RSS Feed

Nácik ébredése

Regös István - 2018. 09. 03. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Nácik ébredése

Heinz Fröhlich történetesen a Chemnitz nevű kelet-német város lakosa. Kilencven éves, de még egészen jó erőben van. Néhány napja szülővárosában, az említett Chemnitzben arra ébredt, hogy a háza melletti téren üvöltöznek, rendőri erők vonulnak fel, akikkel zászlós emberek csapnak össze. Kiment az erkélyére, és amit látott, azt először nem akarta elhinni, úgy érezte, menten elájul.

Náci zászlók erdeje lobogott a szélben, fekete ruhás, kopasz fejű, meg aranyszőke hajú nők náci szövegeket skandáltak: „Aki nem német, takarodjon!” Majd becsukta az ajtót, bement a szobába, elővett egy kis bőröndöt és pakolni kezdett néhány ruhadarabot, tisztálkodószereket. Becsukta a szemét, leült a hokedlire és azon gondolkodott, mennyi ideje van még hátra. És nem az életkorára gondolt, hanem maga előtt látta a harmincas évek végét, a negyvenes évek elejét, amikor egész Németország és Európa nagy része náci uralom alatt nyögött.

A történelem undok spirálja

1940-ben, amikor Heinz Fröhlich tíz éves volt, berúgták a lakásuk ajtaját, kirángatták a szüleit, a nagyapját és a nagyanyját, ő maga pedig a sor végére került. Azután fölhajtották őket egy teherautóra, mint az állatokat, majd elindultak velük a pályaudvarra. Így került a gyerek Heinz egy koncentrációs táborba. De az Isten úgy akarta, hogy élje túl és találja meg még egyszer a boldogságot. Nem volt könnyű dolga, hiszen a nagy családból csak ő és az édesanyja jutott vissza német földre. Azután a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) Chemnitz városának lakosaként nőtt fel és lett belőle meggyőződéses demokrata. A két Németország egyesülésekor úgy érezte, csodálatos dolog megélni a változást, és mint vallásos zsidó megköszönte Istennek és elhatározta, hogy hátralévő életében minden energiájával szolgálni fogja az elesetteket.


A félelem sötét reflexe

De a reflex kiirthatatlan. Az ablaka alatt zajló ébredése a náciknak felélesztette benne a zsigeri félelmet és bár nem akarta hinni, hogy még egyszer a teherautó platójára dobják, mint sintér a döglött kutyát, mégis félt ettől. Ült a hokedlin és várt. A nácik bömböltek és ez a harc ellenük folytatódott még a következő két napban is, csak a módszerek változtak. Heinz Fröhlich ez idő alatt nem evett, csak vizet ivott. Imádkozott és siratta a szüleit és nem tudta felfogni, hogy azok után, ami velük történt, még egyszer szemtanúja lesz ilyen jeleneteknek. Eközben a német kormány úgy döntött, elég a finomkodásból, mindezt egy demokratikus ország már nem tűrheti tovább. Feléledtek az antifasiszták és összecsaptak az utcán randalírozó szörnyetegekkel. Mert nem a külső teszi, hanem a belső, az utcai mocskosokat mindig fehér inges, nyakkendős, öltönyös gazemberek irányítják. Németország eddig rendkívül kényes volt iszonyatos cselekményekkel terhelt történelmi múltjára és igyekezett kemény kézzel fellépni az ébredő nácik ellen.


A náci tojások záptojások

Vigyázat, nehogy késő legyen! Mert a félelmetes az volt, hogy míg az első napon néhány tucat náci tüntető zavarta meg a köznyugalmat, amit két perc alatt szétzavarhattak volna a rendőrök, második napon már több százan voltak, majd amíg a rendőrség keményen fellépett, már több ezren. Ami azt mutatta Heinz Fröhlich úrnak, hogy bizony, ott vannak a nácik és már nem is bujkálnak. Addig kell őket eltiporni, amíg a tojásból nem lesz krokodil, hogy felfalja az emberiséget. Mert ahol ezek megjelennek, ott vér folyik és tízmilliókban lehet számolni az ártatlan áldozatokat. Teljesen mindegy, hogy Merkel vagy valamelyik bajor vezér uralja-e pillanatnyilag Németország jelenét, az nem mindegy, hogy ki uralja a jövőt! A németeknek nemcsak érzékenyeknek kell lenniük a múlt torz hangjaira, hanem cselekedniük, tenniük kell. A krokodilok, ha kikelnek, akár az óriásteknősök, elindulnak a tenger felé, vakon, hogy aztán szaporodjanak és pusztítsák a tengerek élővilágát. Őhozzájuk hasonlítanak a nácik, akik másokat neveztek patkánynak, miközben ők maguk azok. A patkányok csatornákban, pincékben élnek és gyorsan szaporodnak. És ha már sokan vannak, keresnek maguknak egy nagyobb világot. A kis patkány, amikor anyja megmutatja a felvilágot, nem akar többé lemenni a csatornába, ahová való, hanem el akar venni mindent mindenkitől, mert ilyen a természete.


Ne félj, Fröhlich!

Heinz Fröhlich Chemnitzben a harmadik napon elgémberedett tagokkal felállt a hokedliről, szandált húzott, magához vette az iratait, hogy lesétáljon az élelmiszerüzletbe reggelit és ebédet venni. A tér csendes volt, a közterület-fenntartók gépei surrogtak, csupán mosták az úttestet és a járdát. A nagyszámú sörösüveg és üres sörösdoboz zörögve zuhant a hatalmas szállítókocsik hasába. A látható mocskot viszonylag gyorsan eltakarították. De figyelem! Ébresztő Németország, ébresztő Európa! A lelki mocskot nehezebb eltakarítani, mint a földre szórt szemetet. Nagyon jól tudta ezt Heinz Fröhlich, a talán éppen a kilencvenedik évek felé járó német állampolgár, ezért a bőröndjét nem pakolta ki. 


Fotó: Máté Krisztián
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ