RSS Feed

Egy gyöngyszem Szentendrén

Regös István - 2018. 04. 27. 7:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Egy gyöngyszem Szentendrén

Lassan díszpolgára lehetnék Szentendrének, olyan sokszor kirándulok arra. Egy város, ahol állandóan zajlik az élet, és ha nem is mindig egyforma iramban, de szépülnek a házak, az utcák, szemlátomást van gazdája a városnak. Na, persze könnyű, mert Szentendre sok mindenről híres, őrzi a szerb kultúrát, a szentendrei festők hírnevét, mert, mint tudjuk, a szentendreiek külön iskolát jelentenek.

Szótárral is elindulhatunk egy szentendrei kirándulásra, mert ott szinte csak idegen szavakat hallani. A világ minden részéről jönnek, dél-koreaiak, kínaiak, ausztrálok, angolok, németek, hollandok és oroszok, horvátok és szerbek, rá kell lépnem a fékre, hogy ne soroljam fel az egész világot. Volt olyan étterem, ahol a teljes személyzetből mindössze egy felszolgáló beszélt magyarul.


Szentendre világváros

Aki a magasabb kultúrát keresi, azt várják a fantasztikus képekkel gazdagon dekorált múzeumok, melyekben a nagyhírű szentendrei festők képeit is meg lehet tekinteni. Ott van Szankovits Tibor népi- és iparművész is, aki az ország leghíresebb kés-bicska készítője. Az ő pengeéles bicskái már Amerikában is ismertek, világsztárok, nagykövetek Szankovits-bicska nélkül már haza sem mennek. A város díszítését igazi tervezők teszik gazdaggá, újabb és újabb ötletekkel színesítik a városképet. Hol színes esernyők és napernyők lebegnek a házak között, hol hatalmas léggömbök fakasztanak mosolyt. A sétálóutca éttermei a legínyencebbeket is gazdagon kielégítik, annyiféle különleges étel közül lehet választani.


Emlékekből élünk

Így bolyongtam legutoljára Szentendrén, ahol már oly sokszor voltam, hogy szinte nem is számolom. Mégis, valami csodára akadtam, kedves barátaim, akikkel meglátogattam Szentendrét, felhívták a figyelmemet egy apró mellékutca kis házára. A terméskő kerítés oldalán aranybetűkkel ékesített fekete tábla vonta magára a figyelmemet: „Szántó emlék és imaház…” Feleségemmel és barátaimmal beléptem, és elkezdtem olvasni a márványtáblát, melyen latin és héber betűkkel az alábbi szöveget találtam: „A földön járt mártírok közé tartoznak ők, a Szentendréről elhurcolt és a legvadabb módon elpusztított zsidó szülők, testvérek, hitvesek és gyermekek örök emlékére. 1944. július 9. A kerekek vadul zakatoltak, vitték-vitték a szegény félholtat, ki tíz körmét a dúlt hajába ásta, úgy robogott a végállomásra.” A falon a mártírok márványtábláit olvasgattam végig és megtaláltam Szántó András barátom nagyszüleinek és szüleinek emléktábláját.


Hála és tisztelet

Itt emlékezik meg örökös hálával nagyszüleiről, Szántó Lajosról, Szántó Lajosnéról, Vas Miklósról és Vas Miklósnéról, felejthetetlen édesapjáról, Szántó Györgyről. Túl sokat nem hagytak nekik békében élni a nácik és a nyilasok, huszonévesen vették el emberségüket, és akikre csak jutott idejük, kínozták halálra a lágerekben. Erre a gyalázatra mindig emlékezni kell! Ott álltunk mi négyen, egy egyetemi professzor, egy kiemelkedő sportoktató, a feleségem, az egészségügy magas rangú képviselője, és jómagam, mint szerény újságíró. Hirtelen elcsendesedett Szentendre vigalma. Szemem elől eltűnt a színes léggömb, a sürgés-forgás, a Duna-part, csak azt láttam, amint keretlegények megragadják Szántó barátom nagyszüleit, szüleit, hallom a segélykiáltásukat, aztán hallom a kerekek zakatolását, ahogy viszik őket az ismeretlenbe, az ismert céllal. És csak a legszerencsésebbek, legerősebbek, a mindent kibíró legéletigenlőbbek jutottak haza, hogy ha képesek rá, meséljenek, milyen volt az emberiség legnagyobb szégyene és alapítsanak családot, hogy ne szakadjon meg a lánc. Csak annyit mondunk ilyenkor: „Jaj, Istenem!” Aztán az is eszembe jutott, hogy a gyerek, az unoka és a fiú, mert Szántó András nagyszüleinek unokája, édesapjának fia egy nap úgy döntött, nem csak saját mártírjainak emel obeliszket, hanem képletesen a holokauszt minden áldozatának. Az apró imaházba bárki betérhet vallás, politikai meggyőződés, bőrszínre való tekintet nélkül és mondhat egy imát saját istenéhez. Százszor voltam már Szentendrén, de ilyen megrendülten még soha nem távoztam. Megrendültem a gyermeki szeretet láttán és bízom benne, hogy nagyon sokan látogatják meg és hasonló módon éreznek majd, mint én. Kedves barátaim, ez a naplóbejegyzés éppen azért született, hogy őrizzük az emléket, ne higgyünk az új ördögöknek, mert ördögök mindig voltak és lesznek, miként Isten is!




Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ