RSS Feed

Fejkendő

Regös István - 2018. 04. 07. 8:00:48 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Fejkendő

Nem is olyan régen, a történelemhez viszonyítva alig pár száz éve, még nem ismerték a kalap, a sapka fogalmát. Legfeljebb a férfiak hordtak állatbőrökből készült fejrevalót, de a nők még azt sem. Eleve hosszabb és dúsabb hajuk volt, mint a maiaknak. Viszont hatalmas leplekbe, később kendőkbe burkolóztak, így védekeztek a hideg ellen.

Aztán kettévált a testet borító kötött melegítőkendő a fejrevaló kendőtől. Érdemes megnézni, hogy például az 1900-as évek elején, a magyar falvakban készült képeken látunk-e olyan, nyilvános helyeken megjelenő parasztasszonyokat, akiknek a fején nincs kendő. Vagyis puszta hajjal nem illett utcára lépni. Akik így tettek, azokat megszólta a falu, de ők is szinte meztelennek érezték magukat fejkendő nélkül. Még a magyar nyelv is alkalmazkodott a korabeli divathoz, ha egy menyecskét feleségül vettek, úgy mondták, bekötötték a fejét. Nem vagyok népviseleti szakértő, csak találgatni tudom, mi volt ennek az oka, gyakran úgy véltem, a fejkendő jelezte, hogy a hölgy foglalt.


Mert most időszerű

Persze kérdezhetnék, miért éppen most jutott eszembe ez a téma. Azt gondolom, nem nehéz kitalálni, hiszen a fél világ a fejkendős nőkkel foglalkozik. De engem azért izgatott fel ez a kendőtörténet, mert amikor éppen a metrón utaztam, az egyik állomásnál beszállt egy nő, arca sápadt volt, mint a reggeli köd, a szemei karikásak és a homlokáig lehúzott kendő takarta el a haját. Természetesen nem egyedül voltam a kocsiban, hamar észrevettem, hogy lopva vagy sértően bámulták a nőt: „Biztos, valami migráncs” – gondolhatták némelyek. Az egyik utas pedig megjegyezte: „Tele van a város ezekkel a migránsosokkal.” Néztem a két idősebb nő arcát, közömbösek voltak, mégis valami butasággal kevert gonoszság áradt belőlük. Volt olyan férfi, aki jó hangosan szóvá tette: „Már a metróban sem lehet ezek nélkül utazni!” A harmadik még keményebben szólt: „Felismerem őket a szagukról!” Itt tartott a „kedves” beszélgetés, amikor eszembe jutott a napokban látott film a második világháború idejéből. A partizánok körbekerítettek egy csoportot, melynek tagjai a deportálás elől menekültek. A partizánvezér megkérdezte, van-e közöttük zsidó. Néma csend, a levegő szinte remegett a félelemtől. Majd így folytatta: „A szagukról is megismerem a zsidókat!” Majd kirángatta közülük a legelöl állót, fejéhez tartotta a pisztolyt és mielőtt meghúzta volna a ravaszt, elröhögte magát és azt mondta: „Nem vagyok állat, nem fogom lelőni!” Aztán kiderült, hogy a csoportban mindenki zsidó, csak az volt keresztény, akit majdnem lelőtt.


Agymosottak

Ennyit a szagról. A metró zötyögött és sokáig az érdeklődés középpontjában állt egy szürke kabátú, szürke fejkendőjű, meggyötört arcú nő. Nem lehetett több huszonöt-harminc évesnél. Riadtan nézett, ide-oda kapkodta tekintetét, idegesen lélegzett. Hallottam, ahogy a lélegzete sípolva hagyja el a tüdejét. Rám nézett, és talán megérzett valamit a szolidaritásból. Persze én sem csináltam semmit, csak felmértem a terepet, eléggé kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok. Úgy láttam, a két szerencsétlen idős asszonyon kívül csak egy viszonylag jólöltözött, ötvenes férfi piszkálódott. Ismerik azt a módszert, hogy valakihez elkezdenek beszélni, hogy megnyerjék a szimpátiáját? Így hát elkezdett hozzám beszélni: „Látja, itt tartunk! Nemsokára mindenkinek kötelező lesz a fejkendő viselése! Barbár iszlám törvényeket kell majd végrehajtanunk. Maga is beköti a felesége fejét?” Gondolkodtam, hogy válaszoljak-e vagy sem, aztán megpróbáltam halkan, higgadtan, kimérten szóba elegyedni ezzel a nemzetmentő férfival. „Nem hiszem – mondtam - hogy nekem jogom lenne a feleségem felett uralkodni vagy rendelkezni vele. Ha fejkendőben akar járni, akkor abban fog járni. Egyébként nem tudom, mi közünk hozzá és főleg maga mit akar ettől a hölgytől? Például azt, hogy ne vegye el a helyünket a metrón? Úgy látom, magának is van ülőhelye és különben is a keresztény kultúra komolyan veszi a nők iránti tiszteletet.”


Szégyen

Bemondták a megállót. Nem tudom, hogy a fejkendős hölgynek itt kellett leszállnia vagy csak elege lett az egészből. Botorkálva elindult az ajtó felé, amikor a nemzetvédő, jólöltözött ötvenesem kinyújtott lábán elbotlott és elesett. Lehajoltam, hogy segítsek összeszedni a holmiját, ami kiborult a ridiküljéből. Akkor került a kezembe egy frissen nyomtatott orvosi bizonyítvány, miszerint F. Olga a mai napon rákos betegség okán kemoterápiás kezelésen esett át. A következő kezelés két hét múlva ekkor és ekkor lesz. Riadtan nézett rám F. Olga, meglazult a fején a kendő, ahogy beakadt az ajtó szélébe, majd kiegyenesedett, lerántotta a fejéről és ott áll előttünk teljesen kopaszon. Hirtelen olyan csend lett, hogy még a légzésünk is hallatszott. Még az is elképzelhető, hogy a két öregasszony és a jólöltözött ötvenes is elszégyellte magát. 


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ