RSS Feed

Tisztelgés a terezíni mártírok emléke előtt

L. Horváth Katalin - 2018. 06. 07. 12:05:17 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Tisztelgés a terezíni mártírok emléke előtt

Erős felütéssel indított május 28-án a Zsidó Művészeti Napok (ZsiMü) rendezvénysorozat: a Vígszínházban bemutatták Murry Sidlin Defiant Requiem:Verdi Terezinben című koncertdrámáját, a szerző vezényletével. A Defiant (Ellenálló) Requiem a theresienstadti koncentrációs tábor zsidó foglyainak történetét meséli el.

Terezinben (Theresienstadtban) működött a nácik egyik legaljasabb, képmutató halálgyára. A nemzetközi vöröskereszt oda látogató küldötteit kávéházakkal, gazdag árukínálatú boltokkal, önfeledten játszó gyerekek, sportokat űző emberek látványával és róluk készült idillikus filmekkel kápráztatták el, így nem érezték szükségét, hogy bármiféle segítséget nyújtsanak a tábor lakóinak – jóllehet, már önmagában az sem rendben lévő, hogy ártatlan embereket fogva tartanak. A ,,kirakat” szereplőit másnap Auschwitzba hurcolták.  Terezin magyar áldozatokat is követelt, a második világháború utolsó napjaiban magyar zsidók sokaságát vitték oda. Őket ,,kisipari” módszerrel ölték meg. A tábor vezetője igyekezett eltüntetni a bűnjeleket, és miután a láger felszabadult, próbálta kedvező színben feltüntetni a múltat. A Verdi-előadás hivatkozási alapott jelentett arra, hogy jó sorsuk volt a deportáltaknak: színdarabokat, zeneműveket adtak elő. 

A prágai konzervatóriumban végzett Rafael Schäechter a terezíni koncentrációs tábor zsidó foglyaiból, többek között deportált művészekből összeállított egy százötven fős kórust, megtanulták és  ,,fejből”  előadták Giuseppe Verdi Requiem című oratóriumát. A produkció hatalmas erőfeszítést kívánt a szereplőktől, hiszen napi tizenkét-tizennégy órában keményen dolgoztatták őket, szinte étlen-szomjan, jártányi erejük sem volt, sokukat betegségek is gyötörték. A túlzsúfolt barakkokban gyakran söpörtek végig különböző járványok. Schäechter a drámai erejű zene és az isteni akaratot is kifejező latin szöveg miatt választotta Verdi Requiemjét, ezzel öntött lelki erőt szenvedő rabtársaiba: amit nem mondhatnak el szóban, azt elmondják zenében. 

A Requiem eléneklése reménysugár és egyfajta ellenállás volt. 1943-ban és 1944-ben összesen tizenhat alkalommal adták elő, egy csempészett kotta segítségével, zongorakísérettel. A kórus létszáma egyre fogyatkozott, tagjait időről időre Auschwitzba deportálták, többüket már a próbák folyamán elvitték, de nem adták fel. 1944 októberére már csak hatvanan maradtak, majd az utolsó előadás után mindnyájukat elhurcolták, és csaknem mindegyiküket meggyilkolták Auschwitzban. Magát Rafael Schäechtert is az előadás után Auschwitzba deportálták.   

Murry Sidlin amerikai karmester koncertdrámája, a Defiant Requiem:Verdi Terezinben tiszteletteljes főhajtás Rafael Schäechternek és kórusának, Theresienstadt mártírjainak emléke előtt.   Az Ellenálló Requiemet 2002 tavaszán Oregonban, az Oregoni Szimfonikusokkal mutatták be először, azóta a Defiant Requiem Alapítvány Murry Sidlin irányitásával járja vele a világ nagyvárosait. Emlékezik és emlékeztet. A művet több alkalommal előadták Terezinben is. Sidlin különleges, multimédiás produkciójában az eredeti Verdi-oratórium tételei között kibontakozik a terezini történet: prózai szövegek hangoznak el, egy nő és egy férfi mesélőtől hallhatjuk a tényeket,  korabeli filmészleteket, valamint interjúkat vetítenek.  Túlélők, az egykori kórus tagjai videóinterjúkban idézik fel az emlékeiket, továbbá bepillanthatunk  abba az 1944-es náci propagandafilmbe, amely meg akarta téveszteni a világot. Az oratórim szövegét, az adott ország nyelvén, kivetítőn olvashatja a közönség. 

,,A foglyokból álló közönség tagjainak visszaemlékezései szerint az előadás módját ugyanolyan mértékben érezték inspirálónak, mint magát a zenét”  –  mondja  Murry Sidlin. ,,Mert azok az élők, akiket állandó rettegés, éhezés, szélsőséges durvaság és halál vett körül, megtapasztalták a nagyszerű muzsika által közvetített harmóniát, egyensúlyt, amely újjáélesztette bennük a méltóság, a bátorság és a remény érzését. Ezek az előadások mind az előadók, mind a közönség számára megerősítést jelentettek, és emlékeztették őket a bebörtönzés embertelensége előtti életük szépségére.” A Verdi-mű eléneklése tiszteletre méltó, csodálatos, humánus tiltakozás volt a nácik embertelen tettei ellen. A kórustagok, akik túlélték a náci tábor borzalmait, soha nem azt kérdezték, hol volt Isten, hanem azt, hogy hol volt az Ember. 

A Defiant Requiemet Magyarországon 2010-ben,  a Vasúttörténeti Parkban hallhatta először a közönség (az akkori híradások Lázadó Requiem címen számoltak be róla).  Abban a produkcióban százhúsz tagú, nemzetközi kórus énekelt, a Washingtoni Katolikus Egyetem negyventagú énekkarához csatlakozott a Honvéd Férfikórus és az Angelica Leánykar. A szólisták: Sümegi Eszter (szoprán), Meláth Andrea (mezzo), Fekete Attila (tenor), Bretz Gábor (basszus) voltak,  a prózai szövegeket Béres Ilona és Garas Dezső olvasta fel, és a MÁV Szimfonikus Zenekar működött közre. A 2018-as vígszínházi előadásban a Magyar Állami Operaház Zenekarát és Énekkarát, szólistaként Ádám Zsuzsannát (szoprán), Fodor Bernadettet  (mezzo), Boncser Gergelyt (tenor) és  Kovács Istvánt (basszus), mesélőként pedig Béres Ilonát és Bálint Andrást hallhattuk. A Defiant Alapitvány jóvoltából a dámakoncertet dijmentesen, illetve jelképes, 500 forintos regisztrációs dij ellenében tekinthette meg a Vígszínház teltházas, 1160 fős közönsége. 

Az előadást huszonnégy ország budapesti nagykövete, valamint amerikai, izraeli, svéd és holland turisták is megtisztelték jelenlétükkel. Az izraeli csoportok kifejezetten a Zsidó Müvészeti Napok eseményeire érkeztek Budapestre. A tervek szerint a Defiant Requiemet jövőre – olasz-magyar szervezésben – több olasz nagyvárosban is bemutatják, és tárgyalások folynak arról, hogy Budapestre is visszahozzák, akár már 2019-ben. 

Fotó: -a-
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ