RSS Feed

Tiszta Amerika!

Mogyorósi Géza - 2019. 05. 13. 8:00:12 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Tiszta Amerika!

Nem lehet babonás az a hadvezér, aki május 13-án indul tengerentúli – verbális – csatába. Negyvenegy esztendővel azután, hogy az Egyesült Államokból visszaérkezett a Kárpát-medencébe a Szent Korona, Orbán Viktor magyar kormányfő a világ egyik legdemokratikusabb elnökével randevúzhat. Szerintem szót fognak érteni – nyelvvizsga nélkül is!

Az aktuális washingtoni kirándulás küszöbén érdemes visszatekinteni az USA és hazánk második világháború utáni viszonyára. Mi tagadás, az 50-es években nem csak a Szent Korona került kalandos úton Amerikába, hanem seregnyi magyar menekült is. A frissen a tengerentúlra érkezett migránsok között ott volt három bácsikám: egyikük már 1957-ben azzal büszkélkedett egy - ki tudja hogyan? - a bakonyi tanyára kivitt levélben, hogy Clevelandban gyári melós lett és minden nap örömmel veszi fel a fehér overálját.

A Kádár-medencétől távol, Ohio államban új otthonra lelt rokonaim aztán a 60-as évek második felétől el-ellátogattak Európába. A nyári vakáció alkalmával bécsi rendszámú, bérelt VW Bogárral döcögtek ki a téesz traktorok nyűtte poros úton a szülői házhoz. Könny, amerikai rágógumi, patronos játék colt – még aznap kútba ejtettem – megint könny. Búcsú. Gyerekkori emlékek. S egy évtizedre rá Jimmy Carter komolyabb „ajándékkal” lepett meg minket. Akkor már gimnazista voltam. Színes tévén láttam, amint a washingtoni elnök fődiplomatája (Cyrus Vance – már e furcsa név is elvarázsolt!) a pesti parlamentben ünnepélyesen átnyújtotta a Szent Koronát a magyar népnek. Jó, jó legyünk precízek: a Magyar Népköztársaság képviselőinek. Férfias névsor: Lázár György elvtárstól Aczél Györgyig, Illyés Gyulától Kocsis Zoltánig. Az 1978 januárjában visszaérkezett ferde keresztes ereklyét aztán seregnyi alkalommal csodáltam meg a Nemzeti Múzeumban, ahová már kiskamasz koromban is sűrűn elvillamosoztam.

A hidegháború fagya olvadozni kezdett. Én a nyolcvanas években Nyugat-Berlinbe költöztem, s ott egy amerikai cégnél kaptam állást. Közben olyan – talán már elfelejtett – budapesti lapoknak dolgozhattam tudósítóként, mint a Reform, a Mai Nap, a Kurír, az Esti Hírlap, a Vasárnap Reggel – hogy' csupán néhányat említsek. Szemtanúként írhattam a berlini fal '89 novemberi leomlásáról, Németország egy évvel későbbi újraegyesítéséről. Majd arról, hogy 1994 forró nyarán elbúcsúzott az „ideiglenesen állomásoztatott” egykori Vörös Hadsereg valamennyi fegyverese a hajdani NDK kies tájaitól. Míg a DDR  régiói azonnal, hazánk csak húsz esztendeje lett a Nato tagja. Ez is fontos állomása volt az USA-Hungary kapcsolatoknak. 2005-ben aztán – eddig utoljára – Gyurcsány Ferenc kormányfő kapott hivatalos meghívót Washingtonba. Május 13-án délután pedig – meglepően hosszú szünet után – Orbán Viktor tárgyalhat a Fehér Házban. Nagy esély ez!

Felidéződik bennem a félévszázaddal ezelőtti amerikai rágó íze, a kút mélyén rozsdásodó, forgótáras revolverem emléke. Szerintem már javában agyalnak a magyar miniszterelnök táskahordozói, hogy milyen ajándéknak örvendene Donald Trump? Talán egy két méter hosszú, matyómintás nyakkendő, netán faragott nyelesfésű, avagy turul bőrbe kötött angol-magyar szótár lenne az ideális meglepetés. Tippeket persze nem szívesen adnék a profi magyar külügyeseknek, akik ripsz-ropsz (elsuhant 14 esztendő!) - átugorva Barack Obama (demokrata) korszakát - George W. Bush junior után 2019 tavaszán Trumppal paroláztatják Közép-Európa legszimpatikusabb politikusát. Oké, a V4-es cseh miniszterelnök, Andrej Babis idén márciusban tárgyalt Washingtonban, s a szlovák kormányfő, Peter Pellegrini is beelőzött 10 nappal. Ám május 13-én végre Orbán Viktor miatt izgulhatnak a Fehér Ház protokolosai.






Fotó: thehill.com
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ