RSS Feed

A bizalomról

Regös István - 2019. 01. 31. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A bizalomról

Mintha valaki vagy valakik tervszerűen rombolnák a Honvédkórház hírnevét. Szinte mindennapra jut egy-két rossz hír a kórházról. Néha már úgy tűnik, valaki vagy valakik azt akarják, hogy minél nagyobb legyen a Honvédkórház elleni felzúdulás. Olykor már úgy tűnik, mintha nem is lenne több kórház az országban, vagy ha mégis, akkor azokban minden nagyszerűen működik, gondtalan az életük.

De Budapesten, a Pap Károly úti Honvédkórházban minden bukdácsol. Nővérek, asszisztensek, orvosok a napi hírek szerint tömegesen mondanak fel, és drámáktól hangos a sürgősségi osztály is. Mindeközben a média mintha azt éreztetné, hogy csak a Honvédkórházban vannak gondok és nem pedig a teljes egészségügyben.

Tervszerű rombolás

Mielőtt belebonyolódnék a Honvédkórház ügyeibe, bevallom, személyesen is többszörösen elfogult vagyok ezzel az intézettel. Családtagom, barátaim, nővérek, asszisztensek, orvosok dolgoznak ott, és betegként is megfordultam már az intézetben. Évtizedek óta nyomon követem az ott dolgozók munkáját, sokszor láttam kimerült arcukat, amikor átdolgozott, átvirrasztott éjszakák után indultak haza. Láttam, mennyire szenvedtek ők maguk is, amikor például elvesztettek egy beteget.


Kerüljön minden a helyére!

Szóval, ácsi! Kollégák, gondolkozzatok már egy kicsit! Miért éppen a Honvédkórház az az egészségügyi intézmény, amit ütni-verni kell? Egy épület mindent kibír, de a benne dolgozók már nem. Szegény Honvédkórház, már az építésekor sem volt könnyű helyzetben. Legalább húsz évig vajúdott, mire megszülte az új épületszárny mai együttesét. Körbevonta a százéves épületeket, a pavilonrendszert és az ország legjobb kórháza lett. Csakhogy 1986-ban Magyarországon egészen más volt a helyzet. Az egészségügyi politika joggal táplált nagy reményeket. Végül is felépült és működni kezdett az ország legkiválóbb szakgárdáját felvonultató és legmodernebb egészségügyi intézménye, amelynek a Varsói Szerződés tagjaiként biztosítanunk kellett a katonakórház jellegét. Ma már a Honvédkórház NATO-kórház és emiatt kötelező előírásoknak kell megfelelnie. Annak eldöntése, hogy kell-e ekkora egészségügyi intézmény a hadseregnek, vagy inkább legyen a NATO igényeit is kielégíteni képes civil kórház, nem az én kompetenciám. Azt viszont tudom, hogy amióta kiterjesztették a Honvédkórház betegellátási illetékességi körét, egyre feszültebb a helyzet és szinte elvégezhetetlen mennyiségű munka zúdul az ott dolgozókra, akik emiatt úgy érzik, hogy szinte lehetetlen magas színvonalú munkát végezni. 


És a problémák jöttek

Kínos leírni, de várható volt, hogy előbb-utóbb súlyos gondok jelentkeznek a Honvédkórházban. A problémák a sürgősségi osztályon kezdődtek, ahol meghalt egy beteg, miközben másik százat is meg kellett menteni, és a betegellátásért folytatott küzdelemben sajnos olykor alulmaradtak az orvosok. Bebizonyosodott, hogy valóban kevés az orvos, az ápoló, az asszisztens. És jött a hír: kilépett a nagy tudású vezető ápoló, és felmondott a sürgősségi centrum nagyhírű főnöke. A média máig hangos, a kórház csendben van, nem képes riposztozni, a bulvár pedig éhes a hírekre. A sokadik rossz hír után már olykor minősíthetetlen jelzőket is megengednek maguknak az ország egyik legjobb kórházával kapcsolatban. Ma már tudjuk, hogy a gyógyuláshoz, a gyógyításhoz nem csupán jó orvosok, felkészült ápolók, asszisztensek, kiváló műszerek, jó körülmények kellenek, hanem bizalom is. Döntő lehet, ha a beteg őszintén bízik az orvosában, és nem csak reméli, de hisz is abban, hogy ahová segítségért fordul, ott azt meg is kapja. Az orvos a legjobb tudását adja, és az ápolók sem agyonhajszolt páriák. A műszerek működnek, a koszt kielégítő, tisztaság van, nem kell félni a kórházi fertőzésektől. Körülbelül ezek kellenek a gyógyuláshoz. És mi, újságírók, gondolkodjunk, mielőtt bármelyik kórházat gyalázzuk! Ez nem jelenti persze azt, hogy ne írjuk meg akár a rossz tapasztalatainkat is, de ne azért tegyük, hogy leromboljuk a kórházakba, a gyógyító munkába vetett maradék hitet. Az újságok, a média, a tévériportok tartsák magukra nézve is kötelezőnek az orvosi eskü egyik mondatát: „Ne árts!”



Fotó: Németh András Péter
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ