RSS Feed

Vennél tőle használt lovat?

Csontos Tibor - 2019. 03. 26. 8:00:18 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Vennél tőle használt lovat?

Ezt kérdezték egymástól osztrákok, amikor 1986-ban megtudták, hogy honfitársuk, Kurt Waldheim, az ENSZ egykori főtitkára,majd államfője, tagja volt egy náci diákszervezetnek és az SA lovasosztagának, a Reiterbundnak. Csakhogy ezt Waldheim, bizonyítékok ellenére is tagadta. Fred Sinowatz, a szociáldemokraták elnöke közölte, nyilván nem Waldheim volt a náci lovasklub tagja, hanem a lova. Bécs belvárosában fel is állítottak akkor egy falovat, amely a hazugság szimbólumának számított.

A faló is megjelenik korabeli híradó felvételeken a The Waldheim Waltz - magyarul címkézve Jó estét, Mr. Waldheim! - című dokumentumfilmben, amely nem véletlenül nyerte el a 2018-as Berlinalén a mezőny legjobb dokumentumfilmjének járó díjat. A film írója, rendezője, Ruth Beckermann 1986 első hónapjaiba visz el bennünket, amikor a korábbi nagykövet, külügyminiszter és az ENSZ tíz évig hivatalban lévő főtitkára bejelentette, hogy elindul az osztrák szövetségi elnökségért folyó választáson. Beckermann aktivistaként nem csupán ott volt a Waldheim indulása elleni tiltakozásokon, de kézikamerával rögzítette is az ezzel kapcsolatos történéseket, mely felvételek bekerültek a mostani filmjébe. Történés volt bőven, miután Peten Lingens, a Profil című osztrák hetilap újságírója oknyomozó riportban számolt be Waldheim náci múltjáról. A bomba felrobbant, ám szilánkjai még csak meg sem sebesítették a szövetségi elnöki székbe készülődő politikust, aki Ausztria történetében példátlan rágalomhadjáratnak nevezte a New York Times erről szóló cikkét is.

Arról persze a New York Times sem ír és a filmből sem derül ki, hogyan lehetett Waldheim az ENSZ főtitkára 1972 és 1982 között? Az Egyesült Államok és a Szovjetunió is áldását adta a személyére, miközben szokásban volt, hogy a két nagyhatalom titkosszolgálata alaposan felforgatta a főtitkár jelöltek múltját. Mégis egy osztrák újságírónak kellett megtalálnia 1986-ban egy bécsi katonai archívumban Waldheim nemzetiszocialista és SA-igazolványát. A politikus ennek ellenére tagadott, pedig még egy, a Balkánon készült fényképen is látható, amint snájdig náci egyenruhájában feszít, s annak az alakulatnak a tagja volt, amely a jugoszláv partizánok támadásait a civil lakosság lemészárlásával torolta meg. Waldheim életrajzaiból rendre kihagyta azt a három évet, melyet náciként töltött el. Azt is tagadta, hogy nem tudott tizenkétezer szaloniki zsidó deportálásáról sem, pedig főhadnagyi rangban a nácik hírszerző tisztje volt Görögországban. 

Arra hivatkozott, hogy százezer osztrákkal együtt őt is besorozták a német hadseregbe, de 1941-ben megsebesült, ezért leszerelték és attól kezdve már csak a jogi tanulmányaival foglalkozott Bécsben. Ezt mesélte el Waldheim legidősebb fia is az amerikai kongresszusi bizottság meghallgatásán, melyen a fiatal Tom Lantos szedte ízekre a fiú válaszait,  melyekből az is kiderült, hogy az apa soha nem beszélt otthon a háborús évekről. Beszéltek viszont az osztrákok. A második világháborús múltról, arról, hogy az országuk már nem csupán áldozata volt a történteknek, arról, hogy ugyanúgy szembe kell nézniük ezzel a múlttal, ahogyan a németek tették. Mindehhez kellett egy Waldheim-ügy, melyből a politikus látszólag jól jött ki, hiszen megválasztották államfőnek, igaz, a nemzetközi kapcsolatokat tekintve ebben nem volt öröme. - Átsüt az igazság Waldheim hazugságain - jegyezte meg a dokumentumfilm egyik megszólalója. Nem mondták ki róla, hogy háborús bűnös, de megkérdőjelezték a szavahihetőségét. Nem utazhatott be jó néhány nyugat-európai országba és az Egyesült Államokba sem, de haláláig kitartott a cáfolatai mellett. 

Sokat elárul az osztrák politikai kultúráról, hogy Waldheim tagadott, hogy menthetetlen dolgokat mentegetett - jegyzi meg egy történész a filmben, s hozzáteszi, hogy az országuknak egészségtelen a múlttal való kapcsolata. Az aktuálpolitikai áthallás csupán a véletlen műve. Miként a rendezőnő által a filmet felvezető, Abraham Lincolntól kölcsönzött mottó értelmezési lehetősége is: Nem bolondíthatunk meg mindenkit. De néhány embert megbolondíthatunk. 



Fotó: szombat.org
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ