Már az osztrák-magyar határnytás, s a prágai nyugatnémet nagykövetség menekültjeinek '89 szeptemberi kiutaztatása azt jelezte, hogy a Kreml lassan {?}
elereszti a kelet-berlini rezsim kezét. A nép már Honecker és cinkosai ellen tüntetett az utcán - Gorbit éltetve - , midőn Erich búcsúcsókot kapott Mihailtól. A naptár október 7-et mutatott. Megkezdődött a vissszaszámlálás. Noha több százezer német és szovjet egyenruhás volt fegyverben, viszonylag vértelenül zajlott le a berlini falomlás (1989. nov. 9.). Első közös karácsonyára, szilveszterére készült Európa szívében az oly' sokáig megosztott nemzet.
A mámort, persze - az 1990 őszén újraegyesített Németországban is - a kijózanodás, majd gyakran a kiábrándulás követte. Mine Kühn a Max-Planck-Intézet társadalomtudósa például arra emlékeztet a jubileumok kapcsán, hogy a keletnémet férfiak egészségi állapota rosszabb, mint a rendszerváltás előtt volt. Ugyanakkor a keleti asszonyok átlag nyugdíja napjainkban magasabb a nyugati hölgyekénél, akiket az NSZK-ban sokszor nem engedett a férjük dolgozni. A szociológusok számára természetesen nem újdonság, hogy az NDK-ban több szempontból szabadabbak voltak a nők, mint a bonni köztársaságban. Ahol már egy munkába lépéshez, vagy bankszámla megnyitáshoz, nem beszélve az abortuszról, is a házastárs engedélye kellett. A nyugati régiók máig tartó óvodai hely hiánya 2020 küszöbén tartós pedagógus (és nagyvárosi lakás) ínséggel társul – égtájtól függetlenül. Örömhír viszont, hogy míg két évtizede, a megkérdezett németek harmada volt elégedetlen az életkörülményeivel, napjainkban 23 százalékos a kvóta: az emberek háromnegyede jól el van Angela Merkel birodalmában. Én is.
Fotó: -a-