RSS Feed

Nemzeti siránkozás

Regös István - 2019. 11. 22. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Nemzeti siránkozás

Üssetek a kezemre, ha beállok a sorba nyivákolni, mint az egerésző macskák és a fociról írok! Ezerszer megfogadtam, hogy nem írok a fociról, mert csak arról szabad írni, ami van. Magyarországon szinte már nemzeti siránkozássá nőtt a magyar futballal kapcsolatos sajnálkozás. Megfogadtam, hogy csak arról írok, ami van. Foci pedig, legalábbis minőségi foci, Magyarországon nincs.

Nemrégen gyönyörű futballaréna épült Budapesten, melynek névadója, Puskás Ferenc, mindenki Öcsije, a későbbiekben pedig Öcsi bácsija, forog a sírjában. A Budapesti Honvéd futballsztárja volt, akit - mivel katonai rendfokozatot is kapott - „száguldó őrnagynak” is neveztek. A nevét viselő stadion elődjének, a Népstadionnak a gyepszőnyegén csak úgy szórta a gólokat. Ahol, ha képletesen is, de a legnagyobb világsztárok, Puskás, Kocsis, Bozsik, Grosics, Hidegkúti, Czibor, Zakariás, Budai II., Buzánszky, Lóránt, Lantos együtt talicskáztak a főváros dolgozóival. Az Aranycsapat tagjairól mindig szívesen írok, hiszen amit futball címén ők játszottak, az máig legendának számít. Ami viszont most történik nálunk - már-már több évtizede -, az valami más, mint amit ma a világon focinak hívnak.


A fociról írni? Inkább játszani!

Azért nem írok a fociról, mert írni csak arról szabad, ami van. Márpedig idehaza világszínvonalú futballnak nyomát sem lehet látni. Külön tetszik, hogy a szövetségi kapitány csak tolmáccsal tud beszélni a játékosaival, és amit a pályán beordít, azt valamelyik tolmácsnak kell magyarítania. Ja, és ezen idő alatt kapunk még egy gólt! A közelmúltban magabiztosan indokolták meg, miért a világ egyik legjobb válogatottjának számító Uruguay csapatát hívták meg a Puskás Ferenc Stadion megnyitójára. Azt mondták a magyar futballvilág vezetői, van olyan szinten a magyar futball, hogy méltó ellenfelei lehetnek bármelyik csapatnak a világon. Láttuk. Becsületesen kikaptunk, sőt megtudtuk, nem kell aggódnunk, ez csupán felhozó meccs volt az azt követő, Wales elleni Eb-selejtezőre, amolyan barátságos úri buli. Csak azt felejtették el hozzá tenni, hogy honnan kell felhozni a válogatottat és az egész magyar futballt? Milyen mélységekből kell kiszabadítani ezt a sportágat? Mennyi pénz kell még ahhoz, hogy kilátszódjon a fejük a gödörből? Amikor már a közvetítő riporter is azt mondja: „Fiúk, fiúk, az a hálóval ellátott fakeret a kapu, valahogy oda kellene eljuttatni a labdát, hogy megakadjon a hálóban! Tudjátok, ezt hívják gólnak!”


Nagy a mélység

Aztán készültünk Wales ellen, ahol kötelező a győzelem, harsogták. Régen, amikor nagyon gyengén játszott egy falusi csapat, a szurkolóik falábú gyerekeknek hívták a játékosait és visszaküldték őket a bányába dolgozni. Ma aranylábúak lettek és nem küldik őket sehová. Ha valóban aranyból van a lábuk, az csak drága, merev és nehéz, a futballpályán nem pálya a pálya. Úgyhogy a több százmilliárdos befektetések eddig semmilyen eredményt nem hoztak. Nem is fognak! Mert lehet, hogy születtek azóta is Puskás Öcsik, de az illetékesek vasfegyelemmel és szigorral mindent elkövettek, sikerrel, hogy tönkre tegyék őket. Volt itt már tucatnyi világsztár futballedző, ez a mostani olasz szövetségi kapitány is csak beállt a sorba. Az eredmény: nulla. Igen, és bár a kezemre üthettek, ha a futballról írok, ebben a magyar futballsikerekben szegény világban mégis nagyon sokan szeretik ezt a sportágat és valóban áhítoznak a jó játékra. Hiszen van-e szebb és mámorítóbb dolog magyar vezetéskor azt ordítani a lelátókról: „Gól! Gól! Gól!”


Hazudj igazat!

Sportújságírók, rádiós és televíziós szpíkerek, próbálják kétségbeesetten magyarázni, és győzelemként tálalni a vereséget. Ezúttal is azt emlegetik, hogy majd szerencsével, pót-pót-pót sorsolás, vigaszdíj segítségével jutunk majd ki az Európa-bajnokságra. És akkor itt van ez a Wales! Miközben a magyar szurkoló hónapokon át vár arra, hogy felvirradjon végre egy újabb remény, ezek a sületlen magyarázatok mindent betakarnak, mint a guanó. Valaki mondja meg végre, lehet-e egyszer a futballnyomorból futballöröm? Lehetne-e egyszer előbb teljesítmény és utána díjazás és stadion? A magyar futball elvesztegetett évtizedei után a Himnusz eléneklése sem vigasztal már senkit, hiába igyekeznek mögé bújni. Széchenyi szerint, aki piros-fehér-zöld zászlóba öltözik az csak kívülről magyar, belülről akár ellenség is lehet. Hajrá magyarok!

Utóirat: Üssetek a kezemre, ha fociról írok, mert írni csak arról lehet, ami van. Magyarországon pedig nincs európai szintű futball!


Fotó: Németh András Péter
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ