RSS Feed

A fájdalomról

Regös István - 2018. 12. 28. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A fájdalomról

Akinek már volt arcüreggyulladása, akinek már a szájsebész behatolt az arckoponyájába, aki már látta, hogyan villan a szike, annak nem kell magyarázni, mit jelent az a fájdalom, ami olykor talán nem is fizikai, hanem inkább idegi eredetű. Aki még nem találkozott ilyen problémákkal, annak úgyis hiába mesélünk saját fájdalmainkról.

Gondolom, kitalálták, ahhoz a többséghez tartozom, aki már megtapasztalta ezeket a fizikai és idegi fájdalmakat, ezért hozakodok most elő ezzel a témával. A fájdalom hasonlít azokhoz az érzelmekhez, amiket nem lehet megmagyarázni. Csak körülírni tudjuk, vagy még inkább blablázni róla, miért szeretünk valamit vagy valakit. Mert van-e magyarázat arra, hogy szinte villámcsapásként már az első találkozáskor életfogytig tartó kapcsolatok alakulhatnak ki? Hogy miért történik mindez? Higgyék el, a legpontosabb válasz, amit a nők oly előszeretettel alkalmaznak más esetekre is: csak! Azt sem tudjuk megmondani, csak blablázni róla, miért szeretjük jobban, mondjuk, a levendulaillatot a rózsaillatnál. Innen ered az ismert mondás: A szerelmet és az illatot nem lehet magyarázni.


A felejtés gyönyöre

Ennek a magyarázhatatlan szubsztanciának sok előnye is van. Talán a legnehezebb leírni a szenvedést és a fájdalmat. Amikor történik velünk, akkor úgy érezzük, megáll az idő és sohasem lesz vége a kínnak. Amikor benne vagyunk a fájdalom állapotában, nem gondolkodunk a szavakon, egyszerűen életbe lépnek a reflexeink. Uralkodunk magunkon, átvészeljük, amennyire csak tudjuk, és a fájdalom enyhülésekor megkönnyebbülünk. Igazán kevés szó van a fájdalomra, de egyik sem fedi teljesen a valóságot. Már csak azért is jó ez, mert segít a felejtésben. Gondolják csak el! Milyen nehezen tudjuk felidézni életünk fájdalmas időszakait! És ez nagyon jó! Mert ha nem tudnánk elfelejteni, ami rossz volt, élhetetlenné válna az élet. De az ellenkező oldal is igaz, ami nagyon jó és nagyon szép volt, de elmúlt, hiába próbáljuk pontosan visszahozni, csak nehezen sikerül. A legkiválóbb írók is megküzdenek ezzel, a jó vagy rossz eseményeket le tudják írni, de hogy mi történik az ember lelkében ilyenkor, ahhoz már Tolsztojok, Shakespeare-ek, Thomas Mannok kellenek.


Ne félj a félelemtől!

A minap arra ébredtem, hogy alig bírom kinyitni a szemem, úgy bedagadt az arcom. És nem a fájdalmat éreztem először, hanem a beindult fantáziám termékét, a félelmet. Mi lesz velem, milyen orvoshoz forduljak és egyáltalán, vajon minden fájni fog? Reggel a családi gondviselés már meg is szervezte a vizsgálatokat, de nem a vizsgálatoktól féltem, hanem attól, hogy a fájdalom hosszú ideig megmarad. Amikor beültem a fogorvosi székbe, a szájsebész tapintatosan, de kellő határozottsággal döntött, fel kell tárni azt a gócot, ami a gyulladást okozza, méghozzá sürgősen. Furcsa állapotba kerül ilyenkor az ember, valahogy úgy érzi, nem ura a testének, nem ura a saját döntéseinek. Egy lebegő állapot keletkezik, és ha szerencsés, ott vannak mellette a szerettei, és közvetlen közelben az orvosi segítség. Igen, megadtam magam, épphogy csak a kezeimet nem emeltem magasba. Onnantól kezdve az orvos lett a vezénylő tábornok. Szisszent az injekciós tű, csillant a lámpa fénye a szikén, és én már csak azt vártam, mikor lesz vége mindennek. Annak örültem, hogy olyan szerencsém van, ami talán keveseknek, egy nagy tudású, tehetséges ember kezébe kerültem. A fájdalom pedig fokozatosan eltűnt, és már csak olyan fajta emlék maradt, amit most megpróbálok leírni.

 

Ha legyőzöd, erősebb leszel!

Természetesen ez a félelem, amiről most eszmét futtatok, a sok-sok félelem közül csupán egy. Mert amíg a gyermekkortól eljutunk a felnőttkorig, életünk végéig mindig akad elegendő ok, hogy kicsit vagy nagyon féljünk. Ahogy egyre több a tapasztalatunk, úgy lesz ez a félelem is egyre elviselhetőbb, szinte megszeretjük, annyira hozzánk nőtt már. Mindig kell valami ok, amikor ez az érzés fellángol, már csak azért is jó, mert amikor abbamarad, boldogabb lesz az élet. Gyakran álmodunk olyat, amit ébren ki sem bírnánk. Félelmet álmodni rosszabb, mint ébren megélni. Mivel ez a kis malőr most engem ért, eszembe jutott, hogy ha írok a félelemről, talán könnyebben múlik el az ereje. 


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ