RSS Feed

Kortárs vizes kifli

Csontos Tibor - 2019. 04. 02. 8:00:58 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Kortárs vizes kifli

A múltat meg kell fizetni. Nem csupán be kell vallani. Hanem bizony meg is kell fizetni a múltbéli dolgainkért, így is, de főleg úgy is. Mégpedig alaposan. Különösen az élelmiszeripar tenyerelt rá a retróra. Ha úgy tetszik, a kétségtelenül meglévő nosztalgiahullámra telepedve igyekszik még inkább csilingeltetni a kasszagépet. Itt van például a a Nosztalgia Vajas Kifli. Két-három, kortárs vizes kifli áráért. Szinte már brandszagúvá teszik ezeket a nosztalgiás címkével ellátott cuccokat. Pedig hát.

Leperkáltam kemény hatvanöt forintot a minap a multis üzletlánc egyik hiper-szuper marketjében, a pékrovatban felállított kosárban vevőn után ácsingózó Nosztalgia Vajas Kiflik egyikéért. Na, mondom, visszacsempészem ebbe a mai világba kiskamaszkorom békebeli hangulatait, midőn az általános iskola udvarán a szünetekben Iván bácsi kosárból árulta negyven fillérért a vajaskiflit. Azt a pompás, ízletes, omlós, patkó alakú vajaskiflit, melynek íze örökre eltűnt az időben. A multis hiper-szuper pékrovatának kosarából kivásárolt Nosztalgia Vajas Kifli azzal a rakott szoknyára emlékeztető redős recével a tetején azonban maga a nyers, csomós, ízetlen, a fogyaszthatatlan kifliség. A kifliszakma borzalinója. Szégyene. Aki megélte a patkós vajas éveit, azt ezzel a tésztapacnival nem lehet megetetni. Akkor már inkább a kortárs vizes kifli. Mondjuk, az sem semmi.

Hiába, no, nem azok az idők, nem azok a lisztek, nem azok a technológiák, nem azok a sütödék, nem azok a pékek. S persze, folytathatnánk a sort. A parasztkenyérként hirdetett sütőipari termékkel például. Malomkerék nagyságban, jó drágán, igaz, némelyik pékségben ráhibáznak a parasztkenyér igazi múltjára, de nem ez a jellemző. Mintha a mai pékek többsége nem tudná, miként kell például igazi kenyeret készíteni. Mintha nem tudnák, melyik liszt hogyan viselkedik. Azt hiszik, ez a nosztalgiás izé a trendi marketing, pedig minden valamire való pék tudja: a legjobb marketing maga a jó kenyér. Ezért a kovászolással sem kellene a legtöbb helyen hülyíteni a vásárlót: azt mondja az egyik pék, hogy a pékiskolában nem is tananyag a kovász. A mai sütőipar elsősorban a töméntelen adalékanyagról szól.

Nagyanyáink lisztből és vízből, sóból készítettek kovászt a kenyérhez, majd dagasztottak, pihentettek, hajtogattak, hűtöttek, pihentettek, miközben – ahogyan ez a pék mesélte – dolgoznak a gombák és a baktériumok, az előbbiek a szénhidrátot falják fel, az utóbbiak a fehérjeláncokat bontják szét. Ezért, ha kovászolt kenyeret eszünk, könnyebben feldolgozzuk a glutént, s ezért a kovászolt kenyértől nem hízunk, mert a gombák gondoskodnak a szénhidrát lebontásáról. Miközben az ipar számára kitenyésztett élesztőgomba nem foglalkozik a gluténnal. Minek következtében az élesztős kenyér glutén allergiás reakciót válthat ki.

Mi pedig előbb-utóbb remélhetően különbséget tudunk tenni az élesztővel illetve az érlelt kovásszal készült kenyerek között. S elfelejtjük a magokkal megszórt, valamilyen fantázianevű adalékhalmazokat, és nem dőlünk be az álnosztalgiás, drága pékcuccoknak sem.

 

 

 


Fotó: fuszereslelek.nicafe.hu
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ