RSS Feed

A viharról

Regös István - 2019. 05. 03. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A viharról

Nem vagyok olyan bátor, mint sokan, hogy azt gondoljam, megfellebbezhetetlen a saját véleményem. Azok közé sem tartozom, akik ítélkeznek és soha nem bocsátanak meg. Tudom, nem csak bocsánatos bűnök léteznek, hanem megbocsáthatatlanok is, melyeket az emberiség ellen elkövettek. Másképp összegzi véleményét, aki érintett volt vagy valaha érintett lehet.

Sokan inkább a semlegesség védelmező árnya mögé bújnak, minthogy színt valljanak és vállalják akár a megkövezést is. Nem tudom, melyik a jobb. Én állandóan ingadozom, főleg ha nagy ügyekről és nagy emberekről van szó. Valójában nem szeretem tudni, hogy a színész, akit imádok szerepeiért, magánemberként gazember, vagy a karmester, akit a világ legnagyobb karmesterei közé sorolnak, tagja volt a náci pártnak és rajongott Hitlerért. De senki nem vezényelte úgy Beethoven kilencedik szimfóniáját, mint ő. Nem szeretem megismerni az alkotó művészek magánéletét, hiszen nem tartozik rám. 

Dilemmák

És most mégis igen nagyot robbant az irodalmi élet színpada. Ebben az írásban nem akarom megnevezni a kiadót, szerkesztőt vagy kritikust. Egyszerűen arról van szó, hogy a második világháború nyolcvanadik évfordulóján az egyik magyar kiadó megjelenteti Knut Hamsun könyveit. Hamsunét, akiről egy másik író azt állította: „Hamsunt, aki náci eszméket vallott, azt az embert tisztelte és méltatta fennhangon, aki miatt hatvanmillió ember halt meg, köztük hatmillió zsidó, melyből több mint ötszázezer magyar honfitársunk volt. Annak az embernek a munkásságát készülnek kiadni, aki egy héttel Adolf Hitler halála után a róla írt nekrológjában az emberiség harcosának és minden nemzet igazáért szóló igehirdetőjének, prófétájának nevezte a Führert. Knut Hamsun írói tevékenységét és emberi hitvallását nem lehet, nem szabad szétválasztani. Aki ezt megteszi, főként napjainkban, 2019-ben, a világszerte és főleg Európában egyre erősödő antiszemitizmus, fasizmus korában, hatalmas vétséget követ el…” 


Nem vitatkozom

Amit e sorok írója írt és én szó szerint közöltem, betűről betűre, szóról szóra, mondatról mondatra, vitathatatlanul igaz. Arról a Knut Hamsunról ír, aki 1859-ben született Norvégiában és harminchárom évesen, 1892-ben írta meg azóta valóban világhírű regényét Éhség címen, hatvanhat évesen pedig megjelentette Pán című művét. Kiemelkedő irodalmi munkásságáért, aminek fő ereje a humanizmus volt, hatvanegy éves korában, 1920-ban megkapta a legmagasabb irodalmi elismerést, a Nobel-díjat. Az egész világ olvasta és a legnagyobbakkal hasonlította össze, mi több, azóta is Thomas Mann róla írt megemlékezésével emlegetik. 1920-ban, amikor Hitler még szinte hajléktalanszállókon lakott, Thomas Mann csak regényeit olvasta, és rémálmaiban sem hitte volna, hogy szörnyeteg lesz egy humanistából. Persze, nem egyik napról a másikra lett náci, a méreg rá is hatott, ami a korból sugárzott. De míg Thomas Mann és társai szembefordultak minden idők egyik legnagyobb gonosztevőjével, addig Hamsun rajongott a bajszos pszichopatáért. A műveit óriási tiltakozás ellenére Norvégiában 1954-ben kiadták. Akkor pedig már tudták, mivé változott, de ellenvélemények szerint a fehér papírra fekete nyomdafestékkel nyomtatott sorok, novellák, regények csak a múltat, csak a művészetet hordozzák.


Lassú folyamat

2009-ben a norvég jegybank emlékérmét bocsátott ki az író születésének százötvenedik évfordulójára. Szonja norvég királyné visszafogott kis kiállítást nyitott meg Hamsun emlékére a nemzeti könyvtárban. Negyven évbe került az is, hogy szóba kerüljön Hamsun emlékmúzeumának felépítése, de végül erre is sor került, írja róla a Wikipédia. A norvég társadalom kétségbeesett igyekezetét mutatja, hogy kizárólag írói oldaláról próbálják megmenteni a nácivá lett szörnyetegimádó Hamsunt. Mi sem bizonyítja jobban ezt az igyekezetet, hogy a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ és a washingtoni Zsidó Ügyek Intézete folyamatosan támadták Norvégiát, mert az Igaz emberek véleménye szerint is a nácizmus egyik leglelkesebb támogatóját dicsőíti és Hamsun irodalmi kiválósága nem takarhatja el emberiség elleni bűneit. Jelenleg a világ igaz emberei soha nem fogják megbocsátani a fasizmusnak az emberiség, a zsidóság elleni bűntetteit. És Hamsun azok közé tartozik, akik tevőlegesen részt vettek a nácizmus terjesztésében.

Az én véleményem ez

Visszatérek arra, ahogyan kezdtem ezt a dolgozatot. Rettenetes csapás, ha valakit a sors olyan tehetséggel áldott meg, mint a főgonosszá vált Hamsunt. Érdekelhet-e bennünket, hogy ez a főgonosz szépen írt, zenélt vagy énekelt? Tüntessük-e el örökké a műveit, „Máglyára vele!” kiáltással? Tudjuk, hogy ezt a nácik gyakran tették, de mi megtehetjük-e? De akkor mi legyen? Azt hiszem, annak az írónak van igaza, akitől idéztem, mi nem vagyunk bosszúálló gonoszok. De legalább a tisztelt kiadók ne adják ki azt az írót, aki egyszerre volt író és a nácizmus támogatója! Miközben tudom, jaj, az ítélkezőnek! 


Fotó: Iró Zoltán
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ