RSS Feed

A macskanappaliról

Regös István - 2019. 08. 01. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A macskanappaliról

Vagy zokogni láttam a hölgyet, vagy hamisan boldogságot mímelve. Amikor az ország megismerte, éppen különböző bíróságok különböző folyosóin hebegve, zokogva mesélte, hogy boldogtalan, mert a szerelme rendszeresen veri. A bíró megkérdezte, mikor érték ezek az atrocitások, a hölgy pedig hebegve, zokogva mesélte, hogy utoljára három napja, de előtte szinte minden héten.

A bíró azt már nem is akarta megkérdezni, miként zajlanak ezek az esetek, helyette inkább elmondott egy ismert viccet: Mi történt önnel asszonyom? Tisztelt Bíróság! Engem tegnapelőtt, tegnap is megpofozott az élettársam. És most is oda megyek.

És most is oda megyek

Korábban a hölgyről semmit nem lehetett tudni, eleinte az tette ismertté, hogy élettársa rendszeresen bántalmazta, ami, őszintén megmondva, semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem. Ezt a hölgyet ugyanis nem értékeltem valami nagyra. Majd hosszú ideig néma csend volt körülötte, hiszen ha már nem verik, miért lenne érdekes? Egyszer csak mintha az aranyhal varázsolt volna, akit visszadobtak a tengerbe, ismét felbukkant egy közismert, nemzetközileg is híres, nála jóval idősebb úr oldalán. Nagyon csúnyán bántak velük, mindenféle gusztustalan jelzővel illették a párt, különösen annak hölgy tagját. Nem átallották feltételezni a hölgyről, aki alig három évtizeddel volt fiatalabb kedvesénél, hogy csak az érdek vezérli és nem a fellobbanó szerelem. Addig-addig vergődtek a tömeghisztéria levében, amíg hollywoodi fordulatot vett a kapcsolat és ifjú pár lett belőlük. Az esküvőre szinte kibérelték Magyarországot, sőt világhírességeket hívtak a frigy megünneplésére. Így lett a kapcsolatukból törvényes házasság. 


A nagy varázsló elköltözött

Igazi, nehéz fegyverekkel azonban csak az esküvőjük után kezdték őket lőni. A hölgy, ahol csak lehetett, megjelent, piff-puff befogadták az új hercegkisasszonyok és a protokoll lista élére került. Miközben a korábbi verőlegénye türelmetlenül ült a börtönben asszonyverésért. Megismertük a hölgy magánéletét, egyik céget alapította a másik után. Kiderült, hogy mindenhez ért, mindenre vevő és minden eladó, a diós tésztától a gyémántbányáig. Úgy röpködött magánrepülőgépen Budapest és Los Angeles között, mintha mi mennénk Balmazújvárosból Pécelre. De hát ki bánja? Akinek van, miért ne használja? Nagyjából mindenki beletörődött, hogy a hölgy, mert megérdemelte, új életet kapott, és ami szem-szájnak ingere, sürgő csoport, száz szolga hordta nekik a mindenséget. De egyszer, aminek eleje van és kezdete, annak vége is. Sajnos, és ezt őszinte sajnálattal mondom, a nagy varázsló egy hirtelen fordulattal eltávozott a Földről és magára hagyta a hölgyet, aki attól kezdve folyamatosan zokogott.


Kit sirat igazán?

Először nagyon úgy tűnt, hogy a varázslót siratja, de valami piszkos gondolat munkált bennem, hogy sokkal inkább siratja önmagát. Szinte már attól tartottunk, hogy éhen fog halni, hogy lukas cipőben fog járni. De hát miért kellene így történnie? Hiszen még olyan fiatal! Lehet dolgozni, sok pénzt keresni, bár ez olykor furcsán hangzik. Elég sokáig, talán fél évig is viselte a gyászt, de nem bírta tovább. Valami más okból, abban a televízióban, amelynek a varázslója és a szerelme tulajdonosa volt, interjút készítettek vele, a médiumok közül egyedülálló. Bár ne tette volna és ne állt volna oda megint a kamera elé, és elfúló zokogással, miközben szánalmat akart kelteni, végigvezette a tévériportert abban a házban, amit inkább lehet palotának nevezni. Megmutatva ország-világnak, hogy íme, ő itt csak senyved és szenved. Azt mondtam magamban, inkább hátrakötöm a kezem, nehogy kikapcsoljam a tévét, mert saját szememmel akarom látni, hogyan szenved szegény, és legszívesebben csatlakoztam volna azokhoz a százezrekhez, akik akár gyűjtést is szerveznek a hölgy életének jobbá tételéhez. Voltak olyan pillanatok, amelyek már soknak bizonyultak és olyankor úgy éreztem, hogy lassan, de biztosan a gyomrom elkezd forogni. Amikor a hölgy könnyes szemmel megmutatta a konyhából nyíló konyhát, amikor bevezetett egy akkora terembe, ahol akár egy négy-öttagú család is élhetne, egyre idegesebb lettem. Majd megmutatta azt a termet is, amelyről kiderült, hogy a macska nappalija. Ekkor felötlött bennem, ahol van a macskának nappalija, ott hálószobája és ebédlője is kell, hogy legyen. Megtudtuk, hogy a szegény macska diétára szorul és a padlón heverő különböző edényekben meg is találhatja a diétás kosztját. Akár egy Michelin-csillagos étteremben. Ekkor azt mondtam, nem bírom tovább!


Nem ítélet, csak vélemény

Pontosan tudom, a személyi szabadság sérthetetlen. Ő így akart élni, most csak nehezen sikerül folytatni. Mégsem féltem a hölgyet, de az biztos, hogy egy ideig még sírdogálni fog. Biztosan lesz majd, aki elmagyarázza neki, itt az ideje, hogy saját maga bizonyítsa be, varázsló és varázslat nélkül is képes létezni. A bírósági folyosón zokogó hölgy nagyot változott. Azt hitte, megfogta az Isten lábát, de az Isten visszahúzta. Tudjuk, a hölgynél minden változik, csak a zokogás örök. 

A cikkben felhasznált képek csak illusztrációra szolgálnak!


Fotó: Németh András Péter
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ