RSS Feed

Édenkertben fokossal

Csontos Tibor - 2018. 11. 27. 8:00:42 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Édenkertben fokossal

Ezzel a címmel hozta tető alá újabb riportkönyvét Varga Attila, aki ugyanúgy kéjeleg a riportokban, mint Csáth Géza egyik novellájának hőse. Tobzódik a legelőkelőbbnek és legmunkásabbnak tartott újságírói műfajban, a riportban, amely mintha már halódna, s melynek eutanáziáját mintha az online újságírás is sürgetné. Csak hát Varga Attila kitartó ember, huszonöt éves hírlapírói múltja a bizonyság arra, hogy elkötelezett életben tartója a riportnak, melynek művelőjeként a valóság fullajtárja is lett. S melynek köszönhetően keresztül-kasul bejárta ezt az országot,amit ismer már, mint a tenyerét.

Az itt összegyűjtött riportjaiból korképet és kórképet kapunk az elmúlt hét év Magyarországáról. Hét év hordaléka bányabezárásról (Aknamenet), a lassan ipartörténelemmé váló cipőiparról (Ki marad a kaptafánál?), a magyar konzervgyártásról (Brazil pacal), szigorúan ellenőrzött vonatokról és pályaudvarokról (Őrhely Kis-Burmánál, Húzzák a vasat) a nem balatoni balatoni halakról (Meghekkelték a Balatont), a hungarikumnak számító védőnői védtelenségekről (Furcsa görcsök) egy tizenhárom hónapos kislány éhaláláról (Dömper), a cseresznyemagról, amit ha átköpnek egy magyar település egyik házának kerítésén, az már a szomszéd országban sarjad ki (Mozgó határkövek), egy nem létező szakmáról, a gyermektraumatológiáról (Óvóhely)  – hogy csupán találomra kihúzzunk néhányat csak úgy a fülénél fogva e riportok cilinderéből. 

Országbeszámolót kapunk a közelmúltunkról e szikár, díszítményektől mentes riportokból, melyekbe Varga Attila belegyömöszölte közelmúltunk történelmét. A kíváncsiság mestereként sorakoztatja riportkeretbe illesztett pillanatfelvételeit mindarról, ami körülvesz bennünket, ahol, és ahogyan élünk. Egyszerre felfedezőként és krónikásként. Napilapos újságíróként nem kevés alkalma van arra, hogy különleges helyzetekbe csöppenjen, különleges emberekkel találkozzon, mindez e kötet írásaiban is bőséggel kamatozik,Varga Attila narratív, legtöbbször egyetlen hírből született riportjai nem szellemi diéták menükártyái. Olykor cseppet derűs jelentések ezek mindenféle állapotainkról. 

Az Édenkertben fokossal riportjaiban szembetűnő, milyen nagy empátiával rögzít emberi sorsokat, életpályákat, élettörténeteket, életsebeket. Riportjai több hőséről, megszólalójáról, a tiszteletükről is árulkodó beszédes miniatűr portrékat is kapunk, s a portrék mögötti sorsok összefüggéseit igyekszik megkeresni a történettel. Miként kiderül ez az újfehértói Csukrán Mihályról készített szinte archaikus torzóból is. Ő az, aki „átfutott” a huszonöt kilométernyire lévő Nyíregyházára, hogy a megyei lapnak meséljen a legújabb eredményeiről, és ő az, aki azzal állított fel Guinnes-rekordot, hogy hátrafelé ugrókötelezve lefutotta a maratoni távot. Jellemzően „vargás” sztori. Figyelemcsiholásként: több ilyen is van a fokosos édenkertben. Mely kötetről mondhatnánk, hogy az életműdarabkák újabb összeszerkesztésének vagyunk szemtanúi, olvasói, amely életműdarabka-kötet a riport műfajának igazi ünnepe is. Jutalomlubickolás az olvasónak, aki ta kötettel való ismerkedés közben talán el sem hiszi, hogy a riport eposzi jelzője a szakmában, hogy ez a „megszenvedett műfaj”. Vagy csupán a szerző ügyesen leplezi, hogy valamennyit megszenvedte a felkészüléssel, a tényrögzítéssel, az anyaggyűjtéssel, a megformázással?

Tudom, hogy Varga Attilának egyik riporteridolja a Magyar Nemzet hajdanvolt Ruffy Pétere, akit sokáig az utolsó magyar hírlapíróként emlegettek.Varga Attila eltanulta a riporter Ruffy Péter három T-jét: Türelem, Tisztelet, Tapintat. Miként jellemző rá a témaérzékenység, az emberszeretet, az emberismeret és az írás iránti alázat. A legegyszerűbb foglalkozású beszélgetőpartnert is megillető tisztelet, az érzékletesen részletező környezetleírások, az arány- és igazságérzet, s még lehetne sorolni a summázatát Varga Attila riportjainak. Melyek cáfolják, amit Kosztolányi Dezső írt egykoron: „ A szépirodalom a lélek dolga, az újságírás a megélhetésé”. Számára az újságírás, a riportírás a lélek dolga is.

A kötetben is megtalálható Hat termőrügy egy tőkén című riportja kimondatlanul ugyan, de arról is szól, hogy mily hasonlóságok vannak a borászat és az újságírás között. E riportból megismerjük homolyai orákulumként emlegetett borász portréját is. Megtudjuk, hogy a borász minden pincéjében ott a felirat: A jó bor nem tűri a hazugságot. Azt már mi tesszük hozzá: a jó riport sem. És Varga Attila jó riportokat ír. 

 


Fotó: -a-
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ