RSS Feed

Rehabilitációs mintaprojekt - kutyáknak

DOKTA - 2019. 03. 07. 13:00:33 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Rehabilitációs mintaprojekt - kutyáknak

Rehabilitációs mintaprojektbe kezdett a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság Állategészségügyi Szolgálata, az azt segítő Doktorok az Állatokért Állategészségügyi Alapítvány és két kutyaiskola a szolgálat Illatos úti telepén.

A kezdeményezés során a telepen felhalmozódó viselkedészavaros kutyák közül néhány kiválasztottat szeretnének rehabilitálni, örökbe adható állapotba hozni, hiszen a gyepmesteri telepen a legtöbb esetben ezen áll vagy bukik, egy-egy állat mennyi ideig rostokol a rácsok mögött.

Az Illatos úti telep gazdátlan állatait segítő Doktorok az Állatokért Állategészségügyi Alapítvány a közelmúltban azzal kereste meg a budapesti kutyaiskolákat, hogy segítsenek rehabilitálni a telepen hosszabb ideje lakó állatok közül néhányat annak érdekében, hogy nekik is esélyük legyen szerető gazdához kerülni, állathoz méltó körülmények között leélni életük hátralevő idejét. Ez azért is fontos, mert a telepen 2012 óta nincs helyhiány miatti altatás, ez az eredmény viszont csak úgy tartható meg, ha nem hagyjuk felhalmozódni az örökbeadhatatlan állatokat a mindössze 94 férőhelyes telepen.  Az alapítvány elsőként a Népszigeti Kutyaiskolában talált partnerre, majd nem sokkal később a Kutya Guru Kutyaiskola is csatlakozott a programhoz. A két iskola társadalmi felelősségvállalásként tekint a feladatra.

A mintaprojekt novemberben indult, a Népszigeti Kutyaiskola szakemberei négy, a Kutya Guru Kutyaiskola trénerei pedig két kutyával kezdtek neki a foglalkozásoknak. Kiválasztott lett az egyéves Roni, a szintén egyéves Zsömi, a négyéves Mali, majd a nyolcéves Misa, akit korábban már kétszer örökbe fogadtak a telepről, de mindig visszakerült. Velük a népszigetisek foglalkoznak. A kutyagurusok a másfél éves Tökit és a kétéves Frodót vették kezelésbe. A közös bennük, hogy mindannyian nagyon régen vannak a telepen, a legújabb nyolc hónapja, a legrégebbi, kisebb megszakításokkal három és fél éve. Bár a folyamat még korántsem ért véget, az első eredmények máris látszódnak.

A foglalkozások egyelőre a telepen történnek, heti egy alkalommal, és amint a telep szakmai vezetője illetve a rehabilitációban részt vevő szakemberek a fejlődés függvényében úgy ítélik, hogy lehet, külső helyszínen, az iskolák telephelyein fognak folytatódni, szerződésben szabályozott keretek között.

Nagyon sok nehézséggel kell megküzdeniük a trénereknek ebben az egész folyamatban: a helyszíni adottságok nem jók, ezt a telepet nem erre találták ki; csak egy szűkös, elkerített rész van, az évekkel ezelőtt kialakított rehabilitációs sarok, amely mellett az összes többi kutya ugat, tehát sok a zavaró tényező. Ráadásul – mivel ez hatósági telep – szem előtt kell tartani a telepen betartandó, főként biztonsági szabályokat és tekintettel lenni a látogatási rendre. Később a szállítást kell majd megoldani, illetve nehéz volt közös időpontot, szabad kapacitást is találni. De a legnagyobb kihívás talán mégis az, hogy úgy érjünk el fejlődést, a kutya nem otthoni körülmények közül, a gazdájával jön, és oda megy vissza. „Tudjuk, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket, de mindenképp segíteni szeretnénk.” – mondta Walter Gabriella, a Népszigeti Kutyaiskola vezetője.

A viselkedészavarok, a nevelés és a szocializáció hiánya évek óta az egyik legsúlyosabb probléma az Illatos úti telepen. Állatvédő szervezetek ugyan visznek el néha esélytelen, például rehabilitációra szoruló kutyákat, de ez édes kevés ahhoz képest, amire szükség lenne. Az állatgondozók ugyan foglalkoznak az állatok szocializálásával is, nevelgetik, futtatják, sétáltatják, szeretgetik őket, de csak minimális szinten, hiszen nekik se idejük, se szaktudásuk nincs ennél többre. Pedig az évente bekerülő 1.500 állat nagy részét saját gazdája adja le, és e mögött sok esetben a nevelés, szocializáció hiányából fakadó, kezelhetetlennek tűnő magatartásbeli probléma húzódik. És akkor még nem is beszéltünk azokról a kutyákról, amelyek amúgy problémamentesek lennének, de a bezártság miatt magukba fordulnak, megváltoznak. Végül a telep ott marad egy csomó nehezen vagy nem örökbe adható kutyával.  

 „A projekt egyelőre jól működik – bár a végső eredmény a rehabilitált kutyák végleges örökbeadása lesz -, így mi feltétlenül azon leszünk, hogy folytassuk, kibővítsük, új partnereket, további kapacitásokat keressünk.” – mondta bizakodva Dódity Gabriella, a DOKTA képviselője.  

Az Illatos útról örökbefogadott kutyákkal érkező, és az örökbefogadási szerződést bemutató gazdik számára mindkét iskola jelentős kedvezményt is ajánl a tanfolyamok vagy az egyéni képzések árából, illetve az örökbefogadás előtt szívesen elbeszélgetnek, tanácsot adnak a gazdijelölteknek, hogyan készüljenek fel az új jövevény érkezésére.   

Háttérinformáció a rehabilitált kutyákról:

Zsömit eleinte ki sem lehetett venni a helyéről, mert nemcsak félős, hanem támadó is volt. Nála a cél a bizalomépítés az emberek felé, hogy a kennel előtt megálló emberekben ne az ellenséget lássa. Talán Zsömi fejlődése eddig a leglátványosabb: néhány hét elteltével boldogan rohangál a rehabilitációs sarokban, belebújik a trénerek ölébe, és a foglalkozásokon már a számára idegen (először látott) emberekkel is barátságos, hagyja magát simogatni.

Ronival kicsit egyszerűbb a helyzet, ő „csak” borzasztóan félős, bizonytalan, ezen kell pozitív irányba változtatni. A cél, hogy szeressen és akarjon emberekkel közelségbe kerülni, illetve a más kutyákhoz való viszonyán is finomítani kell. Mindkettő jól halad, Roni bizalma abszolút elnyerhető.

Mali rettentően munkamániás, óriási levezetetlen energiával, emiatt túl intenzív, túlpörög. Nála egyrészt azon kell dolgozni, hogy mentálisan fárasszuk, hogy nyugodtabb legyen. Másrészt roppant szocializálatlan, a kutyatársaival nem tud megfelelően viselkedni. Az elsődleges, minimális cél az, hogy legalább más kutyák mellett nyugodtan el tudjon sétálni.

Misa jól nevelt, okos, remekül együttműködik az emberrel, de fajtársaival rossz a viszonya, labilis, nagyon ki tud zökkenni más kutyák társaságában. Nála is a szocializáció az elsődleges cél, illetve az, hogy kutyák között is megbízhatóan végrehajtsa az eddig tanult feladatokat. Ronival már egész jól elviselik egymás társaságát a foglalkozásokon.

Töki és Frodó túl pörgős, szocializálatlan, más kutyákkal barátságtalan kutyaként került a programba. Töki kutyákkal kifejezetten kötözködős volt, emberekkel pedig akaratos, nem együttműködő. Ehhez képest a foglalkozásokon már mindketten szófogadóak, türelmesek, és egymás társaságát is jól viselik.

Örökbefogadásuk esetén konzultáció szükséges a telep szakmai vezetőjével, valamint a rehabilitációt végző szakemberekkel.

További információ:

§ Doktorok az Állatokért Állategészségügyi Alapítvány, Dódity Gabriella, tel.: 20/569-9045, e-mail: doditygabi@gmail.com Gabnai Viktória, tel.: 20/223-4373, e-mail: doktorokazallatokert@gmail.com,

§ Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság, S. Durdon Marianna, tel.: 30/569-1200, e-mail: sdurdon@fori.hu

§ Népszigeti Kutyaiskola, Monoki Nikolett, tel.: 30/942-5889,  e-mail: nepsziget@kutyasuli.hu

§ Kutya Guru Kutyaiskola, Dalia Szandra, tel.: 70/941-8222, Tamás Daniella, tel.: 70/671-7489, e-mail: kutyaguruinfo@gmail.com

sajtófotó1_Roni1.jpg

Fotó: -a-
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ