RSS Feed

A koldulásról vagy miről I.

Regös István - 2019. 05. 24. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A koldulásról vagy miről I.

Az egyik legcsúnyább magyar szó a koldus, koldulni, kunyerálni. Legalábbis számomra. A Wikipédia szerint a szó alapjelentése: megélhetésért kéregetni, kitartóan kunyerálni. A többi szinonimája már nem is érdekes. Egy szó általában nem a külalakjától szép vagy csúnya, hanem attól, hogy milyen képzetet kelt bennünk. Tessék szíves lenni feltenni ezt a kérdést! Mi jut eszébe a koldus szóról?

A nagyvárosokban élőknek az, hogy majdnem minden közlekedési lámpánál áll egy koldus, aki akadályozza a forgalmat, az autók lehúzott ablakán bedugja a kezét és kis műanyag poharában csörgeti az aprópénzt. Képzetünkben a koldus rosszul öltözött, ápolatlan, koldul és koldul. Az emberek pedig már szinte menekülnek a saját lelkiismeretük elől, megpróbálják láthatatlanná tenni a koldusokat, átnéznek rajtuk, mintha ott sem lennének.

Az én koldusom

Én is gyakran találkozom ugyanazzal a koldussal, aki egy forgalmas út közlekedési lámpájánál posztol már évek óta. Meghatározhatatlan a kora, lehet negyven, de lehet nyolcvan éves is. Valamikor nő volt, ma fogatlan, eltorzult arcú, ijesztő külsejű emberi lény. Korábban a környező kis üzemekhez osont be, ha muszáj volt vécét használnia, ma viszont már sehová nem engedik be. Nemrég láttam, amint a forgalom kellős közepén végzi a dolgát. Zavarba jöttem, na, de hát nincs előírva, hogy oda kell nézni ilyenkor. Sokan látják ezt a koldust, ítélkeznek, szégyellik magukat helyette és szégyellik a világot is. Tudom, ez is olyan téma, amiről talán nem illik beszélni, de létező jelenségről van szó. Nem az én gondom, mégis az enyém. Mit lehetne tenni? Nem tudom! Látom, hogy sok ember az első széltől megbetegszik, az első napsugaraktól napszúrást kap, a koldusnak még ehhez sincs joga. Fegyelmezetten, a munkaidő kezdetétől a soha véget nem érőig áll az útkereszteződésekben, az aluljárókban és kéreget. Biztos, kap annyit, hogy megéljen. Ha nem így lenne, már meghalt volna, vagy máshol koldulna.


A fél ország koldul

Az én „egyéni vállalkozó” koldusommal együtt szinte a fél ország kunyerál. Legutóbb - erről is szerintem mindannyian tudunk -, egy kilenc gyerekes anya értesítést kapott arról, hogy néhány nap múlva kilakoltatják az otthonából. Elmaradt valamilyen részletfizetéssel. És kit érdekel ilyenkor a kilenc gyerek? Mert az anya talán még felelősségre vonható, amiért nem gondoskodott arról, hogy miként fogja felnevelni a kilenc gyermekét. A fene tudja, hogy van ez! Többen felelőtlennek tartják az anyát, mások a férfit hibáztatják, aki ezt az óvodát összehozta. Mondhatja erre valaki: Miért én neveljem ezt a kilenc gyereket, miért én adjak pénzt a nehezen megkeresettből, hogy lakhasson? Mert én, te, ő, és ti, egy életet dolgoztatok végig, hogy legyen otthonotok. És meggondoltátok-e a második gyerek után, na, jó, a harmadik után, hogy szülessen még, vagy öt?


A gyerekek ártatlanok

És akkor most nézzük a másik oldalt! Ezek a gyerekek vajon tehetnek-e arról, hogy a világra születtek? Mert ők ugyanolyan csecsemők voltak, mint azok, akik már születésükkor teljes családba kerültek. Ők gyerekek. Enni, inni és lakni akarnak. Igen, emberek, és ha már itt vannak az életben, tenni kell értük, mert ők is Isten gyermekei. Isten gyermeket ad, pénzt nem. De tudatot is ad a sors, hogy gondolkozzunk. Honnan veszem a bátorságot magamnak, hogy ítélkezzem? Ha lenne bátorságom, akkor is azt mondanám, hogy mindenki azt csinál a testével, amit akar, de vegye ki a részét a felelősségből! Itt mindenkinek szabad sérülnie, mert mindenki cselekvő részese a „gyerekgyáraknak”, csak a gyerekeknek nincs felelőssége. Ők semmi mást nem szeretnének, csak élni egy apával és egy anyával. A segítséghez már kevés a Tízparancsolat.


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ