RSS Feed

Apja fia (†Baló Gyuriról)

Regös István - 2019. 03. 30. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Apja fia (†Baló Gyuriról)

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem tartottam nagyra. Tisztelettel jelentem, Baló György kollégámat, mindig az újságíró társadalom csúcsára helyeztem. Ő, Baló György számított a szakma legjobbjának. Az édesapja, Baló László pedig az elmúlt hetven-nyolcvan év egyik legkiemelkedőbb főszerkesztője volt, aki szentül hitt az újságírás hivatásában, a nyomtatott szó szentségében és mindig szárnya alá vette a fiatalokat.

Laci bácsi, mert így hívtuk, engem is tanított. Az első olyan főszerkesztő volt, akitől el lehetett lesni a szakma fogásait, akitől rengeteget tanultam, és aki olyanokat mondott, amiket soha nem felejtek el. Például azt, hogy az újságírónak nem beleszeretnie kell a témába, hanem érzéssel, mértékkel és objektíven feldolgoznia azt. Tisztelte az újságíró személyiségét és díjazta a szenvedélyét is. 

Kölcsön whisky visszajár

Baló Gyuri, mert mindenki Gyurinak hívta, nemcsak külsőleg, hanem belső tulajdonságaiban is nagyon hasonlított az édesapjához, akitől mindent ellesett, amit csak lehetett. Soha nem felejtem el, Gyuri tizenvalahány éves volt, amikor filmet forgattam a Budapesti Nemzetközi Vásáron, ahol ő angol tolmácsként dolgozott, nem is akárkiknek. Az amerikaiak akkor vettek részt először a budapesti kiállításon, ami sokat jelentett a Kádár-rendszernek. Volt egy öreg újságíró - nem mondom meg a nevét, mert embernek nem volt túl tisztességes, viszont újságírásban jeleskedett -, aki hatalmas táskával járt, amelybe az amerikai pavilonban a fogadás előtt az asztalra kirakott négy üveg whiskyt (Óh, whisky, még alig láttunk Budapesten olyat!) rendkívül cseles mozdulattal belepakolta. Még a pavilon igazgatójának a nevére is emlékszem, Mr. Ursusnak hívták. Meg akarta kínálni a vendégeit, amikor észrevette, hogy ez az idős úr, legyünk finomak, az összes whiskyt elcsórta. Szólt Baló Gyurinak, a tolmácsnak, hogy csináljon valamit. Végignéztem a jelenetet. Baló odasétált az öregúrhoz és a következőket mondta neki: „Kedves X.Y. bátyám! Szeretném megkérni, adjon kölcsön néhány üveg whiskyt, az amerikai nagykövetség majd pótolja az ön hiányát!” Hát, ilyen volt Baló!


Baló nem ismerte a kompromisszumot

Majd évekig dolgoztunk együtt a Magyar Televízióban (tudják, a régiben). Nem egyszer megfigyeltem, hogy senkivel semmiben nem egyezkedett, lekenyerezhetetlen volt és nem érdekelte, ha elvették a műsorát, ami nem is egyszer megtörtént. Nem volt könnyű ember, de ha az lett volna, nem Baló György lett volna. Nem volt hajlandó olyan kompromisszumokra, amelyek befolyásolhatták volna újságírói szabadságát. Mondom ezt arról az emberről, aki soha nem volt a barátom, és akiről azt sem állítom, hogy kedveltem, de azt igen, hogy nagyon tiszteltem. És hogy ne beszéljek múlt időben, most is nagyon tisztelem.


Mindig feltámadt, mint a főnixmadár

Sokáig eltűnt a képernyőről, az újságok hasábjairól, de nem úgy, mint a percemberkék, akik feltűnnek és letűnnek, hanem krátert hagyott maga után, az igazság robbantotta gödröt. Egyetlen politikai irányzathoz sem volt kedve. Végül, mondhatni a legvégén, 2015-től az RTL Klub, Magyarul Balóval címmel ugyan adott neki műsort, amit gondosan eltüntetett az éjszakában. De még így is sokan nézték és hallgatták. E műsorának színvonalát sem közelítette meg senki. Az utolsó adásban személyesen köszönt el a nézőitől, nem írom, hogy rajongóitól, mert akik Baló műsoráról rendkívül elismerően beszéltek, azok nem csupán érzelmekkel, hanem gondolkodva is ültek a képernyő előtt. Baló György századszorra is bebizonyította, hogy miként Lucifer mondja Az ember tragédiájában, neki elég egy talpalatnyi föld, hogy kifordítsa a Földet, mind a négy sarkából. Emlékszem, egyszer valami pitiáner ügy miatt megtámadták a Magyar Televízió vezetői, de ő nem engedett. Kapott a folyosón egy parányi kis szobát és műsor nélkül maradt. Arra már nem emlékszem, mennyit volt ebben a „rekeszben”, de arra, igen, hogy az ajtajára azt írta ki: „Itt várakozik Baló György, tartalék”. Gyurikám, most azt mondom, olyan jó szerkesztő voltál, mint az édesapád! Nem tudom, hogy odafönt hol gyülekeznek a jók, de te meg fogod találni őket! Azt kívánom, ha egyszer majd rólam ír valaki, írja meg azt is, hogy odafönt olyan kiváló emberek vártak, amilyen te vagy. Foglalj nekem is egy széket! Gyuri, te az emberiség örök tartaléka maradsz! Nyugodj békében!


Fotó: Máté Krisztián
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ