RSS Feed

A kórházakról

Regös István - 2019. 02. 13. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A kórházakról

Amikor jó pár évtizede rátévedtem az újságírói pályára, mindig valami fantasztikus dologról akartam írni. Kergettem az egyszarvút, az ötlábú birkát, a törpét és az óriást, szóval, a szenzációt. Ma már tudom, hogy a valóság minden képzeletet felülmúl, és ha izgalmasat akarok írni, a mindennapok kínjairól, örömeiről, a bánatról és a szeretetről érdemes írni.

Manapság a legizgalmasabb slágertéma, ami mindannyiunkat érdekel, ha bemegyünk egy egészségügyi intézménybe, gyógyultan jövünk-e ki, elégedetten indulunk-e haza? Képesek vagyunk-e megkülönböztetni az egyes emberek által elkövetett hibát az egész rendszertől? Azt kutatjuk, legalábbis az újságíró társadalom jobb része, hogy tesz-e a politika erőfeszítést vagy nem a feltárt gondok kiküszöbölésére, vagy ami rossz, azt meg akarják-e javítani vagy sem. És nem varázslatról beszélünk, nem szószaporításról, hanem valódi emberek valódi munkájáról. Így hát, mint a bevezetőben írtam, most is az érdekel engem, hogy az egészségügy rendszere, vagy inkább a hibás gazdálkodás, esetleg a szakszemélyzet hiánya okozza a gondokat. Egyszóval, engem mindig az érdekelt, amiről kevesebbet beszélnek, mert nem tartják látványosnak, és nem arról, hogy tíz- és tízezer egészségügyi dolgozó napi munkájának eredményeként milliók gyógyulnak.

„Elfogtunk egy levelet”

Miközben egy vizsgálatra vártam a Honvédkórházban, a mellettem álló üres széken találtam egy fehér borítékot. Először azt hittem üres, valaki itt felejthette, de kihullott belőle egy gépelt papír és arra figyeltem fel, hogy így kezdődött: „Körlevél” (na, fene!) „Tisztelt Kollégák!” Szóval, mert kibújt belőlem az újságírói kíváncsiság, elolvastam. Bár nem nekem szólt, egészségügyi kolléga sem vagyok, de mert az utóbbi időben eléggé el nem ítélhető módon úton-útfélen rugdalták, pofozták a Honvédkórházat, elolvastam. A legmeglepőbb az volt, és ez sajnos szokatlan a közéletben, hogy a körlevelet aláírták. Ebben a kis szövegben, amit most olvasni tetszenek, nem írom ide a nevet, mert nem a szerző fontos, hanem a levél tartalma. És mert ez a levél arról szól, hogy miként éli meg a sok-sok egészségügyi dolgozó az igazságtalan szidalmakat, ha nem is az egész körlevelet adom közre, de idézek belőle. Olvassunk bele együtt, mert ezt olyanok írták, akik napról-napra a frontvonalon vannak és az ő tevékenységük eredménye minden pillanatban mérhető! Igen, végre felemelte fejét a szakma, mert rájöttek, hogy csak önmaguk tudják megmenteni önmagukat, mint Münchhausen báró, aki saját hajánál fogva rántotta ki magát a süllyedésből.


Rossz a címzett

Nem tudom, egyetértenek-e velem, milyen szörnyű, hogy azoknak kell védekezni, akik száz és száz, ezer és ezer ember életét mentik meg. Akik vécére alig jutnak ki, futás közben esznek egy falatot, a teáig már el sem jutnak. A Honvédkórházat valaki, valakik besározták, azóta csak szétkenik, pedig tudhatnák, hogy ők lesznek piszkosabbak. Minden hazai és nemzetközi statisztika szerint is a Honvédkórház bátran és eséllyel felveheti a versenyt az ország bármely kórházával, biztosan benne lenne az első háromban. Nem érdekel, ha engem elfogultsággal vádolnak. Családtagom évtizedekig dolgozott intenzív osztályon is, tudom, milyen ez a hivatás. Volt olyan, hogy átdolgozott éjszakai ügyelet után holtfáradtan az osztályon maradt, és az egész team azért harcolt, hogy egy huszonhárom éves nő életben maradjon. Reggel láttam feleségem vörösre sírt szemén, amikor belépett az ajtón, hogy nagy a baj. Szinte kétségbeesetten csak annyit mondott: „Elvesztettük, elvesztettük! Istenem!”


Harc az életért

De láttam a Honvédkórház egyik folyosóján összeesett férfit, akiről már messziről úgy tűnt, vége van. Két orvos és néhány nővér futott segítségért, az orvos ölbe vette és becipelte a műtőbe, nem várta meg, amíg valaki elfut kerekes ágyért, mert időt nyert vele. Ja, és az sem lényegtelen, hogy a férfi életben maradt. Szóval, tisztelt újságírók, médiamunkások, politikusok, tessék gondosan megválogatni azokat a jelzőket, amelyek természetesen nem csak a Honvédkórházat illetik, hanem a teljes hazai egészségügyre is vonatkoznak! A hibákat fel kell tárni, ki kell javítani, de sohasem szabad általánosítani!

Végre az érintettek is megszólalnak

És most térjünk vissza a körlevélre!

„Tisztelt Kollégák!

Miután kollégák egymás között sokat beszélgettünk az elmúlt néhány nap történéseiről, engedjétek meg, hogy az osztály többségének álláspontját összefoglaljam, illetve néhány gondolattal kiegészítsem azt.

A sürgősségi betegellátás kihívásokkal és nehézségekkel, kudarcokkal és sikerekkel, nehéz és felemelő pillanatokkal teli szolgálat. Mi, akik a sürgősségi ellátást választottuk, a magunk módján minden nap újra és újra vállaljuk az ezzel járó nehézségeket. Mindannyian járhatnánk más, könnyebb utat: azonban a legtöbben hiszünk abban, amit csinálunk, és hiszünk abban, hogy a „Honvéd Sürgősségi” az ország egyik legjobb sürgősségi osztálya. Ha nem így lenne, ha nem hinnénk ebben, akkor egyszerűen nem lennénk itt, hogy nap mint nap vállaljuk az osztályon végzett munkával járó terheket és kihívásokat.

Az elmúlt időszakban a médiában több alkalommal jelent meg osztályunkat rossz színben feltüntető, érzésünk szerint szándékosan romboló hatásúnak szánt negatív tartalmú közlemény. Ezek a közlemények amellett, hogy igyekeznek saját érdekeiknek megfelelően magyarázni osztályunk helyzetét, illetve a beállt változásokat, sokszor tartalmaztak a belső levelezésből származó részleteket is, hogy aztán a szövegkörnyezetből kiragadva, a saját érdekeik szerint használják fel azokat.

Mindazok, akik ma a Honvéd Sürgősségi csapatát alkotják – szakorvosok, ápolók, rezidensek, betegszállítók, mentőtisztek, ügykezelők, raktárosok, adminisztrátorok és segédápolók egyaránt – elkötelezettek abban és erőn felül, minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy ez a hely még több, még jobb legyen. Kitartó, csendes munkájuknak már most kézzelfogható, érzékelhető eredményei vannak.

A sürgősségi ellátás egyik legfontosabb alapja a bizalom. Természetesen mindenkinek, mindenről lehet véleménye és megpróbálhatja a közvéleményt a saját érdekei mentén negatívan befolyásolni. Azonban van egy határ, melyet ha a véleményformáló átlép, akkor az nem csak Velünk szemben etikátlan, hanem ezt a bizalmat ássa alá ….

Nem említik azokat, akik csak annyit mondanak Nekünk: Köszönöm! Hiszen a sikereinknek, a hálával felénk forduló betegeknek és hozzátartozóknak nincs hírértéke. Ehelyett az egyoldalú, negatív tartalmú közleményeket hiteles tájékoztatásként próbálják beállítani.

A legtöbben jogtalannak, felháborítónak és méltatlannak érezzük ezeket a kampányszerűen megjelenő, az osztály lejáratását célzó, semmilyen eszköztől vissza nem riadó közleményeket. Egészen egyszerűen azért, mert számunkra az értelmes, eredményes, csendes munka, a szakmai fejlődés, a betegekkel való törődés ad célt és örömet.

A legtöbben úgy gondoljuk, hogy jobb lenne minden formában távol maradni ezektől a közleményektől. Mi, az osztály dolgozói azt szeretnénk, hogy a napi önös érdekű csatározásoktól függetlenül azt tehessük, amiről a hivatásunk szól, és amiért itt vagyunk – ez pedig nem más, mint a magas szakmai színvonalon megvalósuló, előítéletektől mentes, a betegek biztonságát és elégedettségét maximálisan szem előtt tartó betegellátás.

Azért, hogy ez maradéktalanul megvalósulhasson, kérünk mindenkit, tartsa tiszteletben az osztály és a betegek érdekében tett erőfeszítéseinket.”

Csak köszönet jár

Ehhez nem sok hozzátenni való van. Talán annyi igen, hogy ne nyugodjon bele egyetlen kórház sem, ha a másikat igazságtalanul bántják, mert Miskolcon vagy Győrött, Debrecenben vagy Szombathelyen, Pécsett és Vácott ugyanaz a gond, ugyanúgy élik meg a sikert és a kudarcot. A világ legszebb hivatása az egészségügyi dolgozóké. Tényleg nagyon nehéz körülmények között dolgoznak és mégis a legtöbben kitartanak, védik, a hídfőállást, nem engedik áttörni a depressziót, mert jaj, nekünk, betegeknek, ha egyszer meggondolják magukat! Mert ez a téma nem kampányügy, a bőrünkről van szó, és azok bőréről, akik értünk viszik vásárra a sajátjukat.



Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ