RSS Feed

Egy zseni Pesten

Regös István - 2018. 08. 18. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Egy zseni Pesten

Sajnálom, hogy David Helfgott az egyik legismertebb és mondjuk ki bátran, legelismertebb zongoraművésze Budapestre látogatott és nem a Művészetek Palotájában, nem a több ezer nézőt befogadó Erkel Színházban, de még a Zeneakadémián sem talált koncertjének méltó helyet. A Papp László Budapest Sportaréna szürke betonpadlója, a nézőtér nagy részét kitakaró sötét függönye elég szomorú látványt mutattak.

Lehet, csak azért, mert uborkaszezon van, és mindenki szabadságra utazik, ha tud. Lehet, hogy csupán ez a néhány ezer zeneimádó maradt itthon, aki bárhol boldogan hallgatja Rahmanyinov csodálatos harmadik zongoraversenyét. És tetszik, nem tetszik, ennyien vagyunk. 

Élete egy film

David Helfgott életéről már készült film Shine (Ragyogj!) címen, Geoffrey Rush főszereplésével. Kiderült, nem akármilyen életutat járt be ez a zseniális zongoraművész. A zsenialitása nagyobb terhet rótt rá, mint amit képes volt elviselni. Gyógyították sokáig elmegyógyintézetekben, zongorázott kenyérért és vízért, ha kellett, bármit eljátszott. De lett otthona, családja és zongorája. Ki tudja, hogy ebben a világban ki abnormális és ki normális. A zseni szinte rokona az őrültnek. Viszont sokan szeretnének  olyan őrültek lenni, mint amilyen David Helfgott. A sors olykor csodákat művel. Lehet, csak azért, hogy megmutassa, mire képes az ember, ha nem feltartott kezekkel somfordál el a nyilvánosság elől.


A világ teremtése

A hallását szinte teljesen elvesztett Beethoven megterhelte az emberiséget, de még az univerzumunkon túli lehetséges világot is. A IX. szimfónia Örömódája ma már himnusz földön, vízen, levegőben és az űrben is. Vagy maradjunk a zongora világában, Ray Charles zenéjével tágabb és gazdagabb világot alkotott, teremtett maga köré, mint több milliárd látó. Szóval, így van ez valahogy David Helfgott-al is. Látszólag olyan, mint egy bájos, mindenkit imádó, ezért szabad gyerek, csetlik-botlik, mint a nagy Chaplin tette és mindannyian drukkolunk, hogy hasra ne essen. És mi, áhítatos nézők lessük minden mozdulatát, a szája úgy jár, mintha magában diktálná a zenéjét. Leül a kék selyem ingecskéjében a zongora elé és belecsap a billentyűkbe.


Az egész ember egy varázslat

Na, kérem, ez a rodolfói varázslat egy másodperc alatt óriássá változtatja a mittudomén milyen bajokkal küszködő zongoraművészt. És rögzítsük, senkit sem érdekel, van-e magánélete, miken ment keresztül, mert csak zongorázik, zongorázik és szikrázik a levegő. Nem tudjuk, hogy ki teremtette meg az áhítatot? Az egyik Rahmanyinov, a gyilkosan csodálatos zenéjével, ahogy lecsap és felemel vagy Helfgott, ahogy szinte ráfekszik a zongora billentyűire, ahogy apró keze, az egyáltalában nem karcsú zongoraujjai befogja az oktávokat, és mint aki nem ismeri a kottát, amit mellesleg nem is használ, mint az ördöghegedűs Paganini, egy egész zenekart teremt maga köré. A zongora sír, mint a hegedű, dübörög, mint a dob, zeng, mint a harsonák, és ez a hetven éven felüli kisember megnevettet, könnyeket csal a szemünkben, megajándékoz a zene szentségével.


Még sokszor akarunk hallani

Nem érdekel, mennyi a show és mennyi a klasszikus csodazene. Azt sem tudom, hogy a billentyűk ördögi táncában melléüt-e vagy sem, csak az érdekel, hogy vörösre tapsoltam utána a kezem. A koncert után most már örülök annak, hogy sok ezren eljöttek és a szürke padló David Helfgott zongoraművész varázslatával megszínesedett, a függönyök mezőkké, zöld erdőkké változtak. A sznobok beírták a Facebookra, hogy voltak Rahmanyinovon, én meg István fiammal először szótlanul, aztán lelkesedve beszéltük meg, hogy vannak napok, amikor érdemes reggel felkelni. David, visszavárunk!


Fotó: Máté Krisztián
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ