RSS Feed

Streetfood avagy utcakaja

Váczy András - 2019. 02. 19. 8:00:50 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Streetfood avagy utcakaja

Mennek és esznek, mennek és esznek... Sétálva és kocogva, ballagva és sietősen, ráérősen és rohanva, parkban és tömegben, magányosan és társaságban, gyalogosan és járművön; kézen fogva, karonfogva, átölelve nem, úgy nem megy: evéshez két kéz kell, plusz kézfej-csukló a szájtörléshez. Utcai kajálás. Streetfood.

Nem jövök azzal most elő, hogy a szokások (beleértve az étkezési kultúrát) a társadalom állapotának, helyzetének mérői, történelmileg mozognak, változnak. Satöbbi. Én csak az evésről írok…

Ülve. Volt valamikor hajdanában. Reggel, mondjuk, családi formában leült apraja, nagyja, és a reggelit (frühstück) ki-ki maga elé kapta/tette az asztalra, és megette. Uzsonnát suliban a tízórai nagyszületben hozott anyagból, padban ülve habzsolták a nebulók, irodisták pedig íróasztalnál szalvétával, melósok a satupadon, sofőrök a platón ücsörögve. Gazdag és színes volt az ebédvariáció: elegáns étteremben kényelmes stílszék, csillogó teríték; munkahelyi étkezdében billegőlábú szék-asztal, viaszosvászonterítő és alumíniumtányéron alumíniumegcájg; középkategóriás vendéglőben heti befizetésű menü (vendéglátószakszóval: csumi); tömegétkeztetésre szakosodott önkiszolgálórendszerben (népiesen: „önkielégítő”) műanyagtálon műanyagtányérral sorban állva; kifőzdékben támlanélküli szék, a pultnál és zsírpapír; alkalmiváltozatban sámli-hokedlin kuporogva, újságpapíron bicskával… Ahogy azt a presztízs-státusz hozta. Viszont valamennyi esetében az étkezés: ülve! 
(Külföldi nagyvárokban a csóró turisták a szendvicslelőhelyekről levadászott prédát padokon, lépcsőkön, köztériszobrok talpazatán ücsörögve vagy parkokban heverészve fogyasztják ma is.)   

Állva. Akár hagyományőrzőnek is mondhatni a villámsebeséggel elterjedt gyorsétteremhálózatot (fast-food restaurant), ahol a tálcára rakott eledellel elsétál a vendég egy asztalhoz, leül és megebédel. Erőteljes változást az utcai büfék kiépülése hozott. Ősi fajtáji a hentesboltokban ülőalkalmatosság nélküli pultok, a tömegközlekedési csúcspontokon (villamos-buszvégállomás, metró be-és kijárat,), forgalmas köztereken és utakon, piacokon (standok között) üzemelő bódészerű kajáldák, melyek oldalain hasmagasságban polc húzódik végig (archetípusa a „lángosos”). Állva lehet enni.

Menetközben. Mostanra telis-tele a város olyan hazai, görög, török és egyéb nemzetiségű kifőzdékkel, ahol az étekhez egy ablakon keresztül lehet hozzájutni. Se pult, se polc, se szék… állva enni-inni nem lehet, menésre késztet az ablaknál tolakodó, éhes járókelő. – Elvitelre! – közli a betérő a gyorsétteremben, mire zacskóba csomagolják a táplálékot neki, ’oszt hadd húzzon el szaporán…
Ez dióhéjban az utcai kajálás, a streetfood genealógiája. Nem lenne ezzel semmi baj, istenem, a világ változik, pont a kosztolás maradna a régiben? Gond azért van: ebédidőben a járdán zsúfolódik a nép, az utcai kajáló neki-nekicsapódik valakinek, és annak a valakinek a kabátján, ingén fröccsen a hamburger, a hotdog, a gyros… Aztán lohol az utcai kajáló járdáról le az úttestre, nézi, mit, hogyan egyen ki a csomagból, csikorog a fék, anyázás, útra toccsan az ebéd (arról nem szólva, hogy az autós is eszik…).
Különösen macerás a közérdekű járművön ebédelő. Enyhe fokozatban sikerül neki lehuppanni ülőhelyre, van ideje tempósan kibontogatni az elemózsiát, szaga átlengi az utasteret: azt, hogy mit eszik, ha akarja, ha nem, vele együtt szaglássza az utazóközönség. Tökig tömött jármű esetében a helyzet dettó a zsúfolt járdával, gazdagítva azzal, hogy az étek több emberre fröccsen.

Szomorú végjáték. Az utcai kajáló az ebédmaradékot, a szétharapdált  mócsingot és körítést becsomagolva vagy nem (inkább nem), ott ahol van éppen, a földre dobja, a villamos-busz ülése alá hajítja vagy az ülésen hagyja… Csurig tele a város kajaszeméttel.
Amikor beleléptem egy tocsogós ebédhulladékba, láttam, komótosan ballag egy közterület felügyelő. Megszólítottam. – Ugye látja ezt a baromi sok kajaszemetet? Miért nem szól a szemetelőkre? – mutatom a cipőmre ragadt ragacsos moslékot. – Majd jönnek az utcaseprők és összesöprik. Ne törődjön maga ezzel, inkább nézzen a lába elé – rántott egyet lazán a vállán és evett. 

Fotó: Máté Krisztián
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ