusnak, a bölléreknek, Dezsőnek (aki nem hiába hunyt el) a szívélyes és barátságos fogadtatást, a baráti, kellemes hangulatot.


Fotó: E. Várkonyi Péter


Fotó: E. Várkonyi Péter
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ