RSS Feed

Könyörgöm, ne akasszuk fel!

Regös István - 2018. 04. 22. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Könyörgöm, ne akasszuk fel!

Valahol Európában című film. Mond ez valamit? Vannak, akik még emlékeznek rá? A második világháború után elhagyott, elveszett, elárvult gyerekek fantasztikus kalandjairól szól és a humanizmus apoteózisává vált. Volt a szereplők között egy kisfiú, aki állandóan harcolni akart, meg akarta mutatni, hogy ő már nagy és erős.

Ahányszor a kóborló gyerekcsapat konfliktusba került és győzelemre állt, mindig azt kiabálta a főhős gyerek: „Könyörgöm, akasszuk fel!” Különösen bizarrul hangzott ez egy szeplős, szőke fiúcska szájából, de akkor érthető volt, hiszen az akasztás majdhogynem hozzátartozott a sorozatos bosszúálláshoz. A kisfiú, ma már öregúr, aki játszotta, Harkányi Endre is nyugdíjas, akárhányszor, akárhány nagy szerepet alakított színpadon és más filmekben is, a „Könyörgöm, akasszuk fel!” hozzákötődött, szállóigévé vált. 

Lecsap a szolgálat

Azért jutott eszembe ez a film, mert az elmúlt hét legnagyobb eseménye Gyárfás Tamás kétnapos őrizetbe vétele volt. A történtek régóta tapasztalt felhördülést keltettek az egész országban. Mindent elhomályosított, választásokat, pártszakadásokat, lemondásokat és kinevezéseket, mindenki csak Gyárfás Tamásról beszélt. Mielőtt folytatnám, kénytelen vagyok elmondani, hogy nagyon jól ismerem Gyárfás Tamást és ugyanilyen jól ismertem Fenyő Jánost is. És most hirtelen, húsz év után, szinte pofonvágott a hír, hogy előkerültek olyan, húsz évig rejtve maradt bizonyítékok, amelyek elegendőnek bizonyultak a nyomozó szerveknek Gyárfás Tamás meglepetésszerű őrizetbe vételéhez. Nem tudom, mi döbbentett meg jobban, ez a mostani hír, vagy az, amikor megtudtam, egy bérgyilkos szinte kivégezte Fenyő Jánost. A történetet szinte mindenki ismeri. Gyárfás Tamás létrehozott egy magántelevíziót, a Nap tévét, amelyből szenzációs médiaszereplőt varázsolt, éjjel-nappal dolgozott és eközben meggazdagodott. Idáig én nem látok semmilyen problémát, önök, olvasóim, igen?


Küzdőtér

Igen ám, de a küzdőtéren váratlanul és hívatlanul megjelent egy külföldről hazatért, vehemens magyar, Fenyő János. Sokáig senki sem értette, hogy honnan, de jelentős vagyont tudhatott magáénak és követelte a helyét a nap alatt. Fenyő megalapította a médiabirodalmát, újságokat vásárolt fel, köztük a Népszavát, a Nők Lapját és mellesleg nagyszerű fotós is volt, sokáig abból élt. Szemet vetett a Nap tévére is. A két fanyüvő egymásnak esett, törtek-zúztak maguk körül, mindketten gyűjtötték a támogatókat. Volt szerencsém külön-külön végighallgatni a saját történetüket, „éles eszemmel” soha, semmilyen véleményt nem voltam hajlandó nyilvánítani, sőt, amikor rosszakat mondtak egymásról, általában befejeztem a beszélgetést. Soha nem voltam vizsgálóbiztos, rendőr és ügyész sem, ezek az ügyek nem tartoztak rám. Tény azonban, amit a médiumokban megjelent közleményekből kiolvasni és látni lehetett, a Nap tévé sugárzási jogát Fenyő valahogy mégis megszerezte Gyárfástól. A küzdőtéren győztesként Fenyő maradt, a vereség pedig Gyárfásé volt.


Vakfolt

Hogy mi történt az idő alatt, amíg Fenyő birtokolta a Nap tévét, hogyan próbálta visszaszerezni Gyárfás szerinte jogos tulajdonát, hogy ezt megtudjuk, még a jövő zenéje. Hála istennek, most sem érdekel mindez, megvan a magam gondja, még csak az hiányzik, hogy az övékét is a vállamra vegyem! Viszont külföldön voltam azon a 2008-as februári napon és hirtelen égni kezdett a telefonom, ismerőseim tucatjai hívtak és közölték velem Fenyő János megölésének hírét. Ha hiszik, ha nem, nem akartam elhinni. Hát itt tartunk? Két üzletember harcában valamelyik meghalhat? Messze kivontam magam minden találgatásból, úgy gondoltam, a gyilkos kézre kerítése a rendőrség feladata, nem az enyém. Csak remélni tudom, hogy hamar elfogják és megkapja méltó büntetését. Azóta húsz év telt el, húsz piszok hosszú év, két évtized. Most a feledés homályából lecsapott a villám egy emberre, az azóta hatalmas karriert befutott Gyárfás Tamásra, akire amúgy is rájárt a rúd a Magyar Úszó Szövetségben történtek idején. Már nem a feddhetetlen, támadhatatlan, kilőhetetlen Gyárfásról szólt a fáma, hanem a gyilkosságra felbujtó megbízóról beszélt a közvélemény. Gyárfás egy nap alatt eljutott a mennyekből a pokolba. El tudom képzelni, amikor csattant a csuklóján a bilincs, amikor elvették a nyakkendőjét, a cipőfűzőjét és bezárták a Nemzeti Nyomozó Iroda fogdájába. Vajon mit érezhetett, amikor rácsapódott a zárkaajtó?


Tündöklés és bukás

Az emberek szeretik látni a híresek bukását. Na, végre, mondják, ennek is vége! Látták, amikor nagy ember volt, osztotta az észt, akinek még a Mercedes is hétköznapi márkának számított és az most egyszerre a legmélyebbre zuhant. Ahol nincs kivételezés, ahol éppen úgy vonatkozik rá a fogdaszabály, mint a többiekre. Bizonyára sokan részt vettek volna egy lincselésben is, mert sajnos, többen vannak ilyenek. Engem Gyárfás soha nem bántott, sokat beszélgettünk, tudom, kemény ember és kemény ellenfele lesz azoknak, akik gyilkosságra való felbujtással vádolják. De az igazságszolgáltatásnak ez a dolga. Bízom benne, hogy csak elegendő bizonyíték után születik ítélet. Azok pedig, akik a földön fekvő emberbe belerúgnak, mocskolódnak, fenyegetőznek, azok gondoljanak arra, hogy az élet olyan, mint az óriáskerék, egyszer fent, egyszer lent. Ítélkezni pedig kizárólag a bíróságnak van joga. Ha pedig Gyárfás bűnös, nyerje el a büntetését, ha ártatlan, élhessen továbbra is szabadon. Enyhe torzítással tudom csak belekiáltani az éterbe a Valahol Európában kisfiújának mondókáját: „Könyörgöm, ne akasszuk fel!” Az ítéletre még várni kell. 


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ