RSS Feed

A Falakó (21. századi városi népmese)

Váczy András - 2019. 04. 12. 8:00:33 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A Falakó (21. századi városi népmese)

Hol volt, hol nem volt… Még nem olvastam, éppen csak beszéltem, amikor apám-anyám alvás előtt mesét olvasott. Benépesült tőlük az álmom, magam is kitaláltam mesét. Aztán olvastam. A hallott, a kitalált és olvasott mesék belém égtek: élnek. Nincs olyan mese, amelyik játékosan a képzelet mezsgyéjén ne tenné fel a kérdést: mi lenne, ha valósággá válna? Hm, mi lenne?

Ember és természet együttélése a mese természetes közege: fű, fa, virág, hegy, völgy, folyó emberszerűen viselkedik (antropomorfizálódik), mozog, beszél, vannak köztük jók és vannak köztük gonoszok… Kitüntetett helyet foglal el a mesekörben, a fa. Teszem azt, a tündérlány után ácsingózó király varázslatra a korhadt fában lelte magát, aztán szabadult, és happy end… „Menj be az erdő közepéig. Találsz ott egy háromágú tölgyfát. Vágj le abból egy ágat. Majd abból az ágból kijön egy tündérkislány. Az lesz a feleséged…” Aztán a Csodálatos fa a réz-, az ezüst- és az aranygallyakkal... A Mese a két fáról pedig, ahol egyik a domboldalban, másik a dombtetőn él, és persze rivalizálnak, mint a politikai pártok. A Beszélő fák arról álmodoznak, hogy melyikükből mi lesz, ha nagy lesz, és a Mese a fáról, ami arról szól, hogy a nyomorult, csökött fát milyen szeretettel, odaadással gondozza a faszerető lány… Külön csoport a globálisfamese: például az Égig érő fa pokoltól menyországig, maga az egész világ…
Modern meseváltozatban is központi elem a fa. Tolkien A Gyűrűk mesetrilógiájának erdőtelepülésszerkezetű faközössége, az Entek. Bőrük kéreg, szemük, szájuk a törzs tetején, a lomb alatt van, élnek, beszélnek, és ha nem piszkálják őket, békések, de ha fakivágási szándékkal közeledik valaki, mint például az orkok, baromi dühösen nekiesnek. Bizony.
Nemrégen, itt Budapesten a mese valósággá lett: egy hajléktalan férfi beköltözött a Kodály Köröndön, Szondy György szobra mögött terebélyesedő, 150 éves platánfa törzsébe, ott berendezkedett, otthonossá, komfortossá tette az odút, és jól érzi magát benne. A fa nem tiltakozott, mi több, megszánta és befogadta a fedélnélkülit, nem bánta, hogy „ablakát”, réseit szúnyogháló fedi, ürege alját puha takaró béleli. Jó fa, szolidáris fa. 
Hajléktalanszállóra jár a Falakó mosakodni meg kajáért, napközben a városban kószál, alumíniumdobozokat gyűjt, jó napokon összejön neki 2-3 ezer forint. Alkonyat után, elfáradva a dobozbeszerzési hajszától, hazamegy a fába, kényelmesen ledől, és jó nagyot alszik. A fa őrzi álmát.
Az kőkemény valóságra tartozik, hogy mit szólnak az arra lakó és sétáló emberek. És mit a hatóság? Merthogy a közterületet illetően határeset a faodú: vagy elhajtja a fából a rendőr, vagy békén hagyja a fában… Nem tudom. 
De a mese megszületett: „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy platánfa, és benne a Falakó…”

Fotó: Máté Krisztián
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ