RSS Feed

Volt egyszer egy iskola

Regös István - 2018. 09. 25. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Volt egyszer egy iskola

Pontosan hatvanöt éve nyitotta meg kapuit Esztergomban a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola. A híre hamar bejárta nemcsak Magyarországot, hanem egész Európát is. Ez egy olyan iskola volt, amelyben a fiúkból férfiakat neveltek és megalapozták katonai pályafutásukat. Az iskola alapításának hatvanötödik évfordulójára mintegy másfél száz egykori növendék gyűlt össze.

Szép jelenet volt, ahogyan az egykori diákok, a már megőszült, idős urak összeölelkeztek. Fennállása alatt az iskolában 1266 növendék fordult meg, akik közül huszonöten lettek tábornokok, hatvanöten ezredesek. És hogy fokozzuk a dicsőséget, több vezérkari főnök is kikerült a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskolából. Az elmúlt hétvégén megtartott évfordulós ünnepségen megható pillanatok követték egymást. Ott hangzott el az itt következő beszéd: 


„Minden elmúlik, kapuk csukódnak és nyílnak, és mi még mindig itt vagyunk. És ahogy teltek, múltak az évek, úgy vesztek, fogytak a remények, hogy még egyszer visszataláljunk ahhoz a gyermeki örömhöz, amit az Alma Materünktől kaptunk. Akkor még talán nem is tudtuk, mit jelent számunkra egész életünkben, hogy mi, rákóczisták vagyunk. Azóta tudjuk, nemcsak osztálytársak, nemcsak növendéktársak, hanem szinte testvérek is voltunk.

Szinte hihetetlen hat és fél évtized távlatából, hogy mi is voltunk gyerekek és alig vártuk a végbizonyítványt, hogy mindannyian valakik legyünk, ki katona, ki civil. A pálya síkos volt, ki elcsúszott, ki megmaradt. Minden akartunk lenni, de azok lettünk, akik vagyunk.

Ha jelentést kéne beadni, túl sok lenne a hiányzó. Ők már egy másik csatatéren vívják harcaikat, de mi még mindig itt vagyunk. Ahányszor a múltra gondolunk, összerándul a gyomrunk, hevesebben dobog a szívünk, és olykor, szégyenszemre, bepárásodik a szemünk. Velünk és nem nélkülünk minden megváltozott hatvanöt év távlatából nézve, kész csoda, hogy még mindig itt vagyunk. És mert nem feledünk, és mert a korral nem romlott meg az agyunk, részesei lettünk egy új világnak és bármilyen nehéz, nemcsak itt vagyunk, hanem remélem, még sokáig maradunk.

Ez a szombat bizonyítja azt az erős kötődést, az ifjúsághoz való ragaszkodást, a visszatekintést és emlékezésre késztet. Az emlékek pedig, hála istennek, egyre szebbek, ahogy az évek telnek. Sokszor volt szerencsénk, de köztük ért minket egy csoda, egy felejthetetlen iskola. És álmainkban gyakran felbukkan a kilométeres hálókörlet Mátyásföldön, ahol egy század aludt együtt, csupa gyerek, akik szép jövőről álmodtak. A hűvösvölgyi alakulótér, a lovarda, a kis uszodánk, mind a miénk volt. Szinte halljuk tanáraink, elöljáróink, parancsnokaink hangját, akik már az égből vezényelnek minket. De mi még mindig itt vagyunk.

Sok mindenre úgy emlékszünk, ahogyan akarunk, és így, miként a mai szombaton, a képeket összerakjuk, és még mindig itt vagyunk. Minden egyes találkozó fontosabb, mert ki tudja, még hányszor leszünk együtt itt, hogy elmondhassuk, a világ nélkülünk is forog. De kedves fiúk, ne feledjük, még mindig itt vagyunk!”

E sorok írója részt vett a megemlékezésen és csak drukkolni tud: „Hajrá fiúk, maradjatok!”

Hárai Tibor, a rákóczisták klubjának lelke

Regös István beszédet mond



Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ