RSS Feed

Boros gyógyul

blikk, mix - 2018. 11. 25. 8:38:18 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Boros gyógyul

Boros Lajost (71) sok mindenre rádöbbentette randevúja a halállal. A szívműtéte után öt hétig kómában fekvő rádiós megosztotta a Vasárnapi Blikk-kel tapasztalatait, terveit, de az átélt gyötrelmekről, lelki változásáról is vallott. Bochkor ugyan nem látogatta meg, de telefonon még szerelmi bánatát is elmondta egykori rádiós társának.

 Mi a legnehezebb abban a helyzetben, amibe került?

Boros Lajos: A gyógyszerek mellékhatása, amikor Tompikává bambulok vagy hogy a belakható birodalmam egy éjjeliszekrénnyé válik, hogy a korábbi valóság halványuló vízió, és ha nem vigyázok, evő-alvó robottá válok. Nehéz empatikusnak maradni a harmadik napja ügyeletben dolgozó ápolónővel. Legnehezebb, amikor a hazamenetel lehetősége ott lebeg a horizonton, és mindenféle gyulladás hetekkel kitolhatja a vágyott dátumot.

Kinek a leghálásabb?

Boros: Az orvosaimnak, amiért egyáltalán élek: Merkely Béla a katéterezés Paganinije és a pacemaker-beültetés varázslója. A beteg egy szót sem ért a leletekből, de Maurovits Horváth Pál sokszor fordította magyarra a zárójelentésem. Hartyánszky István, a varázskezű sebész akkor nyúlt a billentyűimhez, amikor csak testben voltam jelen, Apor Astrid annyira profi ultrahangos, hogy füllel vizsgálva bemondta a tévedhetetlen diagnózist. Sokáig sorolhatnám, kiket illet köszönet.

Számít ilyenkor a család, a barátok jelenléte?

Boros: Attól a pillanattól, hogy öt hét kóma után magamhoz tértem, ők voltak a húzóerők. Valinak, a feleségemnek, fiaimnak, Daninak, Dávidnak, Dénesnek, a tágabb családnak, a barátaimnak örökké hálás leszek.

Szövődött barátság a kórházban?

Boros: Igazi bajtársiasságot tapasztaltam. A kórteremben szívbillentyűműtöttek feküdtek különböző stádiumokban, fejük felett az elmúlás lebegő fenyegetettségével. Ez az első pillanattól szolidaritást szült, segítettük egymást, ahogy tudtuk. Négy kórházat megjárva gyűjtöttem tapasztalatot. A rehabon már klubszoba is üzemel, ahol a „billentyűsök” nagyon egymásra találtak. Ha éjjel arra ébredtem, hogy nincs álom a szememben, csak a sarki kórterembe sasszéztam, kaptam egy stokit, és máris elfeledtem minden bajomat.

Hogyan viselte a kórházi létet becsövezve?

Boros: Akkor aludtam, öt héten át Kóma koma elszakította a valóság filmjét. Nem emlékszem, milyen volt csövekkel a torkomban, de hallottam a hírét. Elnézést kérek mindazoktól, akiknek a saját gondján-baján kívül én is kellemetlenséget okoztam baleseteimmel, lázálmaimmal, amikor öntudatlanul atrocitáltam mindenkit. Amikor visszatértem, már nem volt bennem cső, a műtét helye begyógyult, hamarosan beszélni is sikerült. Újra kellett tanulnom a járást, ami nagy élmény volt, a helyi Bumeráng-rajongó technikai csapat összedobott nekem egy turbókerekes járókeretet. A betegszállító Attilával azzal csapattuk a rodeót.

Elégedett volt az ellátással?

Boros: Háromszor is volt sült tök, a repetáért még anyagi kockázatot is vállaltam volna. A helyi szakács kiválóan főzött, ha a leves időben érkezett a tonhalas pennével meg a diabetikus csokitortával, akkor csapást mértem a fogyásra. Bármikor érkezhetett látogató, és senki sem üvöltötte le a fejüket, ha nem mentek haza tíz perc után.

Adott ihletet a kórházi kaland?

Boros: Amikor elmeséltem még a kóma előtti élményeimet Litkai Gergőnek és Németh Balázsnak, a Dumaszínház főnökeinek, a sztori olyan szinten tűnt viccesnek, hogy nekiláttunk tervezgetni. Az operációm előtt, a kórházban pötyögtem a viccesnek szánt történetemet, miközben a másik kezemből vért vettek. Nem adtam fel, akkor sem, amikor Kinga, a gyógytornász jelent meg az ajtóban, és azt mondta, már nem használhatom a kerekes járókeretet, menjek egyedül, felnőtt vagyok. Nem volt egyszerű az alkotás…

Mit tervez még?

Boros: A standup mellett továbbra is fontos a BorosMegaVoga podcast, vagyis az előre felvett műsorú rádiónk. A műtétem utáni eltűnés ennek köszönhetően fel sem tűnt, hallgatóink hűségesek. Tulajdonképpen baráti társaság vagyunk, a visszajelzések alapján alakítjuk a műsort. Aki küld egy e-mailt, kapja az ízelítőt, és velünk még alkudhatnak is az előfizetési díjból. Ha valami érdekes rádióműsorra vagy tévés vetélkedőre felkérnek, megyek szívesen.

Mit tanácsol a hasonló műtét előtt állóknak?

Boros: Gondolják végig az életüket, és ha lehet, még a műtét előtt tegyenek mindent rendbe! Tekintsék az orvost partnernek, és akarjanak meggyógyulni. Ne felejtsenek el még a kilátástalan helyzetben sem nevetni, mert a humor fájdalmat csillapít és barátságokat teremt. Az utókezelést is járják körül alaposan, ne szégyenkezzenek, keressék a pszichológust. Az enyém egy nagyon szép és kedves hölgy volt.

Mi volt a legidegesítőbb kérdés a kényszerpihenő után?

Boros: „Jól néz ki, Bochkor úr! Na és Boros úr hogy van?” Ilyenkor jó hangosan elmagyaráztam, hogy én vagyok Boros, Bochkor pedig a tévés.

Apropó! Bochkor Gábor érdeklődött a hogyléte felől?

Boros: Többször is felhívott, jó párszor rádióadásba is kapcsolt. A visszajelzések szerint nagyon jó voltam. Legutóbb akkor csörgött rám „magánbeszélgetésben”, amikor éppen a párjával történt szakítás fájdalmát osztotta meg velem. Kicsit kifaggattam, érdekelt, hogy mennyire osztotta meg ismerőseit a helyzet. Megosztotta. Személyesen nem látogatott meg a kórházban, de ezt nem is vártam el tőle.

Mi a rajongók első mondata, ha meglátják?

Boros: „Jaj, remekül néz ki! Gyors javulást kívánok! Tartsa meg a Jóisten erőben, egészségben! Akinek a halálhírét keltik, az örökké él!”

Fotó: -a-
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ