RSS Feed

A hosszútávúszó magányossága

Regös István - 2018. 08. 16. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A hosszútávúszó magányossága

Ha mély vízben nem úszol, megfulladsz. Plitty-platty, szép csendesen alámerülsz, és aztán csak visz, csak visz a víz. Néztem az úszó Európa-bajnokság helyszíni közvetítését és csak ámulok-bámulok, amikor ilyen sok embert látok vadul kapálózni. Döbbenten néztem, érdekes, senki sem süllyed el, pedig mély a víz. Naná, hogy nem süllyednek el! És tudják, miért? Egyszerű a válasz: mert tudnak úszni. Nem kicsit, nagyon!

De annyit, mint amennyit ott úsznak, el sem tudok képzelni. Mennyit? Hát kérem, aki mind a három hosszútávra benevezett és el is indult a versenyen, most tessék jól figyelni: negyven kilométert, azaz negyvenezer métert úszott, méghozzá versenytempóban. Ismételjük át, mert ez teljes figyelmet és megértési készséget igényel! Ezek a versenyzők, igenis negyvenezer métert úsztak néhány nap alatt. Nem gyalogoltak! Nem bicikliztek! Nem motoroztak! Hanem negyvenezer métert úsztak! Jó, nem vagyok hülye, még ha úgyis tűnök néha, tudom, mindenki hallott már arról, hogy ilyen hosszútávú verseny is van. Ez akkora távolság, mintha körülbelül Budapestről Visegrádig vagy Budapestről a Velencei-tóig úszva tennénk meg a távolságot. Ja, és ne felejtsük! Önként. Senki sem kergette őket a vízbe, csak úgy beugrottak, ahogy mindennap teszik reggel, délben és este, csak úgy úsztak.

Nem a víz az úr

De vajon miért? Ki tudja? Talán, mert szeretnek úszni? Vagy a hírnévért? Ez a mi csodás, Rasovszky Kristóf fiúnk kiúszta a szívét, a tüdejét. Levegőt is a szomszédtól kért kölcsön, nehogy megfulladjon, annyira kimerült. Na, kérem szépen, aki nem hal, hanem ember, ne csodálkozzon, hogy még nem tanult meg kopoltyúval lélegezni. Nem, hölgyeim és uraim! Azt hiszem, tudom, ezek a sportemberek miért teszik próbára saját határaikat. Biztos vagyok benne, hogy nem a hírnévért. Vegyük egymást végre komolyan, amikor erről a témáról beszélünk. Mondja meg nekem valaki, de őszintén, mekkora hírnevet lehet szerezni, egy nyíltvízi hosszútávúszónak egy-egy versenygyőzelem után? Megközelíti bármelyik NB III-as focista hírnevét? Ha egy ilyen „focista” véletlenül eltalálja a labdát, már híres ember és lesz aprítanivalója a tejbe. Ha még gólt is rúg, akkor ő az aranyszamár. Ha a mi fantasztikus sportolófiúnk, Kristóf egyszerre öt órán át úszva elsőnek csap a célba, talán-talán felkerül, még ha rövid időre is, a Nemzeti Sport címoldalára. De már másnap kiszorítja, mondjuk, a Kisvárda - Zsóry Fürdő NB-s (hogy hányas, ki tudja?) „focirangadó”.


Hol a határ? 

Nem számít, hányan tapsolnak neki, amint beleveti magát a vízbe, hogy nekivágjon az öt, tíz, huszonöt kilométeres versenyszámoknak, olyan egyedül marad, mint a hüvelykujj. Mert ők valóban a sport hősei, nem botcsinálta hírességek, nem celebek. Ők az igazi példakép sportemberek. Talán azért érik el a sikereket, mert nem a sikerekért úsznak. Hiszen még kimondani is szörnyű, ez a huszonötezer méter, amit leúsznak. Ha csak azt veszem, öt órát a vízben tölteni, el sem hiszem, hogy erre képes valaki. Kristóf beugrott a vízbe, leúszta az ötezret, a tízezret, a huszonötezret és már nem látott, nem hallott, nem érzett semmit. Fájtak a térdei, szúrt a háta, mind a két válla makacskodott és az agyában egy gondolat kalapált:” Hagyd abba öcsi! Nem bírod! Hagyd abba itt, most, tizennyolc kilométer után!” És a sportember fölordított benne: „Nem tehetem! Magamnak ígértem a sikert, ha abbahagyom, az nem én vagyok!” És úszott tovább. Az akarat fölülkerekedett a fájdalmon. Kristóf se látott, se hallott, ment előre a vízben, mint egy torpedó. Csak a küzdelem, az akarat vezérelte. Azzal feküdt le és azzal ébredt mindennap, hogy egyszer megnyeri az Európa-bajnokságot.


Csak a víz csobbanását hallotta

Először leúszta az ötezer méteres távot és csak a célfotó tudta elvenni tőle az aranyérmet. De nem nyivákolt. Lefeküdt aludni és másnap megnyerte a tízezer méteres versenyt. De neki ez is kevés volt. Pihenhetett egy napot és elindult, hogy legyőzze a huszonötezer métert, a huszonöt kilométert. És láss csodát! Rasovszky Kristóf teljesen tisztán, vitathatatlanul, elsőként csapott a céltáblába, immáron kétszeres Európa-bajnokként és egyszeres ezüstérmesként. Kevés ember képes erre a világon. Úszni, nem hallani semmit, csak a cél lebeg a szemünk előtt, kibírni, megmutatni, milyen egy igazi sportember. Amikor a célfotó elvette tőle a jogos aranyérmet ötezer méteren, akkor is elsőként ölelte át holland versenytársát és tiszta szívből gratulált neki. Ezért volt csodálatos, ahogy egymást lapogatva, mindenki elzarándokolt a mi fiúnkhoz, hogy elsőként gratuláljon világraszóló sikeréhez.


Követendő példa

Most már lassan kialakul a kép. Kristóf azért tud nyerni, mert becsületes, tisztalelkű, bátor, tehetséges és nagy ívben tesz mindenféle gyorsan múló hírnévre. Talán a sportvezetők, mi több, az állam vezetői is rádöbbennek, hogy ilyen embereket kell felmutatni, ilyen embereket kell támogatni, mert ők valóban megérdemlik. A mi csodálatos fiúnk, Rasovszky Kristóf szolidan csak annyit mondott fantasztikus győzelmei után, nem csináltam semmit, csak úsztam. Ez a huszon-egynéhány éves fiú milliókat tanított a kitartásra, a szerénységre, az akaraterő diadalára. Lehet erre még valamit válaszolni? Ő és ők érdemlik a címlapokat.

Képek: Gerry Penny / MTI / EPA


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ