RSS Feed

Dr. Szabó Máté a mozgalmak és a tüntetések kutatásáról

Csontos Tibor - 2018. 08. 10. 13:00:11 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Dr. Szabó Máté a mozgalmak és a tüntetések kutatásáról

Az ELTE egyik, a tanárainak adható legmagasabb kitüntetését veheti át a szeptemberi tanévnyitón dr. Szabó Máté (1956) politológus és jogász, az ELTE egyetemi tanára, az MTA doktora, aki 2007 és 2013 szeptembere között ombudsman volt. Az ELTE Pro Universitate aranyérmét a mozgalmak és tiltakozások iskolateremtő kutatásáért és oktatásáért ítélték oda az Állam- és Jogtudományi Karon több harminc éve tanító és több mint háromszáz szakmai közleménnyel rendelkező oktató-kutatónak.

Mit kell tudnunk e kitüntetésről?

A Pro Universitate ELTE aranyérem egyetemünk egyik legmagasabb kitüntetése, amellyel főleg a csaknem befejezett életpályákat ismerik el, én a rektor és a dékán levele szerint azért kaptam, mert iskolateremtő kutatásokat folytattam a társadalmi mozgalmak és a politikai tiltakozások területén. Azért is örülök e kitüntetésnek, mert ezzel elismerték ennek a kutatási témának a létjogosultságát, és ilyen téren nyújtott é teljesítményért eddig még senki sem kapott kitüntetést Magyarországon.

Tapasztalta már, hogy ha valamely mozgalommal foglalkozott kutatóként, megbélyegezték, hogy azért teszi, mert annak az adott mozgalomnak a híve?

Ez sokszor zavart a pályámon és nehezítette teljesítményem elfogadását is. Amikor 1980-tól a zöldekkel foglalkoztam, sokan azt gondolták rólam, hogy egy magyar zöld párt útját egyengetem, és veszélyeztetem a fennálló rendszert.  Mostanában, amikor az 1968-as diákmozgalmakkal foglalkozom, tekintettel a párizsi diáklázadások ötvenedik évfordulójára, nemrég valaki egy online vitában „bedobta”, hogy én olyan radikális véleményen lennék, mint az olykor mindennapi élet alapintézményeit provokáló és akár az erőszakig is eljutó hatvannyolcas aktivisták. Vajon aki a fasizmust, a szélsőjobboldalt kutatja, az annak a híve? Sajnos, ez régóta elterjedt gondolkodásmód Magyarországon, ezért is esik jól nekem ez a kitüntetés , mert  egyéni teljesítményem elismerésén túl a kvázi- hivatalos elismerése annak, hogy a mozgalom és tiltakozások kutatásában is lehet , sőt kell is iskolát teremteni a társadalomtudományokban. 

A társadalmi mozgalmak iránti érdeklődése visszavezethető-e arra, hogy mindig is a civil társadalom és a politika viszonyával foglalkozott?

Már egyetemistaként, a hetvenes években is írtam hosszabb tanulmányt a civil társadalmakkal kapcsolatos elméletekről, amely meg is jelent az MTA Filozófiai Szemléjében, és páran még ma is olvasmányélményként emlegetik. Később pedig, amikor az egyetem után újságíróként kezdtem dolgozni a Világosság című havi tudományos folyóiratnál, Lukács József akadémikus, főszerkesztő azt mondta 1980-ban, ha már turistaként úgyis készülök nyáron Hamburgba, ad egy ajánlólevelet az ottani egyetem politikatudományi professzorához. Az ő segítségével pedig írjak egy tanulmányt a nyugatnémet zöldekről. Így kezdődött a mozgalmakat kutató tevékenységem, mondták is akkor és később is sokan, hogy először tőlem olvastak a zöldekről komolyabb bevezetőt. Az a  hamburgi professzor, aki akkor és később is nagyon sokat   segített nekem, ma is atyai barátom, Európa- szerte ismert,  Richard Wagner politikai nézeteit kutató politológusként, ő  Udo Bermbach  professzor emeritus, és jelenleg Hannah Arendt levelezésének eddig kiadatlan német részét rendezi sajtó alá. (Talán itt érdemes megemlíteni, hogy ugyanakkor és ugyanarról, a nyugati ökológiai mozgalmakról velem párhuzamosan, dr. Persányi Miklós, aki régóta a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója, korábban környezetpolitikus, készített kandidátusi disszertációt.) A civil társadalmak elméletével való foglalkozás helyett így választottam a politikai mozgalmak  és tiltakozások gyakorlati területét, ami nagy lehetőséget jelentett számomra, hiszen későbbi  könyveim, kandidátusi és MTA doktori disszertációim ezekből a témákból születtek meg:  írtam az európai  zöldekről és  alternatív mozgalmakról, majd a nyolcvanas évek közepétől  a többi posztkommunista kelet-európai, és persze magyarországi mozgalmakról is.

A tiltakozások, tüntetések, mozgalmak kutatása feltételezi, hogy a kutató empirikus tapasztalatokra is igyekszik szert tenni.

Ennek már többféle iskolája és módszertana van, az ezzel foglalkozó fiatal kollégák, Szabó Andrea és Mikecz Dániel, mindkettőjük PHD disszertációjának a magyar mozgalmakról én voltam a témavezetője, kollégáikkal kimennek a tüntetésekre, és ott helyben elektronikus kérdőívet töltetnek ki a tüntetőkkel. Nem könnyű meggyőzni a tüntetőket- a névtelenség garanciája ellenére-, hiszen az emberek nem azért mennek tüntetésekre, hogy kérdőíveket töltsenek ott ki saját magukról, amely esetleg később felhasználható … Én a  hagyományos módon kezdtem, könyvek, dokumentáció, felmérések eredményei, újság, média, interjúk, személyes részvétel voltak a forrásaim. A nyolcvanas években sok személyes tapasztalatra tettem szert ösztöndíjakkal az NSZK-ban, amelyekhez a fent említett hamburgi professzor segített hozzá, résztvevő megfigyelőként a nyugatnémet ellenkultúrában (békemozgalom, zöldek, ifjúsági és diákmozgalmak ) . 1989 után sajtó alapú elemzések, ún. tiltakozó esemény-elemzések (PEA) sora  készült el vezetésemmel, itthon és a környező országokban, és  tagja voltam az ezzel foglalkozó   nagyobb nemzetközi kutatócsoportoknak is.  Ezek Magyarországon feldolgozták az akkori nagy napilapok, a Népszabadság, a Magyar Nemzet,  Magyar Hírlap, és két hetilap:  a HVG és a 168 Óra összes anyagát (1989-1994 a második szabad választás) abból a szempontból, hogyan jelennek meg bennük a tüntetések, sztrájkok és más tiltakozások. Ezek trendjeit a vaskos kérdőívek anyagának számítógépes feldolgozásával összehasonlítóan elemeztük, s így eljuthattam , hacsak rövid időre is, a Harvard Egyetemre, ahol az egyetem vendéglőjében a vacsoránál Kornai Jánost, a nemzetközi hírű magyar közgazdászt és családját üdvözölhettem. És hogy aztán kutatási eredményeim a tiltakozásokról ugyanabban a híres New York-i New School of Research- Hannah Arendt, majd Heller Ágnes és más sztárok  voltak a professzorai – által kiadott folyóiratszámban együtt  jelenhessenek meg  az övéivel. Békésen egyet nem értve tanulmányomban Kornai János akkori felfogásával, amely szerint a tiltakozások hátráltathatják a privatizáció és a piacépítés dinamikáját.

A nevéhez fűződtek a rendőrségi források feldolgozásai is, s mérföldkőnek számított a Tüntetés, rendőrség, demokrácia című, 1999-ben megjelent  könyve.

2007-ben talán azért is jelöltek ombudsmannak, mert foglalkoztam a rendőrségi források, dokumentációk, rendőrökkel készített interjúk feldolgozásával, felhasználásával, belföldi és külföldi bíróságok elé kerülő jogesetek elemzésével a tiltakozások rendőri kezelésének értelmezése, tipologizálása, és főképp az erőszak megelőzése érdekében.  Mindez időszerű témát jelentett a szociálliberális kormány és a formálódó jobboldali ellenzék egymással párhuzamosan, a 2006-os konfliktusokat vizsgáló szakértői-politikai bizottságai számára. Mindkét bizottság felhasználta az általam szerkesztett és egy svájci kutatóval közösen készített Tüntetés, rendőrség, demokrácia című könyvet munkájában (Gönczöl- és Morvai -bizottságok, mindketten az ELTE büntetőtudományi oktatói voltak akkor). Sólyom László az engem jelölő elnök szerint ombudsmanként ebben nekem kellett „rendet vágni”, sőt akár  gyakorlati szempontokat adni rendőröknek, politikusoknak és persze a tüntetőknek, amely összességében, úgy vélem, elősegítette a kevésbé konfrontatív tüntetők-rendőrök viszonyrendszer kialakulását mára, pl.  a CEU-tüntetéseken, avagy a Meleg Büszkeség napján is.

Ha már megemlítette az ombudsmani munkáját. Valódi terepe lehetett az ombudsmani feladatkör a civil társadalom és a politika viszonyának  feltérképezéséhez? Találkozhatott-e vagy találkozott-e benne a politika és a „civilség”?

 Amikor 2007-ben a parlamentben kétharmaddal megválasztottak az állampolgári jogok biztosának, több évtizedes tudományos pályafutás állt mögöttem és megfelelő felkészültséggel rendelkeztem a civil társadalom témájából is. Úgy próbáltam megszervezni az ombudsmani munkát, hogy  minden évben előre kialakítottunk központi projektet. Ilyen volt a gyülekezési jog, a Belügyminisztérium közmunka programja, a gyermekjogok, az idősek gondjai, a hajléktalanok helyzete, az egészség és oktatásügy , a fogvatartottak problémái , a válság veszteseinek sorsa stb. Alaposan elmélyedtünk ezekben a témákban, megismertük az e területeken dolgozó civil szervezetek véleményét is, s ezek valamint elsődlegesen a saját kutatások alapján  készítettünk elemzéseket és ajánlásokat e területek emberi jogi szempontú átalakítására . Az volt a feladatunk, hogy a tapasztaltak alapján változtassunk, alakítsunk a jogszabályokon, a hatóságok gyakorlatán, más, polgárbarátibb értelmezési irányt  adjunk nekik. Több mint húsz kiadványt, füzetet módszertani útmutatókat jelentettünk meg ezekben a témákban csaknem a felét a Soros Alapítvány támogatásával.

Öt éve fejezte be ombudsmani ténykedését. Miként alakult azóta a tudományos és oktatómunkája? 

2015-ben és 2016-ban hosszabb időt töltöttem ösztöndíjasként illetve vendégprofesszorként a legnagyobb tajvani magánegyetemen, a Soochow Egyetem Emberi Jogi Intézetében, Tajpejben, Tajvan fővárosában. Tajvanon a 2016-os választáson kétharmados többséggel váltotta a Kína-barát konzervatív pártot a máig hatalmon lévő a szociálliberális párt, amelynek az „egy Kína-elvet” elutasító álláspontja miatt szinte teljesen megszakította a kapcsolatot Kína Tajvannal. Írtam is egy tanulmányt angolul a Kőszegi Felsőfokú Tanulmányok Intézetének arról, hogyan történt a kétharmados győzelem Tajvanon és Magyarországon, és hogy ez miként viszonyult a demokratikus stabilitáshoz. Nem meglepő, hogy Tajvanon a meglévő szuverenitási probléma - a világ az egy Kína elvet fogadja el nagyon kevés kivétellel - és a diktatórikus múlt feldolgozatlansága, nálunk a kormánypárt politikai és kulturális hegemónia-törekvése és az EU- hoz való viszonya a problémák gyökere.

Változatlanul van mit kutatnia manapság is a civil társadalom és a politika viszonyát illetően, hiszen a politika, a közélet bőséges muníciót kínál ehhez.

Persze, hisz a tudomány a problémákkal foglalkozik, és van itt belőlük épp elég;  CEU-ügy, a civil szervezetek egyre etatistább jogi szabályozása, kormányzati ellenőrzése, politikai befolyásolásuk növekvő lehetősége, egyrészt kedvezmény, másrészt diszkrimináció és büntetés. Gyakran megjegyzem a hallgatóimnak, soha nem gondoltam volna, hogy Magyarországon a rendszerváltás után huszonöt évvel téma lehet a civil szervezetek tevékenységének korlátozása, ellenőrzése, betiltása. Sajnos ez ma nem csak nálunk jellemző, hanem Európa, és a világ több országában is. A demokrácia állapotáról szóló globális jelentések azt mutatják, hogy a   populizmus polarizálja a társadalmakat.  Egy ilyen társadalmi környezet pedig már önmagában is nagy kihívás a civil szervezetek számára.

Kitüntetésével kezdtük, fejezzük is be azzal! Mit értsünk a kutatásainak „iskolateremtő” minősítése alatt?  Az újszerű kutatási témát, egy új kutatási módszertant vagy inkább azt, hogy kutatási eredményeit olvasva eredeti gondolatok sokaságával találkozhatunk?

Remélem, hogy valamilyen arányban mindhárom szerepel, az eredeti gondolatokkal kapcsolatban én nem mondhatok véleményt, de úgy tűnik, hogy ezt sokan mégis így látták. Például sok évtizede egy Orbán Viktor nevű joghallgató is, ma talán a legismertebb magyar politikus, aki szakdolgozatában a lengyel Szolidaritásról egy akkor még eléggé fiatal oktatót idézett a legtöbbször ebben a dolgozatban, akinek nem is járt az órájára, és nem is találkoztak személyesen- ez is én voltam egykor. Az iskolateremtés alatt érthették azt is, hogy vannak olyan  tanítványaim is, akik elindultak  a mozgalom és tiltakozás  irányába, mint az említett két kutató, és mások is. Most én vagyok az ELTE Állami- és Jogtudományi Karán a Politológiai Doktori Iskola vezetője, de  ebben a minőségemben sem szeretném ezt a témát elhanyagolni , ezért pl. ez év november 8-án „Akkor és most” címmel az 1968-as mozgalmak ötvenedik évfordulójára  konferenciát szervezünk, ahol a témával foglalkozó PHD hallgatók mellett olyan előadók fognak felszólalni , mint Gombár Csaba és Lengyel László, valamint Jan Pauer Hamburgból ,- aki  az NSZK -ba távozott az intervenció után és ma is ott él Hamburgban – ő a prágai tavasz elfojtásáról fog beszélni. Úgy látom, hogy az utóbbi években, mivel az emberek egy része elégedetlen az ellenzéki pártok tevékenységével és úgy vélik, hogy a megújulás egy számukra nem megfelelő politikai rendszerben már csak a civil társadalomtól jöhet, ezért a fiatalok érzékelhetően nyitottá váltak a civil, a mozgalmi, a tiltakozási témák iránt. Úgy gondolom, hogy az új civilitás megjelenésének előzményei között ott van az én ombudsmani tevékenységem, tudományos munkám is, melynek volt, van, sőt talán lesz még – remélem, pozitív - hatása a demokrácia stabilitására, a politikai kultúra kiépülésére. Talán ezt jelzi ez az aranyérmes elismerés, ami nem csak az olimpián csúcsteljesítmény

Kezdő kép: hir.ma


Fotó: hir.ma
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ