RSS Feed

Kontraszt

Váczy András - 2018. 09. 10. 8:00:15 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Kontraszt

Akárhogyan nézzük, igazságmagva van az "ellentétek vonzzák egymást" (diversas diversa iuvant) mondásnak, akárki találta ki. Minden, amit ismétlődően hall, lát, érez az ember, monotonszerűen letompít, és mint légszomjas a levegőre, vágyik (egészen) másra, mi több, annak az egyformának ellentétjére. A kontrasztra...

Svájcban jártunk családostul a nyáron. Nem lehet ráfogni, hogy egyhangú: égig érő hegyek, vízesések, tavak, pezsgő nagyvárosok, a vidék lankáin és dombjain pedig minden csupa zöld… Zug kantonban laktunk, ráadásul benne a svájci természetben. Tűkanyaros, kacskaringós út vitt fel lakóhelyünkig, sima, mint a tükör, vasbeton védőkorlát a szakadékra néző sáv mellett, a kunkoroknál autónyi bemélyedés – ha a szűk sávban nem fér el két, szembejövő járgány, az egyik szépen visszamegy a bemélyedésbe, a másik meg mellette el.
Rend van. 
Nem falvak, hanem tanyák bújnak meg a dombok között, valamennyihez aszfaltozott út vezet felefelé, közelebb érve látni, mennyire rendben van a ház, a zöld legelőn a fű, mondjuk 10 centi, nem több, nem kevesebb, fűharapó tehenek, kecskék, birkák tudják, mennyit haraphatnak, és nincs ám mászkálás, a kerítés mellett a villanypásztor csupán dísz. Svájciak.

Úgy jött ki a lépés, hogy a lélekemelő nyugalmat felpiszkálva elkóricáljunk Délre, becsöppenve Olasz Svájcba, Ticino kantonba. Szó se róla, a mediterrán hangulat nemcsak a boltok tábláira, kocsmacégérekre, hanem a helyiek viselkedéskultúrájára is rányomja bélyegét. Némely erkélyeken mosott ruhát lengedez a szél, több viháncoló népség az utcákon, nagyobb hangerőre kapcsolt üzemmódban emeli az est fényét a teraszos kocsmaközönség. A dombok és lankák a zöld fű pedig svájci norma szerint dettó 10 centis. Na, jó, 12.

Idő nem szorított, átugrottunk a határon Itáliába, meg sem állva (megállni nem, de átmenni átmentünk a genovai autópályahídon, nem látszott rajta, hogy egy hónap múlva összeomlik – Isten ujja!) a csizma nyugati, Földközi-tengeri hónaljáig, a dallamos Cinque Terre-ig. Tengeröblöktől a meredeken felfelé ívelő hegyoldalakba „ragasztott” színes házaival az öt városka, lenyűgöző szépségével kész gyöngyszem turista-vadászó prospektusokhoz. Egyikből a másikra vagy hajóval vagy keringős szerpentineken lehet eljutni, mi autóval vágtunk neki a svájci hasonlóval tréningezett vezetési rutinban bizakodva. Az ám, de ezeken a tátongó mélység előtt nincs szalagkorlát, a meredező sziklafalon háló, merthogy le-lebucskázik néha egy-egy szikla, és mint a józsefvárosi mellékutcákban, tele kátyúval, repedésekkel, s aki nem venné észre, táblával figyelmeztetik: Strada deformata.
Hát az!
Rémületcsökkentő céllal, amint lehetett, lekanyarodtunk a családi megegyezés szerint becézett „halálösvény”-ről, és mászkáltunk, bambultunk. Itt is lakták a hegyormot, szigorúan múltidőben, anno valamikor… A fű nem zöld, nem 10 centis, fű nincs. Van gaz, tüskés kóró, elszáradt gyom tarka összevisszaságban; vannak fenn házak, inkább házromok, különféle összedőlési fázisban; vannak ösvények, szétmálló kőlépcsők, sehová sem vezetők. Látszik lentről egy valaha volt kapu fele, rozsdás lánc lóg róla le, egészen az útig. Zavaros vizű kis patak csordogál, elkorhadt, kontúrjaiban vízimalomra hajazó készség darabjait vonszolják sötétsárga habok… és sehol egy élő lélek.
Kihalt.

Arra kérdésre, miszerint a pedánson karbantartott házak, rétek, utak az önszabályozás rendszerét évszázadok alatt kialakító Svájcban miért „es ist in Ordnung”, és a legszebb olasz vidéken miért lett úrrá az enyészet, lehet választ keresni és találni. 
Én csak a kontrasztról írok. Ahhoz tartom magam. 
    

Fotó: Máté Krisztián
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ