RSS Feed

Mégis, kinek a sorsa?

Regös István - 2018. 09. 20. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Mégis, kinek a sorsa?

Nekem már a Sorstalanság című regény éppen a címe miatt nem lett a kedvencem. Mert szerintem nincsen olyan az élőlények világában, hogy egyiknek, egyeseknek, különösen az embereknek ne legyen valamilyen sorsa, jó vagy rossz, rövid vagy hosszú. Innen egyenesen vezet az út ahhoz, hogy kijelentsem, a sors sem eleve elrendeltetett, nincs mindenkinek minden előre megírva, de az tény, hogy mindenkinek van valamiféle sorsa.

Miért lenne a zsidóságnak az a sorsa, hogy lágerekben, gázkamrákban kell meghalniuk? Miért? Ahogy mondták, mindenről a zsidók tehetnek. Amikor pedig a rabbi rákérdezett, mindenki bambán bámult és fogalma sem volt arról, mit mondjon. Túlságosan fontos ez a kérdés ahhoz, hogy el lehessen viccelni. Úgy gondolom, megér egy misét az az évek óta folyó vita, amely zsidók, kormánypártiak, ellenzékiek között zajlik arról, kinek kell még egy, úgynevezett Sorsok Háza? Mindenesetre, akivel csak beszéltem, legyen bármilyen felekezetű, még a gondolatát is elutasította annak, hogy egy újabb házra tegyék ki a hatágú csillagot, csakhogy a leszármazottakat a sorsukra emlékeztessék.


A szívedben, lelkedben emlékezz!

A világon Izraelben van a legnagyobb emlékhely, a Jad Vasem, több millió megölt, kínhalált halt zsidó vallású, sok-sok országból kikerült áldozat nevével. Ez az igazi emlékhely, ahol nem a sorsot okolják, hanem a sorsokat irányító hatalmakat. Nem a fellegekből magyarázzák, hogy mi történt, a ’30-as, ’40-es években, hanem a történelmi tapasztalatokból. Majdnem minden európai ország épített már az elmúlt évtizedekben a mártíroknak emlékhelyet, de sehol nem nevezik ezeket Sorsok Házának. Sokkal inkább emlékhelyek, ahol egy tisztességes embernek összeszorul a gyomra és könny szökik a szemébe. Most pedig újra dúl a háború, szándékosan nem nevezek meg senkit, aki részese ennek a harcnak, mert miért is tenném? Azt a házat, amely az egykori ferencvárosi pályaudvar helyére épült, úgy fogják hívni, Sorsok Háza és olyan lesz a tartalma, amilyent a hatalom akart. Mert a hatalom megkérdőjelezhetetlen, hiszen attól hatalom. Akkor is megvédi a zsidóságot, ha az köszöni szépen, de nem kér belőle, mert megtanulta, és - ez a tudás apáról fiúra szállt - még egyszer nem vonul lehajtott fejjel a vágóhídra, mint egykoron, amikor még nem volt tudása arról, hova gyalogol - és itt jogos a szó - mi lesz a végzete?


A zseni közbeszól

Karinthy Frigyes, akiről nyugodtan elmondhatjuk, nincs olyan fontos dolog a Földön, amiről ne lenne írása, valami ilyesmit írt a védelemről:

„A kis házinyúl mindjárt nagyon megtetszett, mikor a konyhában letették: buta, kedves kis feje, ijedt szemei és lágy, sima szőre. Azt a jellemző, gyöngéd, pártoló szeretetet érzem, amit nagyon jól ismernek kezdő szerelmesek, akiknek kicsi és macskaszerű nőkkel akadt dolguk. Nem akarok semmit tőled, te fehér, ijedt kis nyúl, csak meg akarom simogatni a fehér bundádat, hátrafelé és óvatosan, hogy jól essék neked, ölembe vennélek, és a kis fejedet simogatnám, hogy megnyugodj, és jól érezd magad, biztonságban, és elhidd, hogy nincs okod félni, nem kell tartanod semmitől, én vigyázok rád és megvédelek.

Ezt érzem, egészen melegen és önzetlenül, felolvadva ebben a védő, önzetlen, odaadó szeretetben, és a kis fehér nyúl után nyúlok, hogy megsimogassam. A kis nyúl azonban, ijedt kis dög, riadtan lelapul, és kifut a tenyerem alól, be a konyhaszekrény alá.

Te csacsi kis nyúl, mondom neki fejcsóválva, lám milyen kedves, ostoba ijedt kis nyúl vagy te, hát most azt hiszed, hogy bántani akarlak, megfogni, mohón megragadni, agyonütni, megenni, mert erősebb vagyok nálad. De értsd meg, hogy szó sincsen minderről, hát persze, hogy erősebb vagyok nálad és mindezt megtehetném, de hiszen éppen arról van szó, hogy nem akarom megtenni, nem érted? Sőt gyöngéd és kedves akarok lenni, meg akarlak simogatni, meg akarok feledkezni önmagamról, a magam jogairól, vágyairól, élvezeteiről, te miattad, akit meg akarok simogatni, hogy dobogó kis szíved megnyugodjon, és jól érezd magadat, egész finom, bájos, törékeny, félénk kis lényedet.

Ezt gondolom megindult lélekkel és egy piszkafával piszkálom a kis nyulat, hogy kijöjjön a konyhaszekrény alól, és én megsimogathassam. A kis nyúl előbb húzódozik a piszkafa elől, orrcimpái idegesen, rémülten táncolnak, aztán usgye, kiugrik, átfut a konyhán, bebújik egy sarokba.

Utána megyek, és óvatosan leguggolok melléje. Ejnye, mondom neki, hát milyen ostoba vagy. Nini, hiszen még sokkal jobban reszketsz és félsz, mint az imént. Persze, ez érthető a te elfogult és szűk kis értelmed szempontjából, mely azt súgja neked, hogy abban a makacsságban, amivel utánad jövök, csak a vérengző vadállatok mohósága rejlhetik, és amely nem tudja megérteni az erősebbnek fejlettebb erkölcsi érzését és altruizmusát. No, most már aztán tényleg meg kell, hogy fogjalak, meg kell, hogy simogassalak, azzal az érzéssel, amit most érzesz irányomban s mely vérszopó tigrisnek láttat engem, ezzel az érzéssel igazán nem hagyhatlak magadra. Be kell bizonyítsam neked, hogy mennyire tévedtél, hogy mennyire nem azért akarlak megfogni, hogy átharapjam a torkodat, hanem csak önzetlenül meg akarlak simogatni, kellemessé akarom tenni az életedet, és nem számítok se hálára, se ellenszolgáltatásra.

Óvatosan kinyújtom a kezem, s már a nyakán vannak ujjaim, mikor egy kétségbeesett ugrással kirántotta magát, fuldokolva nyifogott, és szétterpesztett lábakkal, lihegve, halálos félelemben bebújik a kályha alá.

Nyelek egyet, és érzem, hogy a vér a fejembe száll. No, igazán példátlan butasággal van dolgom. Most mit tegyek? Abbahagyjam? De akkor azt fogja hinni, hogy neki volt igaza, hogy tényleg meg akartam enni, vagy agyonverni, és most kifáradva, egyelőre lemondtam szándékomról.

A kályha elé fekszem, és benézek a kályha alá. Ott kucorog apróra összehúzódva, és fekete szemeiben kimondhatatlan félelem csillog, amint tekintete az enyémmel találkozik. Most már igazán megharagszom. Te szamár, mondom neki elkeseredve, hát nem hiszel semmiben, ami szép és kedves? Hát nem hiszel az önzetlenségben, a gyöngédségben, hát nem hiszel a szeretetben, mely nem számít hálára? Hát hogy bizonyítsam be neked, szerencsétlen, hogy milyen alantasan, milyen megvetésre méltóan gondolkozol? Persze a te buta és rossz kis fejedben csak aljas, durva és erkölcstelen képzetek nyüzsögnek, harapásról, verésről, az erősebb kajánságáról, amivel elpusztítja a gyöngéket... te, te undok kis féreg, hát nem akarod elhinni nekem, hogy van harmónia, van bensőséges, könnyes megindulás, mely a gyöngeség, szegénység, tehetetlenség láttán elfogja a lelket? A teremtésit annak a nehéz fejednek, csak azért is bebizonyítom neked, hogy van!

Most már hirtelen és mérgesen kapok utána, erőlködöm, kivörösödöm, a nyelvem kilóg, megbotlom, leesem, négykézláb futok utána, be az asztal alá, a dézsa mögé. Beverem a fejem az ajtófélfába, kiszakad a kabátom, a fogamat csikorgatom, és egyszer már meg is kapom a füleit, de ő lihegve, most már hangosan makogva kitépi magát, megharap, és a kamrában elbújik a hasábfák mögé.

Most ott van és nekem szét kellene szedni az egész halom fát, hogy megtaláljam. De szétszedem, szétszedem én, ha addig élek is, szétszedem, és megfogom és megragadom a füleit és felkapom a levegőbe, és megforgatom, és a falhoz vágom, és szétloccsantom a fejét, azt az ostoba, makacs, szamár fejét, amivel nem akarja megérteni, hogy csak meg akarom simogatni.”


Tiéd a múlt, a jelen és a jövő, ne add senkinek!

Az a baj, hogy egy Karinthy után nemcsak nem lehet, de nem is érdemes egy szót sem leírni arról a témáról, amit ő már feldolgozott. A nyúl története pedig önmagáért beszél, Karinthy nem írja le sorsként a nyúl végzetét, csupán újra és újra megtudjuk tőle, hogy alig-alig van határa az emberi gonoszságnak, erőszaknak. És lesz Sorsok Háza, a sorsoknak lesz sok-sok háza, de addig ne legyünk kis nyulak a kályha alatt! Vigyázzunk, ha már egyszer akaratunk ellenére is felépül egy újabb Sorsok Háza, nehogy a sorsunkról is ők döntsenek!


Fotó: Máté Krisztián
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ