RSS Feed

A szomorúságról

Regös István - 2019. 01. 09. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A szomorúságról

Van, aki azt számolta karácsonykor, hány ajándékot kapott vagy hány fogásos volt a vacsora. Egy átlag magyar család valamiképpen meg tudta ajándékozni egymást és a halászlé mellett talán jutott a tányérra töltött káposzta és remélhetőleg diós, mákos bejgli is. De sokan azt számolták, hogy a szentestét követő reggelig hányan fagytak meg az utcán vagy hűltek ki fűtetlen lakásokban.

2018-ban nem nagy esemény, ha a szegények szép csendben, illedelmesen, zokszó nélkül megfagynak. Egyre többször hallom, nem vehetem magamra a világ baját, nem az én dolgom ezeket a gondokat megoldani. Én tisztességes, adófizető polgár vagyok, oldja meg ezeket a problémákat az állam. De az államnak túl sok más dolga van. És minden évben fagynak meg emberek, ez mindig is volt, és ha az állam hagyja, lesz is. Elég szomorú!

Koldusok a kereszteződésben

A közömbösség abból fakad, hogy a szem hozzászokik az utcai koldusok tömegéhez, hogy minden kereszteződésben koszos műanyag poharakat tartanak az emberek orra elé. Megszokjuk. És azt mondjuk, tényleg nem osztogathatjuk szét száz forintonként az általunk is oly’ nehezen megkeresett pénzt. A megszokás iszonyúan nagy úr és az ember képes a megszokhatatlant is megszokni vagy legalábbis benne élni. Ha nem így lenne, nem így lett volna, akkor szinte senki nem élhette volna túl a Gulágokat, a Recskeket vagy a náci haláltáborokat. Ami ellen tűzzel-vassal fel kell venni a harcot, az a megszokás. Nem lehet természetes, nem lehet belenyugodva elfogadni a szörnyűséget, például a következő hírt. A Bors című lapban olvastam, hogy „alvó emberekre gyújtotta rá a lakhelyüket egy férfi Kaposvár külterületén. Az elkövető három, hajléktalanok által nejlonból és fadarabokból álló viskót gyújtott fel. Az égő építmények közvetlen közelében élők észrevették a lángokat és felébresztették a bent alvó férfit és nőt, akik így még időben kimenekültek és eloltották a lángokat. A harminchét éves B. Lajost elfogták, elismerte tettét, amit azzal indokolt, hogy ittas volt és elege lett mindenkiből.


B. Lajos nem szörnyeteg

Szóval, ennyi! B. Lajosnak elege lett mindenkiből és mindenből. Nem azoknak a házát gyújtotta fel, akik miatt csak részegen tudta elviselni a világot, hanem a legvédtelenebb szerencsétlenekre, akik városok környéki parkokban, kiserdőkben eszkábált kalyibákban vergődtek. Szóval, a borzalom eszkalálódik. Tessék utánam mondani: Milyen sors vár azokra a hajléktalanokra, akik a maguk építette viskókban tengődnek, ha felgyújtják búvóhelyeiket kétszeres hajléktalanná válva? Miért tűri ezt a világ? Ráadásul még itt a tél, s könnyen felelhetjük azt, sok hajléktalan problémáját tél tábornok oldja meg, méghozzá úgy, hogy addig hűti, fagyasztja a szerencsétleneket, míg hóemberré válva csendben, örökre elalszanak.


Béla bácsi esete a karácsonnyal

Egy lakótelep szélén éldegélt Béla bácsi. A sorházak előtti padokon üldögélt nyaranta, egész jól ment a sora. A tíz, egymáshoz nőtt tízemeletes házban legalább nyolcszáz ember lakott. Mindig akadt közülük néhány, akik valamilyen kosztot vittek Béla bácsinak. Nem mondom, hogy operabálra volt öltözve, de rendezett külseje nem riasztotta az ott lakókat. Mint fentebb írtam, a megszokás nagy úr és Béla bácsit megszokták. Aztán jött az új rendelet, hogy életvitelszerűen senki sem lakhat az utcán. Béla bácsi azt játszotta, hogy egyik padról átült a másikra, a normális emberek mozgását imitálta. A rendőrök látták, hogy Béla bácsi igyekszik úgy rejtőzködni, hogy közben mindig a helyszínen maradt, általában békén hagyták. Aztán jött a tél. Karácsony estén többen is vittek dobozban kóstolót, termoszban teát és műanyag flakonban bort. Béla bácsira rászakadt a gazdagság és az egyik padon evett, ivott, észre sem vette a röpködő mínuszokat. Kicsit összehúzta magán a kabátját, már jó előre újságpapírral kibélelte az ingét és csendben énekelgetett, s ahogy a boros palackból fogyott a bor, úgy lett egyre álmosabb. Közben a hó is megeredt, Béla bácsi gondosan összerámolta a maradékot, mondván, jó lesz reggelre. Megtörölgette, hogy ne legyen zsíros a fa, kis batyujára rátette a fejét. És álmodott egy szobáról, ahol ropog a tűz a kályhában és valaki magához öleli, miközben boldog karácsonyt kíván. Reggel a közös képviselő találta meg Béla bácsit a húszcentis hó alatt. Az éjszaka hullott pelyhek betakarták, még szemfedőt is tettek az arcára. Zavarában a közös képviselő egy pokróccal letakarta Béla bácsit, a tíz ház és az ország halottját. 


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ