RSS Feed

Térítés locsolás közben

Regös István - 2019. 06. 13. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Térítés locsolás közben

Az ember életében vannak szép, csendes, nyugodt pillanatok. Ha nem lennének ilyenek, talán élni sem lenne kedvünk. Olykor-olykor minden ember vágyik a nyugalomra, a békére. Ilyenkor felfüggesztjük a háborút, a „Kinek van igaza?” folyamatos társasjátékot. Ritkán adódik ez az ajándék. Az elmúlt héten éppen a kertet locsoltam, nem sajnáltam a vizet, szinte hallottam a fű növését.

Ilyenkor, öntözés közben gyakran eszembe jut az a mérhetetlen igazságtalanság, hogy miközben én locsolgatom a zöld gyepet, a színes virágokat, a világ sok tájékán az ivóvíz is ajándék. Sok afrikai országban, sőt, Indiában is az ivóvizet adagolják, mert azokon a vidékeken nincs nagyobb kincs a víznél. Láttam egy filmet, amelyben izraeli család fogad örökbe egy etióp kisfiút. Amikor először fürdették és a zuhanyrózsából eleredt a víz, a langyos cseppek a gyerek fejére hullottak és a lába alatt csörgedezve elindult a víz lefolyóba, a gyerek kétségbeesetten rávetődött a lefolyó nyílására és sikoltozva kérte a családot, hogy akadályozzák meg a víz elfolyását. Ezután még sokáig nem lehetett meggyőzni arról, nem kell attól tartania, hogy nem lesz ivóvize.

Kezemben a locsolóval

Szóval, ilyenekről ábrándoztam kezemben a locsolóval, amikor észrevettem, hogy a kertkapun túl sündörög egy kifejezetten jó külsejű, kedves arcú, húsz év körüli fiatalember. Beköszönt, majd zavart mosollyal megkérdezte, régóta itt lakom-e? Viccesre vettem és azt válaszoltam, nem, nem olyan régen, talán vagy harmincöt éve. Volt egy kis „ha-ha” a válaszában és úgy vettem észre, még valamit akart mondani. Azt kérdezte, hallottam-e már Jézus nevét? Jézus! Mit gondolhatott rólam ez a fiatalember, hogy ennyire hülyének nézett? Belementem a játékba: „Hát hogyne! Egy brazil futballcsapatban játszik, nem?” Elmosolyodott, de olyan békésen, nem cinikusan, nem lenézően. De most komolyan! – jegyezte meg. Én pedig válaszoltam: „A Biblia szerint Jézus, Isten fia.” Na, most volt bajban, valaki válaszolt neki, méghozzá nem cinikusan, nem lenézően, nem kioktatóan. Itt kezdődött el egy húsz perces beszélgetés, melynek során mindenféle kérdést tett fel nekem. Válaszolgatott az én kérdéseimre is, arra például, hogy hittérítő-e vagy mi a csoda? Mivel ez a találkozás pünkösd hétfőjén volt, értelmet kapott a beszélgetésünk.


És aztán jött a pápa

Egyszer csak azt kérdezte, mi a véleményem arról, hogy a pápa elfogadó a homoszexuálisokkal szemben? Sajnos nem vagyok abban a helyzetben, mondtam neki, hogy megkérdezzem tőle, bár a családunk régi-régi jó barátja éppen a Vatikánban dolgozik, méghozzá különlegesen fontos beosztásban. Kerekre nyílt a szeme és azt mondta, azért kérdezi, mert a homoszexuálisok vétkesek. Mózes azt az elvet vallja és tanítja, hogy az ember köteles utódokat nemzeni, mert ha nem teszi, kihal az emberiség, ezért a jelszó: „Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a Földön!” Beszélgetőpartnerem nagyot nézett, igazán megnyertem a bizalmát. Majd én kezdtem kérdezgetni, hogy tulajdonképpen mi a célja, hittérőnek érzi magát? Mondta, hogy pünkösd napján, amikor közénk érkezik a Szentlélek, szóba elegyedik a környéken lakókkal. Hozzátette, hogy sajnos nem mindenütt vannak ilyen kedves emberek, mint amilyen én vagyok. Gyakran küldik el melegebb éghajlatra, pedig ő igazán nem agresszív. És szektás? - kérdeztem. Azt mondta, szó sincs róla! Nem mormon és nem is valamelyik keleti vallást gyakorolja, nem zsidó és főleg nem muszlim. Majd visszakérdezett, gondoltam-e már arra, mi lesz velem az életen túl?


Ja, hogy az elmúlásról?

Istenem (hogy illik ide ez a szó), ha ez a hozzám képes még gyerek tudná, hogy az életkor előrehaladásával az ember egyre többet gondol az elmúlásra! Vagy arra, mit tett egész életében, hagyott-e valamilyen értéket maga után? Nem kell nagy dolgokra gondolni, vagyonra, házra, földre, hiszen érték a gyermek, aki hozzánk tartozik, érték a napfény, a szeretet, érték, ha enni adsz a szegénynek, ruhát a fázónak, sarut a mezítlábasnak. Persze, hogy gondol az ember az elmúlásra! Ránéztem erre a fiatalemberre, akit meglepett, találkozott valakivel, aki nem küldte el őt a balfenékre, sőt beszélgetett vele.

A mai térítés megvolt

Miközben tovább locsoltam a füvet, a virágokat, elmeséltem neki, hogy én már egy kemény szívinfarktusnak „köszönhetően” jártam a túlvilágon. Azt tudom mondani, nincs ott semmi. Az odavezető út egyetlen hatalmas csend, esetleg látszanak fények is, a többi csak mese. Nem tudom, ki az orvosok feje a mennyben, ki a családunk égi támasza, de engem visszasegítettek az orvosok, a család, csupa nagybetűvel. Azóta tudom, hogy minden ilyen segítséget elfogadok és hálás is vagyok érte. Kedves Fiam, most már nyugodtan hazamehet, a mai térítés sikerült! Ön elmondta, amit szeretett volna, én meghallgattam, és amit én elmondtam, azt Ön hallgatta meg. Ha hiszi, ha nem, ez manapság olyan ritkaság, hogy mindketten elégedettek lehetünk!


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ