RSS Feed

Hosszú az út a CD Mekkába

Dalia László - 2019. 07. 21. 8:00:58 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Hosszú az út a CD Mekkába

Imádom az antikváriumokat, s egy ideje már nemcsak könyveket, hanem zenéket is kutatok. Ez utóbbi persze különösen a külföldi antikváriusoknál jellemző, ott mániákusan vadászom a CD-ket, amelyek lassan kimennek a divatból, de nem nálam. Én szeretem elnézni a borítőkat, s elolvasni a szövegeket, amelyeket az igényesebb alkotók mellékelnek.

Ahogy emlékszem, az első nagy kincsekre két brüsszeli zenei antiváriumban bukkantam. A negyed kicsit kiesett a belvárosból, jobbára arabok, feketék lakták, de hát másutt sem a gazdag kerületekben találni ezt az intézményt. Még Laux Jóska kért meg, hogy keressem meg Eric Burdon "Bring it On Home To me" című dalát, mert szeretné a swing zenekarával játszani. Nos, szerencsém volt, sőt egy olyan Animals albumot találtam, amelyen 24 dal volt, s a legnagyobb klasszikusok, mint a "Don't Let Me Be Understood", a "Let The Good Times Roll" és természeresen a "The House Of The Rising Sun". Nem adták olcsón (8 euró), pedig használt volt, ami persze egy CD-nél mit sem jelent, nem karcolják meg, mint a bakelitet. És volt egy másik nagy brüsszeli vételem, a Woody Guthrie lemez (Folk Days), akit ma már alig ismernek Amerikán kívül, pedig az ő dala "This Land is Your Land" is, amely ma már afféle himnusz az USA-ban, legutóbb Bruce Springsteen és Pete Seeger énekelte a Fehér Ház előtt. És azt is tudni kell, hogy Bob Dylan nagy elődje is Woody volt.

Londonban több negyedben is találni még zenei antiváriumot, én leginkább a Nothing Hillen szerettenm bogarászni, ezen a tájon több könyvesbolt is van, ott játszódik egy kis könyvesboltban a Hugh Grant film, amit nálunk "Sztárom a párom" címen játszottak. Itt olcsóbban mérik a CD-ket, a Rolling Stones gyűjteményemet pótoltam 3 fontos darabáron.

New Orleans csalódás volt, ott csak nevesincs zenéket kínáltak néhány dollárért, a jobb blues albumokat viszont 15-20 dollárért adták, igaz ott jutottam hozzá az "Essential Blues" című dupla albumhoz, amely zseniális válogatás  B.B. Kingtől John Lee Hookerig és természetesen a House of Blues adta ki, vagyis a Blues Brothers alkotói, akik egy hálózatot építettek a filmre. És amikor először jártam NOLA-ban, akkor az egyik kávéházban volt szerencsém talákozni Marva Wright-tal a blues királynővel is, vettünk is tőle egy dedikált lemezt és Laux hónapokig levelezett is vele, intéztünk volna neki egy budapesti koncertet, de a Katrina hurrikán után eltünt. Soha többé nem hallottunk felőle.

Berlin talán a legkulturáltabb város ma Európában, de antikváriumot a nyugati zónában nem találtam. Ellenben hétvégén a Művészeti piac mellett, ócskapiac is van, s ott hosszú standokon árulnak CD-ket. Na, itt aztán rengeteg kincset találtam, keresni sem nagyon kellett, csak a végén válogatni, hogy mit hagyok ott. Bezzeg egy New Orleans (Ten Home of Modern Music) albumot 3 euróért épp úgy megkaptam, mint Mahalia Jackson 1967-es New York-i koncertjét valamint a Wight szigeti fesztiválról (1970) készült dupla albumot. Leonard Cohen "The Future" című lemeze, amely még hiányzott a gyűjteményemből, már csak ráadás volt. Kiirhatnák a tegeli reptéren - Berlin, the CD Mekka.

Fotó: Almássy Aurél
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ