RSS Feed

Kásler és egykori kórháza

Regös István - 2019. 08. 04. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Kásler és egykori kórháza

Elképesztő élmény volt, megrázkódtatást éreztem, amikor az egész magyar média az Országos Onkológiai Intézet helyzetétől volt hangos. Valaki vagy valakik megunták, hogy némán hallgatnak, félelemtől reszkető lábbal kivárják, rájuk kerül-e a sor, mondjuk, egy kemoterápiás kezelésen. Vannak szavak, amelyeknek már a kimondása is rémülettel tölti el az embereket, mint például az, amelyik így hangzik: rák.

Pedig a világ jobbik felén, persze ott sem tapsolva, de ugyanúgy állnak a rákhoz, mint a többi betegséghez. Mert betegség és betegség között ugyan sok különbség van, de mindegyikben azonos az a szempont, hogy ne csak féljünk tőle, hanem kezeltessük is. A kórház pedig legyen felszerelve a legmodernebb eszközökkel, rendelkezzen valamennyi szükséges gyógyszerrel, legyen megfelelő létszámú egészségügyi szakszemélyzete, asszisztense, nővére, orvosa. És uram bocsá’, legyen olyan tapasztalt, nagy gyakorlattal rendelkező, a logisztikában is jártas vezetője az ilyen egységeknek.


Nem kell ehhez rejtett kamera

Ma, amikor minden embernek legalább egy mobiltelefonja van, semmi sem maradhat rejtve. A kórházakba sem kell rejtett kamera, elég, ha a földön ülő, fekvő, kezelésre váró betegek saját telefonjukon rögzítik a valós helyzetet. Mert nemcsak nincs minden rendben, hanem súlyosak a gondok. A pszichésen megterhelt, fizikai fájdalmaktól is szenvedő rákos betegek minden gondja megsokszorozódik, az ő életük maga a gond. Az elmúlt hetekben éppen ezért hangzott elkeserítően és ijesztően az a kórus, amely a fájdalom áriáját zengte, a címzett pedig az Országos Onkológiai Intézet volt. A betegek órákig álltak sorba, hogy bejussanak, sokan közülük a földön ültek, mert szék sem volt elég és így próbálták kivárni, hogy sorra kerüljenek. Mégis mindennél szebben hangzott, hogy ennek ellenére is a megkérdezett, várakozó betegek szinte egyértelműen azt nyilatkozták, hogy látják az ott dolgozók elképesztő leterheltségét. Mindeközben az egészségügyi személyzet bizonygatta, hogy mindent megtesznek a kezelésre váró betegekért.


Ki a hunyó?

Igen, itt valamit azonnal tenni kell, és megkésve bár, de a súlyos hibákat nem beismerve nyilatkozott az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója, Polgár Csaba. Nyilatkozatában a legmegdöbbentőbb az volt, amikor közölte, ő mindennap ott van hat óra ötven perckor és csak két-három várakozó beteggel találkozott. Könnyen lehet, hogy rossz folyosón volt. Szerinte mindezzel nem az Országos Onkológiai Intézetet, hanem a volt főigazgatóját, a jelenlegi EMMI-minisztert, Kásler Miklós professzort akarják támadni. Miért is? Csak nem azért, mert ő a fő felelőse az egészségügynek? Kin kérjék számon az anomáliákat, ha nem az egészségügyért felelős miniszteren? Kásler Miklós valószínűleg elismert volt a szakmájában. Amióta azonban miniszter, mindenhonnan az egészségügy jajkiáltása hallatszik és a láthatáron nem látszik néhány, reményt keltő intézkedés. A közvélemény szerint a miniszterek között Kásler úr a leggyengébb. Lehet, már régen nyugdíjban kellene lennie vagy személyesen is küzdenie kellene egykori betegeiért. Nem lehet letagadni, mert az is bűn lenne, hogy ebben az intézetben százezres nagyságrendben kezelnek, gyógyítanak súlyos betegeket. Muszáj ideírni, hogy az egész egészségügyi gárda, az Országos Onkológiai Intézet minden dolgozója is csak hálát és köszönetet érdemel. Ők ugyanúgy szeretnék, ha megszűnnének az áldatlan állapotok. Mi pedig várjuk a jobb híreket. Egyelőre csak azt mondják, már látják a fényt az alagút végén, de az csak egy szembejövő vonat mozdonyának a fénye. Csak össze ne ütközzenek!

Képek: Országos Onkológiai Intézet, 24.hu

Fotó: Iró Zoltán
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ